Nem kell megházasodni. Igaz, társadalmunkban ez az egyik legelfogadottabb és leggyakoribb módja két ember hosszú távú párkapcsolatának, de messze nem az egyetlen. Hogy milyen alternatíváink vannak még? Nyilván ön is tud kapásból jó párat, de most a Huffington Post videója alapján most alaposan összeszedtük a felmerülő lehetőségeket.
A videó a klasszikus házassággal indít, melynek előnyei között szerepel, hogy elköteleződhetünk egyetlen személy felé, nyugodt körülmények között tudunk gyereket nevelni, és gazdaságilag - általában- stabilabb a helyzetünk, ráadásul a házasság intézménye társas szempontból gyakran presztízsértékű. Természetesen ezek után jönnek a hátrányok, mint például a szexuális unalom (ennek persze nem kell így lennie), a sérelmek megoldatlanságából fakadó ingerültség, vagy az, hogy folyton ott motoszkálhat bennünk: lehet, hogy mással boldogabbak lennénk.
Ha ez utóbbi kétely annyira felerősödik, hogy végül tettekre sarkall, akkor általában elválunk, párt cserélünk vagy szeretőt tartunk. Válás esetén a szexuális életünk ugyan változatosabbá válhat, ráadásul a házassági problémáktól is megszabadulunk, de a gyerekek helyzete nehéz lesz, gyakran a gazdasági káosz vár ránk, aztán kiderül, hogy igazából mással sem vagyunk boldogabbak, és még azzal is szembe kell néznünk, hogy elrontottuk a párkapcsolatunkat. Igen, a mi hibánk is.
Nem ritka az a megoldás sem, hogy bizonyos időközönként - legyen tízévente - az ember cserélgeti a hosszú távú partnereit. Ez szintén biztosít egyfajta szexuális változatosságot, valószínűleg a kapcsolatba is minden fél több energiát fektet, a gyerekeknek nyújt némi stabilitást, viszont még mindig ott a bizonytalanság, a féltékenység, az elhagyatottságtól való félelem, meg persze az, hogy igazából nem a másik emberrel való kapcsolattól leszünk boldogabbak.
Mi a helyzet hűtlenséggel? A videó készítői szerint ami csábító lehet egy ilyen kapcsolatban, hogy bár részlegesen, de izgalmat és szexuális újdonságokat tudunk csempészni vele a hétköznapjainkba úgy, hogy közben a stabil házasságunk is megmarad. Ennek az életformának igazából ez az egy pozitívuma van, hátrányokból viszont annál több akad. Aki ugyanis belekezd egy viszonyba, az találkozhat hazugsággal, féltékenységgel, gyávasággal és szégyennel is, így érdemes átgondolni, hogy megéri-e mindez a változatosságot.
Ha kicsit elrugaszkodunk a klasszikusnak számító monogámiától, akkor megismerkedhetünk a poliamoriával. A poliamoria más néven etikus vagy felelős nonmonogámia. Mit jelent ez? Azt, hogy több párkapcsolat tartunk fenn egyszerre, őszintén és nyíltan, tehát minden félnek tudomása van az összes többi szerepőről is. Egy ilyen kapcsolatban megtapasztalható az az érzelmi és szexuális szabadság, amire egyre többen vágyakoznak. De mint minden eddigi lehetőségnek, ennek is vannak hátulütői: bár már elindult diskurzus a poliamoriáról, és a közbeszédbe is kezd beszivárogni,a megítélése társadalmi szinten még mindig negatív. Egy monogám kapcsolatot is nehéz koordinálni, és rengeteg melót kell belefektetni, hogy jól működjön, na akkor itt ezt szorozzuk be a társaink számával. A több partnerrel való kapcsolatfenntartás nagyon fárasztó, kimerítő, a gyereknevelés ebben a felállásban zűrös, ahogy a a hétköznapi élet is, így a munkát sem feltétlenül könnyű így menedzselni.
Aztán van az úgy is, hogy az ember nem tart fent stabil párkapcsolatot, élete futó kalandok váltogatásából áll. Ez a megoldás nyilván szexuálisan változatos, viszont magányos, intimitást nélkülöző műfaj.
Végül a videó opcióként említi még a kommunális létet és a cölibátust is. A kommuna hatalmas szexuális szabadsággal kecsegtet, és nagyon vonzó lehet, hogy megoszthatjuk a gyereknevelést többiekkel. Viszont itt is hamar felütheti a fejét a féltékenység és a civakodás. A cölibátust pedig azoknak ajánlják, akik számára a szexualitás nem fontos, mert mondjuk csak a munkájukra szeretnének koncentrálni még akkor is, ha ez a szexuális élet hiányát és magányosságot szül.
Lojalitás vagy szabadság?
Alapvetően ez az a kérdés, amit a párkapcsolati forma megválasztásánál el kell döntenünk. A lojalitás esetén az unalom, a szexuális frusztráció és az elismerés hiánya fenyeget, míg a szabadság gyakran káosszal, megaláztatással, féltékenységgel, bizonytalansággal és túlterheltséggel jár együtt. Bármit is választunk, nehéz lesz. A videó készítő szerint annyira, hogy a párkapcsolati forma kiválasztása igazából nem a boldogság, hanem a szenvedés módjának választását jelenti. Nem véletlenül mondta Kierkegaard Vagy-vagy című művében:
"Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod. Nevess a világ ostobaságain, meg fogod bánni; sirasd el, azt is meg fogod bánni; nevess a világ ostobaságain vagy sirasd el, mindkettőt meg fogod bánni; vagy nevetsz a világ ostobaságain, vagy elsiratod őket, mindkettőt megbánod. Bízzál egy lányban, meg fogod bánni; ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni; bízzál egy lányban vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni; vagy bízol egy lányban, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Akaszd fel magad, meg fogod bánni; ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni; akaszd fel magad vagy ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni; vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Ez, uraim, minden életbölcsesség foglalata."
Szóval, akkor van-e jó megoldás? Talán csak az, hogy nem jobb párkapcsolati formát érdemes keresni, hanem fejlődni abban, hogy jobban tudjuk egymást szeretni. Szerencsére ebben sokat tud segíteni a tudomány, és ezekről mi is írtunk már. Például itt vagy itt.
