Tavasszal egymást érik a különböző tematikus vásárok, illetve kiállítások, és most már a futásnak is van saját expója. Időszerű volt, hiszen ez az egyik legnépszerűbb testmozgás a hobbisportolók körében. A rendezvény nem is csak versenyzőknek szólt, hanem a kezdő kocogóknak is, és mivel tervbe van véve, hogy én is magamra húzom végre a futócipőt, megnéztem magamnak, mire számíthatok, ha az elhatározást tettek követik majd.
Jobb a megelőzés
Nem titkolom, a testtartásom legendásan rossz, amin persze az irodában töltött évek egyáltalán nem segítettek, és szerintem a járásommal is vannak problémák. Sejtettem, hogy ez némi hátrányt jelent majd, ha futni kezdek, de szerencsére nem jelenti azt, hogy lehetetlen küldetésre vállalkoztam volna, csak azt, hogy célszerű lenne bejelentkezni mozgáselemzésre. Az expón két helyen is megkérdeztük, mi is ez és miben segíthet.
A Balance Központ standjánál egy komplex, hétlépéses mozgásminta-szűrésre lehet benevezni. "Ez egy amerikai módszer, ami már 20 éve létezik, és 10 éve érkezett meg Magyarországra. Hét alapgyakorlattal derítjük ki, hogy min kell még javítani, mit csinál helytelenül a páciens akár mobilitásról, akár stabilitásról van szó" - nyilatkozta Káity Leila gyógytornász, aki szerint mivel a kezdő, mind az aktív futóknál fennáll a sérülés veszélye, ezért mindenkinek érdemes elmennie egy ilyen vizsgálatra. "Nagyon fontos, hogy kiszűrjük, mik azok a gyengeségek, amiken dolgozni érdemes. Sokszor azzal szembesülök, hogy nem úgy nyújtanak az emberek, ahogyan kellene, és ez már önmagában egy nagy probléma. Másrészt nem mindig tudják, hogyan lehet szelektíven erősítani az izmokat" - tette hozzá.
Magyari Nóra, a Fájdalom Ambulanciától is megerősítette, hogy a szupertudatos kezdőktől kezdve az egy bizonyos szinten megrekedt aktív futókig mindenkinek hasznos lehet a mozgáselemzés. "Aki 5 km-nél többet fut, illetve szeretné növelni a teljesítményt, annak érdemes kikérnie egy szakértő véleményét. Manapság annyi helyen olvasni, hogy milyennek kell lennie a technikádnak, stílusodnak, milyen cipőt kell venned, milyen kiegészítő gyakorlatokat kel végezni, hogy nehéz eligazodni adott egyénnek mi is felel meg. Ebben segítünk mi. És nem szabad elfelejteni, hogy ha növeljük a teljesítményt, mindig át fogunk lépni határokat, és ez fájdalommal jár. Ám ha ez a panasz nem múlik, akkor érdemes segítséget kérni. Azt is érdemes figyelni, hogy ez a fájdalom hirtelen jött vagy folyamatosan kúszott be a gyakorlások folyamán."
Hozzátette, nincs olyan, hogy valaki rosszul áll vagy jár, de kiderült, korai volt az örömöm. "Különböző járás- és testtartásminták vannak. Van, akinek hatékonyabb, jobban passzol a futáshoz, van, akinek pedig nem. Szóval hiába mondják azt sokan, hogy futni mindenki tud, ez sajnos nem igaz, és bármennyire is nagy divat, kevesen születnek ma már futásra. És a futástechnikát ugyan könnyű megtanulni, de sokszor kell hozzá korrigálni a testtartást" - igazolta félelmeimet.
"A célokat úgy kell megválasztani, hogy mérlegeljük, mi fér bele az életünkbe. Ha nem tudom naponta 2-3 órát gyakorolni a futást, akkor nem biztos, hogy maratonra kell készülnöm. Aki 8 órát ül a székben, annak pedig nem érdemes azonnal egy szigetkört futnia. Elsőként ajánlott egy olyan kiegészítő mozgásformát is választani, ami átmozgatja az egész testet, és mellette szépen-lassan el lehet kezdeni futni, nem baj, ha belesétál. Fontos, hogy megszeressük a futást, ez görcsösen nem megy, és ne azért vágjunk bele, mert a szomszédunk, munkatársunk is fut" - zárta szavait Magyari Nóra.
A kezdő szett
Számtalanszor leírtuk már, milyen fontos is az, hogy megfelelő cipőben fussunk, vagyis mielőtt belevágnék bármibe is, mindenképpen el kell mennem egy szakboltba, ahol elvégzik a szükséges lábdiagnosztikai vizsgálatokat (pl. lábállás), majd segítenek kiválasztani a megfelelő cipőt.
"Ne az interneten bújjuk azt keresgélve, hogy másnak milyen cipő vált be, hanem menjünk el egy üzletbe, ahol hozzáértő emberek segítenek nekünk. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy amit így veszünk, az még mindig egy konfekciócipő, tehát érdemes hozzá a saját lábunkhoz illeszkedő talpbetétet is csináltatni. Ha megvan a cipő, a betét és a zokni, akkor jöhet a ruházat. Lehet, hogy nevetségesnek tűnik, de nem mindegy, hogy az hogyan néz ki. Ha nem szép, akkor nem szeretünk majd benne futni, és valljuk be a férfiak is hiúak. Elsőre megteszi egy olcsóbb póló is, és idővel majd mindenki ráérez a praktikumra, hogy neki mi válik be" - sorolta tanácsait a Nyúlcipőbolt standjánál Molnár Richárd, aki hozzátette, az sem mindegy, milyen fehér- és alsóneműben futunk, hiszen a kényes részeket könnyen kidörzsölheti a varrás.
És kaptunk még egy jó tippet. "Az elején szevedés az edzés, fel kell kelni, fel kell öltözni és így tovább, de 40 napig mindenképpen érdemes kitartani, mert utána könnyebb lesz, érezni, hogy történik valami. Érdemes akár egy naptárban is jelölni a napokat, mert ha gyűlnek az x-ek, akkor már nem szvíesen hagyja abba az ember."
Irány a természet!
Sokak számára a városi futópályák az elérhetőek, és ha valakit még nem kapott el a gépszíj, akkor fontos, hogy minél kevesebb lehetősége legyen kibújni az edzés alól. Persze senki kedvét nem akarjuk elvenni a terepfutástól, sőt! Meg is kérdeztük Csányi "Csanya" László ultrafutót, mit javasol egy nullkilométeres futónak.
"Mint minden sportnál, itt sem szabad hatalmas eredményt elvárni az első időszakban. Sok türelemre van szükség saját magunkkal szemben, és csak finoman szabad növelni a távok hosszát, mert nagyon könnyen le lehet sérülni. Kezdésképpen fuss 100-200 métert, majd gyalogolj ugyanennyit. Amikor a tested, az izomzatod megszokta a terhelést, lehet növelni a távolságot. Persze utána is türelmesnek kell lenni, mondjuk, hogy egy 20 órás futás közben ne kérdezd meg magadtól, hogy mégis mi a fenét keresel itt" - vázolta a jövőt Csányi László. Hozzátette, a futás mellett érdemes más kiegészítő mozgásformát is végezni: "Kell olyan, ami nyújt, ilyen a jóga, a pilates, a gerinctorna és társaik, a lényeg, hogy a láb és a csípő izmait rendesen nyújtsuk meg, de a felsőtestet sem kell elhanyagolni, szóval lehet súlyzózni, de éppen úszni is, ha valakinek ahhoz van kedve."
De mire van szüksége annak, aki a természet lágy ölén szeretne futni? "Ha valaki terepfutásba kezd, akkor mindenképpen legyen hátizsákja vagy övtáskája, amibe bele tud pakolni, mert szüksége lesz innivalóra, ennivalóra, ami lehet a zselétől kezdve a müzliszeleten át a szendvicsig minden. És nem szabad otthon hagyni a telefont sem, mert ezzel tud majd segítséget hívni, ha ő vagy valaki más bajba jut. Meg persze arra is jó, hogy tudsz vele fotózni. Manapság már mindent kirakunk a közösségi oldalakra. Én is biztosan rosszul érezné magam, ha nem lenne nélam telefon, márcsak a képek miatt is. Képzeld el, ott van egy gyönyörűen virágzó mandulafa az erdőközepén, és nem tudod lefotózni. És még egy fontos dolog, ne egyedül kezd el. A Facebookon van egy terepfutás csoport több ezer taggal, és simán lehet csapódni bárkihez, így nem egyedül kell felfedezni az útvonalakat."
A futás is lehet függőség!
Az expón egy különteremben és a színpadon is folyamatosan váltották egymást az előadók, mi a Menczel Zsuzsa sportpszichológussal folytatott beszélgetést csíptük el. Elsőként arról volt szó, baj, hogy mindenki tonnaszám tölti fel az Instagramra vagy a Facebookra a különböző fotókat arról, hogy ő most éppen hol fut, milyen verseny indult, és így tovább. A válasz nem egyértelmű igen vagy nem. Ha valamit nem osztunk meg, akkor az ugye olyan, mintha meg sem történt volna, aminek megvannak az árnyoldalai, de ez segíthet abban is, hogy elhiggyük, igen, tényleg megcsináltuk, amivel nemcsak magunkat motiválhatjuk, hanem másokat is.
Aztán a testedzés-függőségre terelődött a szó. Körülbelül negyven évvel ezelőtt írták le ezt a jelenséget, és viselkedés függőségek közé sorolható, amiknek persze sok közös pontja van a kémiai addikciókkal, például ugyanolyan elszigetelté tudja tenni az embert. Ráadásul a függőségek között bizony van átjárás, vagyis lehet, hogy egy józan életű drog- vagy alkoholfüggő idővel megszállottan kezd majd edzeni. Persze nem baj, ha valaki a testmozgást öngyógyításra használja, de könnyű átesni a ló túloldalára. Először egyébként főleg a családtagok, ismerősök veszik észre, hogy valami nincs rendben, hogy az illető élete csak és kizárólag a futásról szól, ő pedig lehet, hogy csak akkor eszmél rá, hogy szakemberhez kellene fordulni, amikor lesérül a túlterhelés miatt, és úgy gondolja, hogyha már úgyis ráér, elkezd foglalkozni magával.
Létezik egyébként egy kérdőív is, ami alapján el lehet dönteni, hogy valaki tünetmentes, tünethordozó vagy függő-e, a rövidebb, hatkérdéses változatott dietetikusok, gyógytornászok számára készítettek, de van egy 21 kérdésből álló is. Elhangzott az is, hogy a hobbifutókkal edzőknek kell különösen odafigyelni arra, nehogy valaki függővé váljon, de a kis létszámú, önszerveződő csoportoknál szerencsére odafigyelnek egymásra az emberek.
Ami az élsportolókat illeti, náluk nem beszélhetünk testedzésfüggőségről, ha az addikcióra jellemző tünetek csak a versenyidőszakban vannak jelen. Náluk ez inkább munkafüggőség vagy elköteleződés, szenvedély, ami elmehet persze pozitív és negatív irányba is, és az is igaz, hogy az élsportolóknál az utóbbi a jellemzőbb.
