300 millió asztmás tengeti napjait a Föld nevű bolygón, és évente körülbelül negyedmillióan bele is halnak a betegségbe. De mi okozza pontosan a zihálást, a köhögést, és a légszomjat, és hogy lehet, hogy egy asztmarohamba akár bele is lehet halni? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a TED-Ed asztma kisokosa.
Ezért sípolsz
Az asztma kialakulásának okai még mindig nem ismertek pontosan, a legvalószínűbb az, hogy genetikai és környezeti tényezők egy bizonyos együttállására van szükség, méghozzá a korai gyermekkor során, így jön létre a sípoló, ziháló emberek 300 milliós hadserege. Az asztmás rohamoknak számos kiváltó oka lehet, pollenek, dohányfüst, por, parfümök, a stressz, a hideg, vagy a fizikai megerőltetés is elindíthatja a folyamatot. Az asztmások nehézségeit a hörgők és hörgőcskék nyálkahártyáját körülvevő sima izmok gyulladása és beszűkölése okozza. Egy asztmás roham, vagy asztmás exacerbáció során a nyálkahártya falai megdagadnak, ami nagyobb mennyiségű váladék kiválasztást eredményezi. Ennek a váladéknak az lenne a feladata, hogy kiszűrje az olyan idegen anyagokat, mint a pollenek, vagy a por, ha azonban a szokásosnál több termelődik belőle, az könnyen elzárhatja az amúgy is összeszűkült légutakat. Az izmok összehúzódása váltja ki a mellkas szorító érzését, a köhögésért és a sípolásért pedig a nyálkahártya által termelt váladék, és a kislégutak összeszűkölése tehát a felelős.
A kilégzés jelenti a problémát
Ez a szűkület furcsa módon nem a belégzést, hanem a kilégzést nehezíti meg igazán, ami a tüdőben felgyülemlő, a tüdőt felfújt állapotban tartó levegő többletet, hiperinflációt eredményez. A szervezet ezek után kemény munkába kezd, hogy megszabaduljon a fölösleges levegőtől, ami oxigénhiányos állapotot idézhet elő, így lehetséges, hogy egy komoly és kezeletlen asztma rohamba akár bele is lehet halni. Nem véletlen tehát, hogy a súlyosabb tünetekkel küzdő asztmások számára nincs értékesebb dolog a világon, mint egy mindig kéznél lévő inhalációs készülék. Ezek lehetnek olyan gyors hatású, béta-2- agonistákat tartalmazó, és a nyálkahártyákat körülvevő, összehúzódott izmokat elernyesztő szerek, mint a szalbutamol; vagy olyan kortikosztereoidokat tartalmazó készítmények, amelyeknek tartós használata megelőzheti a gyulladásos állapotok kialakulását, és a légutak falának hegesedését.
