Ha evolúciós pszichológusokat kérdezünk arról, miket kérdeznek a megcsalt partnerek leggyakrabban a párjuktól, minden valószínűség szerint a szaporodási érdekek fognak először előkerülni. Jobb volt vele, mint velem? - kérdezi például a férfi, akit elsősorban saját státusa foglalkoztat, és persze az, milyen genetikájú vetélytárs ivarsejtjeinél kell az övéinek gyorsabban úsznia. Szereted? - kérdezi a nő, aki viszont arra kíváncsi, számíthat-e a jövőben párja jelenlétére és hozzájárulására a közöshöz, vagy a férfi erőforrásai nélkül kell valahogy megoldani az életet. Az evolúciós érdekeken túl mindenki tudni szeretné azonban, hogy mi vezetett a szexuális kizárólagosság megsértéséhez, így a kérdés, ami talán minden esetben elhangzik a Miért?. Ezen a vonalon indult el az az izraeli kutatócsoport is, akik a korábbi eső után köpönyeg megközelítést zárójelbe téve azt a kérdést tették fel: Miért nem?. Vagyis a korábbi kutatásokhoz képest nem azt vizsgálták, miért lép félre az ember, hanem azt, milyen dolgok tartják vissza azokat, akik hűségesek maradnak.
Jó, de mi számít megcsalásnak?
Ahány ember, annyi definíció, annyi elképzelés arról, mi minősül hűtlenségnek, mi az, ami még belefér és mi az, ahogyan lennie kellene a dolgoknak. A konkrét közösülés vagy az orális szex megítélése általában viszonylag egyhangú, bár arra is volt már példa, hogy valaki ez utóbbit nem tekintette szexuális kapcsolatnak. Lehet viszont megcsalás az ölelés, az arcon puszilás de akár az is, ha valaki ad a másiknak 5 dollárt.
Izraeli hűségkutatóink ennyire most nem szántottak mélyre, ők a hűtlenség hat lehetséges formájáról kérdezték (csak) meg az embereket:
- a pornónézésről
- az egyszeri szexchatről
- a rendszeres szexchatről
- az egyszeri (testi kontaktussal járó) szexuális kapcsolatról
- a szeretői viszonyról
- a többszöri, de más-más partnerekkel történő félrelépésről
A kategóriák sorrendje a kutatásban részt vevők szerinti súlyossági sorrendet tükrözi. Az egyik érdekes eredmény, hogy a nők az utolsó négy lehetőség között már nem igazán tudtak különbséget tenni, vagyis mind a négyet nagyjából ugyanolyan (nagyon) súlyos kihágásnak érezték. A férfiak válaszai szerint ezzel szemben - bár a szexchat szerintük is durvább, mint a pornó - komolyabb gond csak akkor van, ha testi érintkezés is történik. Ez egyébként abszolút az evolúciós elméletet igazolja: a nők érzelmi kizárólagosságát a szexchat is veszélyeztetheti, a férfiak viszont csak akkor kerülnek igazán bajba, ha génállományuknak konkrét vetélytársa akad.
Mi tart vissza?
Az erre a kérdésre adott válaszokat a kutatók - statisztikai módszerek segítségével - négy nagyobb kategóriába tudták sorolni:
A erkölcsi és kapcsolati megfontolások csoportjába kerültek:
- az alapvetően morális érvek: "Ha megcsalom a partneremet, azzal elárulom az elveimet" vagy "Mert ez nem volna helyes"
- a kapcsolati hatások: "Félek attól, hogy veszélybe sodrom a házasságom egy futó kaland miatt" vagy "Lerombolnám vele a bizalmat a partnerem és köztem"
- és az elégedettség: "Szeretem a páromat" vagy "Elégedett vagyok a kapcsolatommal"
A gyerekek miatt kategóriába tartozó válaszok voltak:
- a gyerekek lelki egészsége feletti aggodalom: "A gyerekeim csonka családban nőnének fel" vagy "Elveszne a gyerekeim biztonságérzete"
- a gyerekek társas helyzete: "Rossz példát mutatnék a gyerekeknek" vagy "A gyerekeket kinevetnék a barátaik"
Az egyedül maradástól való félelemhez tartoztak
- az anyagi megfontolások: "Egyedül kellene finanszíroznom a gyerekek felnevelését" vagy "Komoly pénzügyi következményei lennének, ha kiderülne, és elválnánk"
- a válástól való félelem: "A párom elválna tőlem"
- a konkrét egyedüllét: "Nem találnék másik kapcsolatot, ami kielégítő lenne a számomra" vagy "Végül egyedül maradnék"
És persze ha okokat próbálunk csoportosítani, mindig lesz egy egyéb kategória, ide tartoznak:
- a társas félelmek: "Lerombolnám a partnerem presztízsét" vagy "A barátaim elfordulnának tőlem"
- és a szeretővel kapcsolatos problémák: "Félek, hogy hamis reményeket keltek benne" vagy "A félrelépés a harmadik fél kizsákmányolása volna"
Nos, e négy kategória közül a legtöbb kitöltőt a morális és kapcsolati megfontolások tartottak vissza a félrelépéstől. Valamivel kevesebben voltak, akik a gyerekek miatt maradtak hűségesek, és még kevesebben, akik a magánytól tartottak. Úgy tűnik végül, a lehetséges presztízsveszteség és a szerető jólléte bír a legkisebb megtartóerővel - már ami a megcsalást illeti. Sokat számított továbbá a vallásosság, ami nem csak a hűséget, de - főként a nők esetében - a hűtlenség megítélését is nagyban befolyásolta. A szigorúan vallásos nők például nem tekintették számottevően kisebb problémának a pornóhasználatot, mint az egyszeri vagy akár a rendszeres félrelépést.
Érdekes eredmény végül, hogy míg a férfiak hűségében sokat számít a kapcsolat hossza - minél régebb óta tart, annál nagyobb a valószínűsége, hogy kikacsintanak belőle - a nőknél ennek nincs különösebb hatása. Ők néhány hónap után is épp akkora eséllyel lépnek félre, mint 11 év után, saját bevallásuk szerint azonban mindig kisebb valószínűséggel, mint a férfiak.
