Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Biztos recept nincs, de általános védőfaktorok léteznek. Az addiktológus szerint ezeket érdemes erősítenünk.
A prevencióról sokunknak elsőként azok a drogprevenciós alkalmak és tanítási órák jutnak eszünkbe, amikor furcsa tablettákról és fecskendőkről nézegettünk képeket, jól (vagy kevésbé) az eszünkbe vésve, hogy a drog bizony rossz dolog. Valóban ennyit jelentene a megelőzés? Mit kell egyáltalán megelőzni? Világos, hogy gyermek-és serdülőkorban sok minden eldől, de felnőttként van-e mód a megelőzésre? És mik ennek az eszközei? A sok kérdés mellett talán a legfontosabb mégis az, hogy milyen más választásaim lehetnek, ha nem a szerfogyasztás mellett döntök?
Tényleg a drog és az alkohol a fő ellenség?
Mindkét esetben kémiai anyagokról beszélünk, melyek változást eredményeznek a szervezet és a központi idegrendszer működésében. Jellemzően a könnyen, olcsón és viszonylag problémamentesen hozzáférhető szerek okoznak legnagyobb problémát egy társadalomban. Ez részben magyarázza, hogy miért lényegesen magasabb az alkoholbetegek száma, mint az illegális szereket használó függőké. De ilyen módon magyarázatot kapunk az olcsó és kezdetben legálisan hozzáférhető dizájner drogok térhódítására is, mely 2009-2010 óta tart. A szer tehát az a valami, aminek a használat, szélsőségesebb esetekben az abúzus és a függőség ad jelentést.
Ha elfogadjuk, hogy a problémás használatnak és az addikciónak biológiai, pszichológiai és szociológiai meghatározottsága van, akkor valószínűleg ezen a három területen érdemes keresni a megelőzés lehetőségeit is. Elméletben nem kizárható, hogy biológiai szinten is ki lehessen szűrni a függőséggel szemben fennálló sérülékenységet. Elképzelhető, hogy genetikai ismereteket is figyelembe véve be lehessen avatkozni, de a gyakorlat ettől még távol áll és nem utolsó sorban ez számos etikai kérdést vetne fel. Az azonban nem a távoli jövő, hanem a jelenben igazolt tény, hogy a függők számára felírt bizonyos gyógyszerek segíthetnek az alkoholfogyasztás megakadályozásában. Mindez úgy történik, hogy a rendszeres szedésük mellett történő alkoholfogyasztás rosszullétet idéz elő. Ez pedig visszatartó erővel bírhat a függő számára, habár önmagában ezzel még nem értük el a felépülés iránti belső indíttatásból fakadó motivációt.
Szerrel vagy szer nélkül
Ha már belső motivációnál tartunk, sokkal több szerep jut a szociológiai és pszichológiai tényezőknek, a megelőzés kapcsán is ebben érdemes gondolkodni. A szerhasználat kialakulását befolyásoló szociokulturális tényezők közt első helyen szerepel a család. Ez esetben a származási családból érdemes kiindulni, vagyis abból, hogy az egyén fejlődése során kielégülést nyertek-e alapvető szükségletei, tudott-e biztonságos kötődést kialakítani, elsajátította-e a hatékony kommunikáció mikéntjét, birtokába jutott-e a bizalom és a biztonság érzésének. Felnőttként persze az sem mellékes, hogy mindezt tudja-e az egyén megélni és működtetni saját családjában. Ha mindez sérül, könnyen a szer nyújt instant megoldást.
A fejlődés egy bizonyos szakaszán –elsősorban serdülőkorban- a kortárskapcsolatok látszólag háttérbe szorítják a családi kötelékeket. Ez a prevenció szempontból azért fontos, mert a kortársak attitűdje és értékválasztása egyfajta iránytű lehet a bizonytalan kamasz számára. Különösen akkor, ha identitása még ingatag, ugyanakkor a család értékközvetítése és biztonságot nyújtó jelenléte hozzá tud járulni az egyensúlyok kiegyenlítéséhez. A kortársaknál indirektebb módon jelentkezik a média hatása, de kétségtelenül befolyásol bennünket az, hogy mit hallunk és látunk a drogokkal, az alkohollal, és a függőséggel kapcsolatban. Menő vagy ciki, félelmetes vagy izgalmakat ígérő, elítélendő vagy kihagyhatatlan, ezeknek a kérdéseknek az eldöntésében észrevétlenül is pórázon vezeti ítélőképességünket a média. Persze csak akkor, ha hagyjuk, és ha nincs erősebb kapcsolati erőforrás, mely intenzívebben hat ránk és megerősít meggyőződéseinkben.
A médiától nem független az sem, hogy milyen miliőben élünk és mi a közösségi norma drogokkal, alkohollal kapcsolatban. Sőt, ahogy tágul az a környezet, ami az egyént szerhasználati döntéseiben befolyásolja, nemcsak a társadalmi normákig jutunk el, hanem a mindenkori jogi szabályozásig is. Avagy eljutunk a kérdésig, hogy mit tiltanak és mit engednek nekem? Ami tiltott, az elvetendő vagy vonz, mint Ádámot és Évát az alma? Amit szabad, azt határtalanul birtokba kell venni?
Mi véd a szerekkel szemben?
Nincsen biztos recept, amivel a szerhasználat megelőzhető, általános védőtényezők azonban léteznek. Talán mindennél fontosabb a biztonságot jelentő kapcsolatrendszerek megléte. Jó esetben a család kapja ebben a főszerepet, de életkortól függően az óvoda, iskola, munkahely vagy a választott közösség is megtartó erőt tud képviselni. Ezzel összefüggésben preventív jelentősége van az elérhető támasznak akkor, amikor az egyén krízishelyzetben van. Legyen szó fejlődési krízisről –mely természetszerűleg jelentkezik a gyermekből felnőtté válásunk során – vagy akcidentális krízisről –ami nem várt életeseményekhez és állapotokhoz köthető – az elérhető támogatás segít abban, hogy az egyén választása ne a szer legyen. Ez azért lényeges, mert habár a krízisek nem kerülhetőek el, de a következmények tompíthatóak.
Preventív haszna lehet a pozitív szenvedélyeknek és hobbiknak, vagy akár a művészetnek, a kreatív tevékenységeknek és a sportnak. Mindezek az öröm és a kiteljesedés érzésével párosulnak, és ezen funkciójuk tartósan megőrizhető amellett, hogy egyéb aktivitások és funkciók nem sérülnek. Ha van olyan örömforrás, mely az egyén igényeinek megfelel, elérhető és káros következmények nélkül fenntartható, akkor kevesebb esélyt kap a drog és az alkohol arra, hogy ideig-óráig boldoggá tegye az egyént. Legalább ennyire fontos, hogy a tanulmányokból, majd a munkavégzésből adódóan életkorának és képességeinek megfelelő feladatokat kapjon az ember, melyek a hasznosság érzésén túl kompetenciaélményhez juttatják, így fejlődhet az énkép és az önreflexió képessége. Ha van mit tenni, van miért tenni, és ha lehet mindezt jól csinálni, akkor megint csak csökkentettük a szerhasználat kockázatát. Védőhálót feszíthet alánk a hit és a spiritualitás is.
A drogprevenció már a bölcsőben elkezdődik?
Egyebek mellett ami kihívást jelent, az valós és szabadon választott támogató közösségek kialakítása és azoknak a tevékenységeknek a megteremtése, melyek vonzónak hatnak a szerhasználattal való összevetésben is. Mi tudja összehozni és közösséggé kovácsolni a serdülőket vagy akár a felnőtteket érdeklődéseik és igényeik mentén? És milyen pozitív szenvedéllyel lehet megtölteni a mindennapokat? Ha ezekből a kérdésekből indulunk ki, könnyen rájövünk, hogy a drog-és alkoholprevenció nem ott kezdődik, hogy elkezdünk a pszichoaktív szerekről beszélni. Gyakorlatilag legkorábbi életeseményeink is hatással lehetnek a későbbiekre. Ugyanakkor arról sem érdemes megfeledkezni, hogy a szerhasználat bármely stádiumában egy, a jelenleginél súlyosabb állapot megelőzése hasonlóképpen prevenciós feladatokat jelöl ki. A prevenció általános receptjének hiányában annyi tekinthető biztosnak, hogy a védőfaktorok erősítésével a rizikótényezők szerepe csökkenthető.
