A főállásban a szexszel foglalkozó neurológus szerint összességében meglehetősen haszontalan az a rengeteg 20, 50, 69, vagy mondjuk 250 orál tippet felvonultató cikk, amellyel a magazinok szerint bárkiből egycsapásra álompartnert lehet faragni. Már amennyiben valóban a jobb szexpartnerré válás a cél, ha valaki röhögni akar, alig-alig akad jobb alapanyag. A szexfüggőséggel, az orgazmus fiziológia aspektusaival, és a kötelező „De mekkora az ideális pénisz a nők szerint?” kutatásokkal foglalkozó neurológus véleményét a Science of Us kérte ki.
Nicole szerint nem nagyon létezik olyasmi, hogy valaki „jó az ágyban”. Mindez kizárólag a partneren/partnereken múlik, Nicole például teljes mértékben alkalmatlannak érzi magát egy olyan ember vágyainak kielégítésére, akinek az az egyetlen kívánsága, hogy rákakiljanak, mondván mindez nála egyszerűen nem része a repertoárnak. Maradi!
Gyakorlat teszi a mestert
Igazi szakértelemre mindenesetre szerinte sem lehet külső forrásokra támaszkodva szert tenni, a szükséges információt ugyanis kizárólag a partnerünkből lehetséges kibányászni. A legalapvetőbb anatómiai ismereteken túl úgy tűnik, csak a részletgazdag kommunikáció és a partnerspecifikus gyakorlat számít. Az összhang megteremtése a legfontosabb tényező egy 2012-es kutatás szerint is, legalábbis az elégedettség szempontjából.
A kutatásban 21 amerikai egyetem 6000 női hallgatója vett részt egy kérdőív kitöltésével, a válaszok alapján pedig úgy tűnik, függetlenül attól, hogy mélyebb vagy csupán a szexre épülő kapcsolatokról volt-e szó, minél többször szexelt valaki a partnerével, annál jobban élvezte az együttléteket. A kutatást vezető szociológus, Elizabeth A. Armstrong szerint mindez azt jelenti, hogy a hosszú távú elkötelezettség hiányában is kulcsszerepet játszik a szexuális együttlétek minősége szempontjából, ki mennyire képes kiismerni a partnerét.
Nyisd ki a szád
E tekintetben pedig továbbra sincs jobb megoldás annál, ha valaki egyszerűen és lényegre törően közli a partnerével, mi az, amit szeret, és mi az, amit nem. Nicole szerint nem kell feltétlenül rövid, néhány szavas vezényszavakra és absztrakt kézmozdulatokra támaszkodni ezügyben, sőt ajánlott specifikus és részletgazdag használati útmutatóval szolgálni egy-egy új partner esetében. Ha valami működik, jelezzük azonnal, ha viszont valaki úgynevezett bénázásba kezd, várjunk egy kicsit, és csak később, nyugodt és kedves hangnemben okítsunk. Persze nem árt tyúklépésben haladni, vagy legalábbis nem rögtön olyasmivel nyitni, hogy „Szia, Viki vagyok, szeretem, ha gúzsba kötnek!” Hacsak nem ez a legkisebb közös többszörös.
