"A betegek joga meg kell előzze az orvos személyiségi jogait"

• Ahogy múlt héten megírtuk, hamarosan lezárulhat a "lúgos orvosként" elhíresült B. Krisztián ügye
  
  
• A legutóbbi tárgyaláson a vádhatóságnak azt kellett volna bizonyítania, hogy a sértett, Renner Erika életveszélyben volt, és nem B. Krisztiánon múlt, hogy nem halt bele a sérüléseibe. A vádlott orvosként tökéletesen átlátta a veszélyeket és pontosan tudta, hogy áldozata akár meg is halhat, de ebbe belenyugodott.
  
  
• Dr. Gál András szerint az ügyészség részéről a fentiek bizonyítása nem történt meg, sőt, egyetlen kérdést sem intéztek a szakértőkhöz, ami példátlan.
  
  
• A Fővárosi Ítélőtábla csak a következő tárgyalási napon, március 10-én hirdet ítéletet
  
  
• Az alábbiakban a sértett, Renner Erika ügyvédjének, dr. Gál Andrásnak a beszédéből közöljük azokat a részleteket, melyek a tárgyalás szempontjából nagyon lényegesek voltak.

A legutóbbi tárgyalás és a kiegészített szakértői vélemények alapján nagyon úgy tűnik, hogy veszélyben volt az élete Renner Erikának, akit 2013-ban B. Krisztián megtámadott, elkábított, majd nemi szervére maró lúgot öntött.

Az elsőfokú ítélethirdetés 2016 májusában volt, a bírói döntés szerint a férfi 4 év börtönt kapott és 5 évre eltiltották az orvosi hivatástól. A megvizsgált bizonyítékok alapján nem bizonyosodott be, hogy a volt kórházigazgató brutális cselekménye életveszélyes helyzetet idézett volna elő, ezért B. Krisztiánt életveszélyt okozó testi sértés helyett csak maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okozó testi sértés, valamint kifosztás miatt ítélték el.

Az enyhe ítélet után az ügyészség nem fellebbezett rögtön. Az mulasztással, az ügyészég munkájával kapcsolatban - érthető módon - kérdések sora merült fel. Ezeket dr. Gál  össze is foglalta beszédében:

(....) Miért nem fellebbeztek azonnal; miért gondolkodnak 3 napot egy olyan ítélet esetén, ami csekélyebb súlyú bűncselekményben állapít meg bűnösséget, mint az ítélethirdetés előtt 1 órával a vádbeszédben az ügyész megjelölt? 

Miért kell gondolkodni egy brutális - vagy ahogy a sajtó ezt felcímkézte, "az évtized legbestiálisabb" - bosszúja ügyében kiszabott 4 éves börtönbüntetés esetén azon, hogy az megfelel-e a cselekmény tárgyi súlyának, az elkövető társadalomra való veszélyességének, ami még annak a büntetési tételkeretnek a középmértéket sem éri el, ami jóval enyhébb, mint amit az ügyész kért?; (2-12 helyett 1-7,5 között adott 4 évet)

Miért nem bántja őket a foglalkozástól eltiltás példátlanul enyhe mértéke?

Miért a közügyektől eltiltás tartamáról tartja fontosnak nyilatkozni az ügyészség szóvivője az elsőfokú ítélet után?

Ennek ellenére a védő úgy érezte, hogy az ügyészséget nemcsak elmarasztalnia, de védenie is kell:

 "(...) Jelen ügyben a sértett nevében is mondom, úgy érezzük, hogy mindvégig cserben hagyott minket az ügyészség, nem éreztük azt a gondosságot, amit egyébként, más ügyekben lehet érezni. Mindegy, hogy jól éreztük-e vagy sem, szerintem baj, hogy így érezhettük. És mindegy, hogy mit sejthettünk amögött, hogy miért hagy minket cserben az ügyészség!! Ki se kell mondjam annak a két magas beosztású állami vezetőnek a nevét, akik a vádlott közvetlen családtagjai. Itt a teremben ezt mindenki tudja. Gondolom ezért érdekes ez az ügy az Euronewsnak, akitől majd szépen átveszi a komplett európai sajtó.

És ha ezeket mind elmondom, miért kell védenem mégis az ügyészséget? Hát azért, mert végül csak újraindították a már megszüntettet nyomozást a sértett panasza nyomán, csak vádat emeltek, csak bűnösségre mondott vádbeszédet az ügyész első fokon és csak fellebbezett a példátlanul enyhe büntetés miatt, ha nem is rögtön, de a törvényben meghatározott 3 napon belül, amivel megnyitotta annak a lehetőségét, hogy a másodfokú bíróság a korábbi ítéletnél súlyosabb büntetést állapíthasson meg."

A tárgyalás hangsúlya a kiegészített szakvélemények meghallgatásán és a bizonyítékok ismertetésén volt. Ezzel kapcsolatban dr. Gál András az egybehangzó szakértői vélemények alátámasztásával részletesen elmagyarázta, miért gondolja úgy, hogy Renner Erika a támadás során tartósan életveszélyben volt. A védő több okot is kiemelt:

"Az égési osztályon dolgozó orvos vádlott egészen biztosan tudta, hogy az általa izomba injekciózott ketamin légzésleállást okozhat, mely helyzetet kórházi eszközök, így például életmentő műszerek hiányában még a megfelelő szakértelem sem képes kezelni, a sértett meghal. Ennek elmaradásában úgy bízott könnyelműen a vádlott, hogy azzal is tisztában volt, hogy a ketamin vonatkozásában nagyfokú az egyéni érzékenység, így még az aneszteziológus szakember által altatás előtt elvégzett előzetes vizsgálatokkal sem lehet teljes biztonsággal megállapítani, hogy milyen dózissal kell a beteget altatni. (...)

Hasonlóan könnyelműen bízott abban is a vádlott, hogy az erős lúg nem fogja átmarni a sértett hasfalát és nem jut be a sértett kismedencéjébe, amely olyan mértékű folyadékvesztést eredményezett volna, hogy a sértett halála elkerülhetetlen.

Könnyelműen bízott abban is a vádlott, hogy az égés nem eredményez majd halálos eredménnyel járó sokkot a sértettnél, miután az altatószer-kombináció hatása lecsökken.

Abban is könnyelműen bízott a vádlott, hogy a sértett lúggal égetett testrészein visszafordíthatatlan elfertőződés nem fog kialakulni.

Könnyelműen bízott abban is a vádlott, hogy az altatott állapotban magára hagyott és lakásába bezárt sértettnél nem fognak fellépni posztoperatív szövődmények, melyekre egyébként minden kórházban külön posztoperatív őrzőhelységeket alakítanak ki.

Ezen fenti életveszélyhez vezető okok közül egy is elegendő lenne ahhoz, hogy a vádlott testi épség elleni bűncselekményének minősítése minimum életveszélyt okozó testi sértés legyen. Jelen esetben azonban a szakvélemények alapján hat olyan okból állt fenn életveszély, mely a vádlott által elkövetett cselekmény miatt alakult ki, és mely életveszélyt jelentő okokról a vádlott - lévén gyakorló orvos - egytől-egyig tudta, hogy ezen okokból a sértett halálának bekövetkezésének lehetősége reálisan fennáll. A vádlott tudata tehát teljes mértékben átfogta azt, hogy Renner Erika belehalhat abba az ocsmány bosszúba, amit ő művelt vele. Ezen lehetséges eredménnyel szemben azonban közömbös volt, az alábbiakban felsorolt, külön-külön is halálhoz vezető okfolyamatok megakadályozása érdekében nem tett semmit.

Az még egy laikus számára is magától értetődő, hogy ilyen sérülés esetén rendkívüli jelentősége van a halálos eredmény bekövetkezésének elmaradása vonatkozásában annak, hogy a sértett mikor jut szakszerű orvosi ellátáshoz. A vádlott pedig nem, hogy semmit nem tett ennek érdekében, de még szándékosan nehezítette is a sértett gyors orvosi ellátáshoz jutásának lehetőségét azzal, hogy a sértettre rázárta az ajtót és telefonjait elvitte, így magához térve sem tudott volna senkit értesíteni.

Mindezekre tekintettel álláspontom szerint a vádlott szándéka nem csupán testi sérülés előidézésére, a sértett nemi szervének végleges elpusztítására irányult, hanem tudata átfogta a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, amelybe belenyugodott így a vádlott által elkövetett legsúlyosabb bűncselekmény helyes minősítése a Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a), c), d.) és j.) pontjai szerint minősülő előre kitervelten, aljas indokból vagy célból, különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének a Btk. 10. § szerinti kísérlete."

Dr. Gál a tárgyalás során emlékeztetett egy korábbi, ettől teljes mértékben független esetre is, amikor egy nő veszekedés hevében szándékosan, de indulatból forró levessel öntötte le a saját fiát.  Az ügyvéd szerint ugyanez a tanács az édesanyát emberölés kísérlete miatt hét év szabadságvesztésre ítélte.  Erről az esetről a Dívány elkérte az első és a másodfokú ítéletről szóló dokumentumokat. Dr. Gál András az üggyel kapcsolatban azt írta nekünk, hogy "az átküldött másodfokú ítélet, ami végül hét év lett, szépen indokolja, hogy miért emberölés és nem életveszélyt okozó testi sértés. ,,E büntetés megfelel a büntetési céloknak, arányban áll a cselekmény tárgyi súlyával, a vádlott alanyi társadalomra veszélyességével, a bűnösség fokával és a büntetéskiszabási körülményekkel".(...)" -  olvasható a dokumentumban.

"Ugyanezt az indokolást várom ide is" - fogalmazott az ügyvéd.

Főleg, hogy Renner Erika esetében nem egy indulati cselekményről van szó, ugyanis B. Krisztián előre kitervelten, tudatosan készült a támadásra, valamint dr. Gál azt is hozzátettte, hogy a felfegyverkezve elkövetett rablás és még több másik bűncselekmény – személyi szabadság megsértése, kábítószerrel visszaélés, bankkártyával visszaélés, okirattal visszaélés és a magánlaksértés – is megvalósult.

Dr. Gál összegezte azokat az okokat is, amelyeket a szakvélemények alapján a sértett halálához vezethettek volna: 

• a nem biztonságos anesztézia (a ketamin légzésleállást okozhat)
  
  
• a nem bizonyosan elégséges anesztézia következtében az égetéssel azonnal jelentkező fájdalom hatására fellépő neurogén sokk veszélye
  
  
• a lúggal szétmaratás következtében fellépő lehetséges folyadékvesztés
  
  
• a lehetséges égési sokk
  
  
• a fertőzésveszély
  
  
• az altatott állapotban történő magára hagyás következtében esetlegesen bekövetkező szövődmények és mellékhatások )(nyelv hátra csúszik-légút elzáródik, gyomortartalom belehelése, szívritmuszavar)

Végül, amit még mi is fontosnak és az ügy kapcsán érthetetlennek gondolunk: hogy az első fokon elítélt B. Krisztián orvosként végigdolgozhatta az elmúlt négy évet. Hiszen, mint ismeretes, az Orvosi Kamara nem függesztette fel, sőt: sok száz szülőnek, akiknek a gyerekét B. Krisztián kezelte, fogalma sem volt arról, hogy ez a férfi egyébként bosszúból megcsonkított valakit.

"Ez nagyon nincs rendjén!" 

- mondta Renner ügyvédje és hozzátette,  hogy a betegjogi törvényt sérti a hivatásával visszaélő orvos nevének eltitkolása .Ezért fordulhatott elő az is, hogy az orvost alkalmazó Terézvárosi Önkormányzat képviselői nem tudhatták, hogy dr. B. Krisztián az a B. Krisztián, aki ellen már 3 éve folyt büntető eljárás ezzel a brutális bűncselekménnyel kapcsolatban, és aki ellen már másfél éve vádat emeltek, és ezek ismerete nélkül kötöttek vele szerződést gyermekek gyógyítására. Amikor kiderült, kit is alkalmaznak valójában, Terézváros képviselő-testülete kinyilvánította: nem kíván ilyen súlyos bűncselekmény első fokon elítélt vádlottjával együtt dolgozni, továbbá azt is, hogy amennyiben az orvos az ellene folyó büntetőeljárást elismerte volna, biztosan nem szavazza meg korábban a képviselő-testület a szerződést.

Mindemellett, ahogy az ügyvéd is fogalmazott, a betegeknek joguk van tájékozódni állapotukról, orvosukról, az őt alkalmazó kórházakról.

"Ha a saját Orvosi Kamarája nem függeszti fel egy ilyen bűncselekmény gyanúja esetén, akkor a betegek joga meg kell előzze az orvos személyiségi jogait. Ki kell írni a nevét! Mindenkit megillet az ártatlanság védelme, de az orvosáról tudnia kell a betegeknek, hogy az kicsoda. Ha a Kamara felfüggesztette volna, ha nem dolgozhatott volna orvosként, akkor joga lett volna ahhoz, hogy ezt a 4 évet B. Krisztiánként végigbujkálja a sajtóban.

Dr. Gál azt is kifejtette, hogy B. Krisztián tevékenysége megsértette a hippokratészi orvosi esküt is

„Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik... Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól, különösen férfiak és nők szerelmi élvezetre használatától. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője” – így szól az ókori, ma is alapelvnek számító eskü."

Így B. Krisztián megsértette az Orvosi Kamara Etikai Kódexének alapelveit is. És ahogy Dr. Gál is felhívta rá a figyelmet, az ítéletben az orvosi szakmától való mindössze 5 éves eltiltás esélyt adna a vádlottnak, hogy börtönbüntetése után visszatérjen a szakmába - már ha volna olyan, aki ezek után alkalmazná.

"Ilyen cselekmény elkövetőjével szerintem egyetlen állami vagy magánkórház sem azonosulhat. (...) Nagyon nagy baj az, hogy arra teremtett esélyt az elsőfokú ítélet, hogy majd betegek kerüljenek egy olyan ember kezei közé, aki ilyen tettre volt képes. Ezek a betegek, csakúgy mint az orvost alkalmazó intézmények, nem fogják azt tudni, amiről ma itt szó van. Nem is sejtik, hogy aki vizsgálja őket az egy bestiális csonkító, ha épp olyanja van" - hangzott el dr. Gál beszédében.

Ahogy dr. Gál is mondta, teljesen nonszensz, hogy az elsőfokú bíróság ítélete szerint az a férfi, aki megcsonkított egy nőt, pár év múlva ott folytathatja, ahol abbahagyta, vagyis égési sérült gyerekeket, vagy nőket kezelhet. Dr. Gál  ezért azt üzente a médiumoknak, hogy a jogi álláspontja szerint az üggyel kapcsolatos közvetítések alkalmával vegyék figyelembe az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvénynek a beteg jogairól és kötelezettségeiről szóló II. fejezetét.  

Vagyis a védő szerint B. Krisztián nevének ismerete közügy és alapvető betegjog. Mint beszédében fogalmazott:

"Az egészséghez és sérthetetlenséghez fűződő alapjogunk felette áll minden más jognak. Az orvos nem magánszemély betegei előtt. Magánemberré akkor válik, ha felfüggesztik állásából.

A gyógyítás a legfelelősségteljesebb szakma, csak a felelősség társadalmi számonkérésével érhetjük el, hogy ilyen durva és aljas tettek ne történhessenek meg, és minden orvosnak, akiről ilyesmi kiderül, számolnia kell azzal, hogy szakmai hitelét és neki adható bizalmát elveszti. Meg kell előzni, hogy ilyen orvosok mögött a szakma cinkosan összezárjon.

 Az orvosi foglalkozástól való végleges eltiltás indokolt" - mondta dr. Gál András.

A Fővárosi Ítélőtábla csak a következő tárgyalási napon, március 10-én hirdet ítéletet.