Mennyi nőnek kell még meghalni vagy megnyomorodni?

Zanza!

Magyarország még nem ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, amely zéró toleranciát hirdet a nők elleni erőszakkal szemben. Pedig a statisztikai adatok, a társadalmi többség és a döntéshozók bagatellizáló, áldozathibáztató attitűdje, valamint az olyan elborzasztó esetek, mint Renner Erika története azt mutatja, hogy jóval szigorúbb jogi szabályzásra volna szükség a nők hatékony védelme érdekében.

NANE hosszú évek óta küzd a nők elleni erőszak felszámolása mellett, és idén is megrendezi a Néma Tanúk felvonulását a világon több országban is futó 16 Akciónap elnevezésű kampánysorozat keretében. A NANE szervezésében született meg az a Bíróságfigyelő Program is, amelynek fontossága és szükségessége a cikk írása alatt, vagyis Renner Erika másodfokú tárgyalása miatt, újfent bebizonyosodott. Elmondjuk, miért.

November 25-én, a nők elleni erőszak felszámolásának világnapján került Renner Erika egészen brutális esete a Fővárosi Ítélőtábla elé. A médiából már jól ismert ügy szerint Rennert saját otthonában elkábította, kezét-lábát összekötötte, majd altestére maró lúgot öntött egy maszkos férfi, aki mindezek után takaróba csavarva magára hagyta a súlyos, égési sérüléseket szenvedett nőt. Barátainak hála viszonylag gyorsan kórházba került, de még az orvosi beavatkozás ellenére is egy életre megnyomorította a maró anyag, és a helyreállító műtétek ellenére sem lesz képes a normális szexuális életre, jelenleg még vizeletürítési problémákkal is küzd.

Az eset szálai Renner Erika volt párjához  a Budai Irgalmasrendi Kórház volt főigazgatójához, B. Krisztiánhoz vezettek, aki hiába tagadta bűnösségét, a Fővárosi Törvényszék bírája, Mikó Gergely szerint a vádtól eltérően nem életveszélyt okozó, hanem maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást okozó testi sértésben bűnösnek találta. Az elsőfokú tárgyalás bírója szerint Renner Erika támadója, azaz a volt párja, bosszúból követte el tettét, amellyel az áldozat szexuális életét kívánta lehetetlenné tenni. A férfit első fokon, májusban négyéves börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék, és öt évre eltiltották az orvosi foglalkozástól.

unnamed
Fotó: Jobbunko

Az ügyészség fellebbezett, így lehetőség nyílt arra, hogy az ítélet súlyosbítsák. Renner Erika ügyét érthető okokból nagy médiafigyelem követte, a Facebookon egy eseményt is létrehoztak, amelyben arra kérték azokat, akik szolidaritásukat szeretnék kifejezni mellette, hogy jelenjenek meg a Fővárosi Ítélőtábla előtt és legyenek ott minél többen a tárgyaláson. Ám hiába voltak rengetegen kíváncsiak az ügyre, a tárgyalást egy ötvenfős tárgyalóteremben kezdték el, így az ajtón kívül rekedt körülbelül 80 ember, köztük sok sajtómunkás is.

"A nagyteremben "rendezvény" van, nem egy másik tárgyalás miatt nem volt lehetséges az érdeklődésnek megfelelő méretű helyiségben tárgyalni az ügyet. Kamaszok utaztak fel vidékről, csapatosan, támogatni Erikát, végtelenül csalódottak, ahogy minden kint rekedt. Mintha nem lehetett volna számítani a nagy érdeklődésre. Sokan maradtunk, remélve, hogy lesz szünet és még bejuthatunk. Kint maradt rengeteg sajtómunkatárs is, így az ügyet megillető nyilvánosság is veszélybe került" -írták a helyszínről a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalán. 

4O5A8136
Fotó: Ajpek Orsi / Index

Nem kell mondani, hogy a közgondolkodás és az áldozatok szempontjából is óriási fontossággal bír, egy ilyen súlyosságú ügy tárgyalásának a végkimenetele, és az, ahogy az ügyészég és a bíró eljár az ügyben. Ahogy a Bíróságfigyelő Program önkénteseinek beszámolóiból kiderült, hogy a tárgyalások során gyakori az előítéletes, a bántalmazás fölött szemet hunyó attitűd és a leiskolázó hangnem. Továbbá problémának jelölték meg azt is, hogy a nyilvános tárgyalásokon a bírák nem kedvelik különösebben, ha valaki beül megfigyelés céljából, sőt a projekt összesítései szerint az esetek háromnegyedében a jogalkalmazók elutasítóan viselkedtek, és zárt tárgyalást rendeltek el.

A nyilvános tárgyalások pedig fontosak, mert egyfelől ez biztosítja a társadalmi ellenőrzés működőképességét, másrészt ha az áldozatok azt látnák (de sajnos nem ez a tapasztalat), hogy a hatósági szervek, a jog alkalmazói mindent megtesznek az áldozatok védelmében, sokkal többen mernének feljelentést tenni, vagy kilépni bántalmazó kapcsolatukból. Pont a ,,Renner" féle eset mentén lehetne változtatni, a jogalkalmazóknak pedig bizonyítani, hogy egy ilyen brutális tettet nem lehet csak úgy megúszni.

Talán most megtörténik, a legfrissebb hírek szerint Renner ügyét elnapolták, és új bíró, Máziné Szepesi Erzsébet foglalkozik tovább az esettel, aki úgy néz ki mélyrehatóbban foglalkozik majd az üggyel, mint az elődje. Vagyis a jövőben lehetőség nyílik arra, hogy bebizonyosodjon, amit Renner Erikáék állítanak, miszerint: igenis életveszélyben volt az áldozat, nem B. Krisztiánon múlt, hogy nem következett be a legrosszabb, hiszen ő orvosként átlátta a veszélyeket, tudta, hogy áldozata akár meg is halhat, de ebbe belenyugodott. A bírónő azt ígéri pontosabban utánajár a kérdéseknek, és kiegészítő szakvéleményt készíttet az ügyben korábban dolgozó igazságügyi orvosszakértőkkel.

B. Krisztiánék, Renner Erikáék is december 12-ig adhatják le, milyen kérdéseket akarnak feltenni a szakértőknek. Így akár az is remélhető, hogy a testi sértést a következő évben emberölés kísérletének tárgyalják majd. A folytatásra tavasszal kerül sor, február 24-én, ha minden jól megy, a szakértői vélemények ismertetése fog történni, március 10-én pedig az ítélethirdetés.

Nem ritka, hogy bosszúból követnek el hasonló jellegű bűncselekményeket

Nem lehet elégszer elmondani, hogy a párkapcsolati bántalmazók természetrajzának szerves része a bosszú, a legtöbben akkor követik el a legsúlyosabb bántalmazást, amikor a párjuk kilép a kapcsolatból. A legszörnyűbb az egészben, hogy az áldozatok a végzetes támadást megelőzően gyakran tesznek feljelentést a rendőrségen, és aggódásukat fejezik ki a volt párjuk viselkedése miatt, akik gyakran gyilkossággal fenyegetőznek. A rendőrség megfelelő jogszabályok hiányában azonban jóformán semmit sem tud tenni, pedig a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a fenyegetőzések nem csak üres szavak, és többségük beváltja ígéretét. 

A fenyegető zaklatás egyébként, ami angolul stalking a párkapcsolati erőszak különálló fajtája, számos viselkedést jelölhet. A közös bennük, hogy tipikusan az után kezdődnek, hogy az áldozat elhagyta az őt bántalmazó férfit, vagy válási szándékát hangoztatta előtte. Az párkapcsolati erőszak ezen fajtája a megtorló fenyegetőzéstől a manipulatív békülési kísérletekig terjedhetnek: a követésen, a fenyegető leveleken, írásokon át odáig fajulhat, hogy megveri vagy súlyosan megsebesíti az áldozatát.  A fenyegető zaklatás előfordulhat olyan férfi esetében is, aki soha nem volt az áldozat partnere, de az a célja, hogy bármilyen módon rávegye őt arra, hogy párkapcsolatot kezdjen vele. Sajnos ismerünk olyan esetet, amikor visszautasítás miatt ölt az udvarló. 

Létezik már távoltartási végzés

Csak sok áldozat nem tud róla, hogy a bíróságon úgynevezett távoltartási végzéshez lehet folyamodni, ez sokat segíthet a fentebb említett zaklatós expartnerek esetében. Hozzátartozónak minősül a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneság-béli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, a testvér, az élettárs. Ennek három formáját különböztetjük meg: az ideiglenes megelőző távoltartás, ami legfeljebb 72 óráig tarthat, (ezt a rendőrség rendelheti el helyszíni eljárása során, vagy tudomására kerül családon, párkapcsolaton belüli erőszak). Valamint létezik a megelőző távoltartás és távoltartás, amiket a bíróság rendelhet el, nem peres eljárásban, időtartama legfeljebb harminc nap lehet, kérheti a  rendőrség, a bántalmazott, valamint a bántalmazott hozzátartozója is.

Hogy Magyarországon a nők nagyobb védelmet élvezzenek, illetve, hogy a családon, párkapcsolaton belüli erőszakok száma radikálisan csökkenjen, nagy előrelépést jelenten ha az Európa Tanács 2011-ben elfogadott Isztambuli Egyezménye, amely konkrét lépéseket vár az államoktól. Ez ugyanis az első jogilag kötelező erejű eszköz, aminek középpontjában az áldozatok védelme és az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárás áll. Célja pont az, Magyarországon még mindig várat magára, a témával kapcsolatos közgondolkodás formálása, valamint a férfiak és nők közötti egyenjogúságának biztosítása. Míg utóbbihoz nem kerülünk közelebb, addig sajnos alig van esély arra, hogy kevesebb legyen Magyarországon a vakkomondor, vagy az olyan gátlástalan elkövetők, akik joggal gondolhatják, hogy könnyedén megúsznak egy brutális tettet, mint Renner Erika bántalmazója.

Visszatérve a ratifikációra, az Egyezmény megállapítja azt is, hogy a nők elleni erőszak az emberi jogok megsértését jelenti, vagyis az államok felelőssé tehetők azért, ha nem adnak a jelenségre megfelelő választ. Ez persze nem vonatkozik Magyarországra, hiszen 2014-ben csak aláírtuk az egyezményt, de a végső lépésre még nem került sor. A 16 Akciónap során nem véletlenül kap tehát kiemelt figyelmet ez a dokumentum. 

 Mi fog történni a Néma Tanúk felvonulásán?

A felvonulást megelőzően az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán (1053 Budapest Egyetem tér 1–3.) megrendezett eseményen a résztvevők 14:00-tól megemlékeznek az elmúlt egy évben családon belüli erőszak következtében megölt áldozatokról. 15:00 órakor indul a felvonulás, amely az Egyetem térről a Kossuth térre, a Parlament elé érkezik. Idén a szervezők arra is lehetőséget biztosítanak, hogy a WAVE (Európai Nők Az Erőszak Ellen) nemzetközi ernyőszervezet „Step Up” kampánya keretében üzenetet küldhessünk a hazai és európai döntéshozóknak, hogy a nők és gyermekek védelme és biztonsága érdekében tegyék

Blogmustra