A hallásvesztés okai lehetnek örökletesek is, de a túl hangos környezet, a traumás sérülések és a fül betegségei is hozzájárulhatnak a jelenséghez, ahogy természetesen az öregedés is. A öregedéssel szinte automatikusan együtt jár a fokozatos hallásvesztés is: ötvenen túl már a népesség több mint 40 százaléka szenved valamilyen szintű halláskárosodástól, a hetvenévesnél is idősebb korosztálynak pedig már a 70 százaléka érintett - írja a BBC.
A legegyszerűbb megoldás a hallásvesztés orvoslására egy hallókészülék beszerzése lenne. Sokan szégyellik ugyanakkor az egyre kisebb készülékeket, és inkább ignorálják a problémát, ami akár jóval komolyabb problémákhoz is vezethet az orvosok szerint. A probléma alapvetően az, hogy a beszélgetésekből és szociális interakciókból egyre inkább kiszoruló emberek elszigeteltsége a depresszió és a demencia kockázatát is megnöveli. Az Egyesült Királyságban azonban ennek ellenére átlagosan nem kevesebb, mint 10 évet várnak az érintettek, mielőtt orvoshoz fordulnának.
Mindez azzal is összefüggésbe hozható persze, hogy az agy meglepően hatékony tud lenni a fokozatos, szép lassan bekövetkező hallásromlás kompenzálásában. Éppen ezért sokszor csak akkor lesz igazán feltűnő a dolog, amikor már tényleg látványosak a tünetek. Figyelmeztető jel lehet például, ha valaki:
- egyre hangosabban hallgatja a tévét és a rádiót
- nehezebbé válik számára a beszélgetések követése
- egyre gyakoribb, hogy nem hallja meg a telefont vagy a csengőt
- egyre gyakrabban bizonygatja másoknak és magának, hogy nincs is semmi baj.
Dr. Jennifer Bizley neurológus szerint jellemző egyébként, hogy a hallásromlással párhuzamosan egyre inkább a látásukra támaszkodnak az érintettek, és nagyobb figyelmet fordítanak a szájmozgásra és mások gesztusaira. Ha valaki a halasztgatás potenciális veszélyei ellenére is ódzkodik a hallókészülékektől, az is segíthet egyébként, ha mindig a társaság közepén foglal helyet egy-egy beszélgetés során, igyekszik mindig úgy helyezkedni, hogy lássa is azokat akikkel beszélget, vagy megtanul szájról olvasni.
Az utóbbi megoldás nem feltétlenül jelenti egyébként azt, hogy a homokba dugja valaki a fejét , a szájról olvasás ugyanis nem csak a beszélgetések követését teszi lehetővé, de az agy számára is hasznos lehet. Maga a tanulás folyamata is segíthet ugyanis a kognitív funkciók leromlása ellen , arról nem is beszélve, hogy így azt is megtanulhatja valaki, hogyan koncentrálhat egyszerre a vizuális jelekre és a hangokra.
