Az orális szex, bár sokáig nagy tabunak számított, és még ha szóba is került, általában mint alantas, undorító dolgot emlegették, ma már igen nagy népszerűségnek örvend. Nem is csoda, hiszen a nők egy jelentős hányada számára (az önkielégítésen kívül) ez a legbiztosabb út az orgazmusig, és persze általában a férfiak sem vetik meg. Így, ha megkérdeznénk az embereket, miért szokták szájjal is kényeztetni egymást, a nagy többség valószínűleg csak annyit válaszolna, hogy azért, mert jó érzés. Feltéve, hogy az illető nem az immunológia vagy az evolúciós pszichológia lelkes művelője.
Előbbiek ugyanis könnyen lehet, hogy az ondó összetételéről kezdenek inkább beszélni, majd az anya-magzat kapcsolaton keresztül jutnak el odáig, hogy az ondót bizony le kell nyelni. Egy holland immunológusok által publikált tanulmányból az derül ugyanis ki, hogy a spermában található HLA-molekulák egyes csoportjai növelik a nő és leendő gyermeke közötti hisztokompatibilitást. Vagyis az anya szervezete toleránsabbá válik az apai antigénekre, így kisebb eséllyel fog ellenanyagot termelni a közös gyermekükkel való várandósság idején, csökken tehát a vetélés kockázata.
Utóbbiak egy valamivel életszerűbb magyarázatot kínálnak a kunnilingvációra, ismertebb nevén a nyalásra is. Az elmélet szerint ennek lényege legalább tényleg a nő orgazmusa, közvetve azonban sokkal inkább hűségének biztosítása. Egy amerikai kutatócsoport eredményei szerint ugyanis a nők orális kielégítése sokkal jellemzőbb azoknál a férfiaknál, akik veszélyben érzik szexuális kizárólagosságukat. Az orgazmus során felszabaduló nagy mennyiségű oxytocin egyébként valóban kulcsszerepet játszik a párkapcsolati kötődés kialakulásában, így lehet is némi ráció a dologban.
Egyik folyamat sem tudatosul persze különösebben gyakran, a kutatók inkább azt feltételezik, hogy az emberi evolúció során alapvetően az említett előnyeik miatt alakulhattak ki. Fennmaradásukban azonban már nyilván nagyobb szerepet kapott az élvezet, ahogy ma is elsősorban ezt a célt szolgálja.
