"Az ember kifordul önmagából, küzd a fájdalommal, a szomorúsággal, a megválaszolhatatlan kérdésekkel, a kilátástalan jövővel, kínlódik, szenved a lelke és a teste is. Ilyen, amikor az ember éppen túl van egy kapcsolaton. Egy hosszú kapcsolatban nemcsak érzelmi függőségbe kerülünk a másikkal, de a mindennapjaink, a jövőnk, a terveink, az életünk részévé is válik, közös szokásokat, rutinokat alakítunk ki vele." - írja Hol rontom el? című könyvében Sákovics Diana.
Egy házasság felbomlása pedig különösen fájdalmas. A papír nem csak egy papír, de az egymás felé való elköteleződés szimbóluma, ami még szorosabban fűzi a pár tagjait egymáshoz. Ilyenkor a különválás folyamata is sokkal nehezebb, még több a vitás kérdés, még több az érzelmi és anyagi veszteség, nem ritkán a közös gyerekekről is dönteni kell. A válás az egyik legfájdalmasabb krízis egy ember életében, évente mégis mintegy húszezer házaspár megy keresztül a procedúrán.
Kérdőívünkben arra voltunk kíváncsiak, elvált olvasóink hogyan jutottak túl a megpróbáltatásokon, hogyan élték meg a különválás nehézségeit. És persze, hogy mi vezetett a váláshoz. Lássuk az eredményeket!
A kérdőívet 1226 olvasónk töltötte ki, köszönjük nektek! A kitöltők több, mint háromnegyede, 948 fő jelölte, hogy házasságon és váláson van túl. Most az ő válaszaikat összesítjük.
A legrövidebb házasság egy, a leghosszabb ötvenkét évig tartott, kitöltőink átlagosan tizenöt évig éltek férjként, illetve feleségként. A leggyakrabban úgy tűnik, egymás meg nem értése jelenti egy házasság végét: összességében csaknem hatvan százalék számolt be arról, hogy kommunikációs problémák előzték meg a válást. A második legjellemzőbb válóok a hűtlenség, mely a kapcsolatok közel felében fordult elő. A kitöltők nagyjából harmada számolt be szexuális nehézségekről, a két fél eltérő életviteléről, illetve valamilyen lelki problémáról, negyede pedig arról, hogy házasságában egyszerűen elmúlt a szerelem. Meglepően gyakori válasznak számított a munkamánia, mellyel minden ötödik kitöltő találkozott. A válaszadók körülbelül nyolc százaléka pedig kapcsolaton belüli erőszakot, illetve valamilyen szenvedélybetegséget is megtapasztalt.
A legtöbben pedig ez utóbbi esetekben bánták meg, hogy egyáltalán belementek az adott kapcsolatba. A bántalmazó kapcsolatból kilépők fele, a szenvedélybetegség miatt elváltak több, mint harmada döntene ma másképp arról, szeretne-e kapcsolatot, házasságot korábbi párjával. Átlagosan egyébként a kitöltők huszonkét százaléka sajnálja akkori döntését, a legkevesebben azok, akik úgy érzik, a szerelem múltával természetes véget ért a kapcsolat.
A legtöbb válás esetén úgy tűnik, gyermekek sorsáról is dönteni kellett. A kitöltők háromnegyedének a szakítás idején volt már akkori párjával közös gyermeke.
Egy válás sok esetben nem pusztán a szorosabb lelki kötelék és a két élet szorosabb összefonódása miatt megrázóbb egy kapcsolati szakításnál. Egy házasság lezárásában gyakran ott van egy minden értelemben megterhelő, akár évekig elhúzódó bírósági eljárás. Kitöltőink ötöde úgy tűnik, bírósági eljárás nélkül is meg tudott egyezni korábbi házastársával, sokukat azonban úgy tűnik valóban megviselte a jogi procedúra.
A válás utáni időszak már a visszarendeződésről szól. A sebek gyógyulásához mindenképpen idő kell, amit a folyamatos rágódás, a másik csekkolása a különböző közösségi oldalakon és a bezárkózás borzasztóan hosszúra is nyújthat. Kitöltőink többségének ez hónapokat jelent, negyven százalékuk ugyanis egy éven belül úgy érezte, sikerült túltennie magát a megrázkódtatásokon. A válaszadók negyedének ugyanakkor több évbe telt, hogy új életet tudjon kezdeni, és sokan voltak olyanok is, akik egyelőre nem tudták még feldolgozni a történteket. Olvasóink válaszai alapján az is kiderült, hogy férfiak és nők közel ugyanannyi ideig szenvednek egy válás után.
A lélek sebeinek gyógyulása mindenképpen lassú folyamat, közel sem mindegy azonban, hogyan küzdünk meg egy ilyen krízishelyzettel. Hogy mi mindent tehetünk ilyenkor magunkért, bővebben is megtalálod korábbi írásainkban itt, itt és itt.
