Amikor Palvin Barbara Sport lllustrated szereplése után az Instagramon sorra kapta a negatív, súlyfeleslegére utaló kommenteket, a sajtó egy emberként vette védelmébe a topmodellt és szólaltak fel a body shaming ellen. Ezzel természetesen mi is egyetértettünk – azzal viszont már kevésbé, hogy a sovány alkatúak kritizálása, becsmérlése ugyanakkor minden különösebb visszhang nélkül lehetséges. Mintha a vékony alkatúaknak járna a megszégyenítés.
Lázár Sárával is pontosan ezt történt, miután a magyar Pelso fürdőruhamárka felkérte, hogy szerepeljen a reklámkampányukban. A modell 56 kilójával a még a szakmában is a vékonyabbak közé tartozik, de soha nem küzdött étkezési problémákkal. A szűkebb vagy tágabb környezet keresetlen véleményével már jóval inkább. A képek megjelenése után érkező, sértőbbnél sértőbb megjegyzések (amik sok esetben nemcsak a vékony alkatának, hanem a mellméretének is szóltak) azonban még őt is meglepték.
,,Hogyan fotózhatnak fürdőruhát egy ilyen férfitesten?”
Írta egy kommentelő, míg egy másik még tovább ment: "Miért kell anorexiáson fotózni? Borzalmasan áll rajta!”. Volt olyan is, aki egyenesen arra kérte a márka tulajdonosait, hogy fotózzák újra a képeket. Lázár Sára -hasonlóan, mint a body shaming áldozatai - megszégyenülten érezte magát, de a fürdőruhacég tulajdonosa sem volt felkészülve, hogy ilyen kommentáradat indul meg a képek alatt.
"Teljesen váratlanul ért minket. A modellünket, Sárát mindig karakteresnek és egyedinek gondoltuk és ezt nagyon szerettük benne. Meglepett, hogy ennyire sok negatív visszajelzést kapott a vékony testalkata miatt." – írta a Díványnak Bálint Attila, aki végül engedett a nyomásnak, és újrafotózták a kampányt egy másik lánnyal. "Mivel nagyon fontos nekünk a vásárlók véleménye, mindenképpen szerettünk volna reagálni. A fő problémát abban láttuk, hogy a vevőink nehezen tudták elképzelni magukat a fürdőruháinkban, és azt gondolták, hogy rajtuk biztosan nem állna jól. Ezért igyekeztünk gyorsan reagálni, és egy másik modellen újrafotóztuk a kollekciót, kitaláltunk egy okos méretválasztót az oldalra, hogy lássák, S-től XL-es méretig tudunk méreteket biztosítani, és meghirdettük a Legyél Te a PELSO arca! kampányt is" – magyarázta a döntését Bálint Attila, aki saját maga keresett meg minket a történettel.
Egyrészt érthető a divattervező döntése, hiszen kis és új márkaként nem tud mást tenni, mint alkalmazkodni a vásárlói igényekhez, másrészt az újrafotózás sajnos azt is legitimálta, hogy sértegető kommentekkel, levelekkel el lehet érni, hogy egy filigrán, kismellű nő ne szerepeljen fürdőruhakampányban. Bálint Attila azt mondja, hogy ez számukra is nehéz döntés volt, hiszen úgy gondolja, hogyha egy nő valamilyen irányban eltér az átlagtól, attól még lehet szép és vonzó. "Üdvözöljük azt a folyamatot, hogy a cégek egyre több plus size fazont gyártanak, mert így nagyobb a választék az átlagosnál teltebb nők számára is, de azért jó volna, ha e közben a vékonyabb testalkatúak sem kellene rosszul érezzék magukat" - mondja Bálint.
Lázár Sára egyébként a cég alkalmazottja, és mivel a social media felületekért felel, így elsőként olvasta el a sértegető kommenteket, amik megviselték. "A civil életben szerencsére nem nagyon érnek atrocitások, de ez talán annak is köszönhető, hogy olyan közegben mozgok, ahol nem annyira ritka egy vékony lány látványa. Ettől eltekintve gyerekkorom óta végigkísér, hogy ropinak szólítanak, amiből ugyan nem csinálok drámát, mivel helyén van az önértékelésem, de sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon mit szólnának ugyanezek az emberek, ha én meg pufinak, törpének nevezném őket, vagy bármilyen hasonló jelzőt használnék."
Enned kéne!
Kovács Héda kommunikációs szakember is évekig megkapta a szűkebb és távolabbi környezetétől, hogy túl vékony. "Ma már csak ritkán fordul elő, hiszen felszedtem 4 (!) kg-ot. Még mindig dolgoznom kell azon, hogy kiálljak magamért, de mostanában azért már visszaszólok, és néha legszívesebben agyonsértegetném azokat, akik beszólnak, hogy észrevegyék magukat. Ők egyébként a legtöbbször nem a vékony vagy normál súlyú emberek, ami azért szomorú, mert valószínűleg ők sem szeretik, ha megjegyzést tesznek az alkatukra. De sokan nem is veszik a lapot, és tovább erősködnek, hogy dehogynem egyek már, biztos beteg vagyok, vagy valami hülyeséget magyaráznak, és sokszor azok a lesajnáló hangsúlyok: szegénykém, milyen sovány vagy!" Kovács Héda ezeket a megjegyzéseket már csak azért sem érti, mert egyébként ő köszöni szépen, jól érzi magát a bőrében.
Adamik Luca A-kategóriás modell, olyan divatmárkáknak dolgozik mint a Moschino vagy a Versace, de ő is tud hasonló tapasztalatról beszámolni: "Többször is előfordult ilyen eset. Egyszer egy fehérneműs divatanyagot fotóztunk egy hazai magazinnak. A megjelenés után elindult a rettenetes, agresszív komment áradat, azt firtatták, hogy lehet fehérneműket egy beteg csontkollekción bemutatni” – idézi fel tapasztalatait Adamik Luca, akit egészen fiatal kora óta ismerek, és tudom róla, hogy világéletében szeretett enni, de ehhez képest még a modellek között is vékonynak számít. Amiért a hazai kommentelők általában szét is szedték. "A másik konkrét eset, az volt, amikor megkaptam a Moschino lookbook fotózását, és egy hazai divatlap írt erről a sikerről az online felületén. Itt már idősebb voltam, tudhattam volna, hogy a kommentfelület tiltott zóna, de rögtön jöttek az anorexiásozó, "csont a kutyának való" hozzászólások. Ezek persze nem esnek jól akkor sem, ha az ember hozzászokik a hasonló beszólásokhoz a sok év alatt” - meséli.
Mert sajnos a beszólások nem fogynak el, valamiért az átlagnál vékonyabb alkatúakkal szemben a környezet úgy érzi, hogy teljesen helyénvaló, ha étkezési tanácsokat osztogatnak nekik (legyen az illető akár közeli ismerős, de akár idegen is), és ami a legproblémásabb, hogy egyenlőséget tesznek a vékony testalkat és az anorexia közé.
Rexi, Rexi, Anorexi
Mivel én is pehelysúlyú vagyok, saját tapasztalatból mondhatom, hogy az anorexia nervosát mint kórképet nem azért ismerem behatóan, mert valaha is ezzel küzdöttem volna, hanem mert tinikoromban én is rendre megkaptam ezt a gyanúsítgatást. Gondoltam rendesen utánanézek ennek a betegségnek, ha már az iskolatársaim és az anyám barátnői ennyire rajta vannak a témán, de akármennyit olvastam róla, sehol nem írtak olyan anorexiásról, aki rendszeresen, normál mennyiséget eszik. De sokak számára ez sem elég, ők ragaszkodnak ahhoz, hogy aki vékony, annak bizony zsírt kéne zsírral ennie, és ha a BMI-je 18 alatti (vagyis a mutatók szerint a kórosan sovány kategóriába esik), akkor biztos valami egészségügyi gondja van.
Hogy a túlsúllyal küszködők is megkapják a maguk beszólásait, abban biztos vagyok, de annak mikéntjéről nincsenek személyes tapasztalataim, arról viszont igen, hogy a vékony emberek esetében simán rákérdeznek az étkezési szokásokra vagy mondják, hogy ,,bizony híznod kéne". Adamik Lucát is rendszeresen meggyanúsítják, hogy nem eszik eleget, még a saját távoli rokonai is rendre felteszik neki a klasszikus "eszel te rendesen?” kérdést, annak ellenére, hogy a családi összejöveteleken jóízűen falatozik mellettük. "Nekem az is fájdalmas volt, mikor a gimnáziumi méréseken és orvosi vizsgálatokon is megalázó megjegyzéseket kaptam, ugyanis a testtömeg indexem a kórosan sovány kategóriába esik. De mit jelent ez? Tökéletesen működik a szervezetem, egészséges vagyok, imádok enni. Rengeteg kivizsgáláson voltam, és minden rendben volt" - meséli.
Bodon Judit, a Nosalty dietetikusa szerint pedig a BMI-t nem kell készpénznek venni, sőt ma már a dietetikusok, orvosok is fenntartással kezelik. A testtömegindex ugyanis nem mutat árnyalt képet, nincsenek kor szerinti kategóriák benne, és nem tesz különbséget zsír és az izomszövet aránya között sem, pedig ez nagyon lényeges különbség. "Ha mondjuk valaki 30 fölötti értékkel rendelkezik, ami a BMI szerint túlsúlyost jelent, de a testsúlyának 40 százaléka izom, akkor az a nő vagy férfi nem kövér, hanem valószínűleg súlyemelő, akin rengeteg az izommá alakult kiló. Ugyanez igaz a vékony alkatú emberekre is. Az anorexiásoknak viszont jóformán nincsenek is izomszöveteik, ugyanis a testük tápanyag híján azt is felhasználja” – magyarázza a dietetikus.
A te alkatoddal minek sportolsz?
Másik klasszikus kérdés, amit a legtöbb modellalkatú lány megkap, ha kiderül, hogy tornázik, edzeni jár, esetleg még fut is. Számtalanszor kellett magyarázkodnom nekem is, még az ismerőseimnek is, hogy a vékony alkatommal miért sportolok (amúgy gyerekkorom óta)? Bodon Judit szerint ez egy rettentő hibás sztereotípiából táplálkozik, miszerint csak az sportol, aki fogyni akar. Hát nem. Az sportol, akinek fontos, hogy legyenek izmai, és hogy minél egészségesebb legyen. Ő egyébként kimondottan ajánlja a vékony testű lányoknak a mozgást, hiszen a rendszeres sporttal feszesebb lesz az alak, jobban látszódnak a tónusok, a súlygyarapodás is jobb ha izomban történik, és a szervezetnek egyébként is szüksége van az aktív mozgásra. A tévhitekkel ellentétben a futást sem kell kihúzni a listáról, normál keretek és táplálkozás mellett nyugodtan futhat anélkül egy vékony lány is, hogy elfogyna.
A dietetikus szerint ha valakit zavar, hogy nem hízik, érdemes elmenni egy orvosi vizsgálatra, ahol megvizsgálják, nem küzd-e valamilyen táplálékallergiával, rendben van-e a vérképe, van-e esetleg pajzsmirigy- vagy hormonproblémája, egyszóval kivizsgálják, nem áll-e a háttérben bármi olyan egészségügyi probléma, ami a táplálék felszívódását akadályozná. Dietetikussal is érdemes konzultálni, aki pár napos követéssel azt vizsgálja, hogy az illető megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot vesz-e magához. Ha semmi nem mutatható ki, akkor – mint Adamik Luca és még sok más, alacsony súlyú nő esetében – egyszerűen arról van szó, hogy az illető szerencsés alkat, annyit ehet, amennyit csak szeretne.
Ezért viszont nem kellene a vékony nőknek rosszul érezniük magukat, főleg, hogy az alapvetően vékony, de egészséges, arányos test éppolyan szép és szexi lehet, mint egy kerekdedebb verzió.
Kettős mérce
"Szépnek tartom a testem, szeretem minden részét. És továbbra is szeretném szeretni, de nagyon megnehezíti az életem - és sok, hozzám hasonlóan természetesen vékonynak született nő életét -, hogy a testalkatunk miatt betegnek bélyegez minket a társadalom” – mondja Adamik Luca. És nem lehet nem egyet érteni vele, hiszen úgy tűnik, mintha újabban az alkatukból kifolyólag vékony lányok lennének egészségtelennek bélyegezve csak azért, mert egyszer néhány divatgurunál elgurult a gyógyszer, és olyan méreteket diktáltak, aminek még sok vékony lány is csak diétával tud megfelelni. Az ilyen tendenciákat pedig meg kell állítani: tudatosítani kell mindenkiben, hogy nem lehet szépségideál az, ami/aki nem egészséges. De ennek nem lehetnek bűnbakjai, áldozatai azok a vékony nők, akikről még azok az oldalak is megfeledkeznek, ahol egyébként az elfogadásért, az egyenjogúságért, a nők jogaiért küzdenek.
A modellalkatú fiatal nők (mert egy átlagnál vékonyabb lány sem feltétlen csak csont és bőr lehet) már eleve a patriarchátus részéről is megkapják a magukét: mint szabad prédát nézegetik, lebutázzák őket. És sajnos az sem ritka, hogy olyanok is megengedik maguknak a sértegetést, akik pont az ellen szándékoztak felszólalni. "Olyan sokat, sokan és régóta vinnyogunk amiatt, hogy ne tolják már úton útfélen az arcunkba a gebére fogyott nőket" – olvasható egy cikkben, amelyik pont Palvin Barbara védelmében és a body shaming ellen íródott. De milyen elfogadás elleni küzdelemről beszélünk, amikor még ennek kontextusában is csontsovány gebének minősítenek bárkit is?
Mint alkatilag vékony, viszont egészséges és sportoló nő nem először háborodok fel ezen a kettős mércén. És nem azért, mert amellett vagyok, hogy XS méretű lányok legyenek a szépségideálok, csupán azért, mert a mások szerint "gebére fogyott" modellek gyakran egészséges, filigrán nők, akiknek a sértegetése, megszégyenítése vagy egy súlyos kórképpel való gyanúsítgatása ugyanannyira elfogadhatatlan, mint amikor valakire plusz kilói vagy narancsbőre miatt tesznek megjegyzéseket. És azért is, mert a negatív megjegyzések testalkattól függetlenül szégyenérzetet okoznak a megbélyegzettnek, ami rossz hatással van az önértékelésére, kisebbrendűséget és értéktelenség érzését alakíthatja ki nála, akár kihathat az egészségre is, sőt, krónikus esetekben a szégyenérzet az identitása részévé válhat.
Ezért szívnak a vékony nők
Ezt a kettős mércét köszönhetjük a divatiparnak is, aminek meghatározó szerepe volt az irreális vékonyság kultuszának kialakulásában, és ez valóban egyértelműen hozzájárult az olyan étkezési problémák elterjedéséhez, mint az anorexia vagy a bulimia.
A divatiparnak nem egyszer voltak túlkapásai, amikor extrém vékony testű lányokat állítottak követendő példának: már a 1970-es években is megjelent ez a testideál (lásd Twiggy), de igazán csak a kilencvenes években csúsztak el a dolgok, amikor a tizenéves Jodie Kidd volt a kifutók sztárja, aki 14 évesen a 183 cm magasságához mindössze 48 kiló volt. Ekkoriban tényleg elképesztően sovány lányok kezdtek el szerepelni a magazinokban és a divatbemutatókon is.
Rengetegen támadták a tinédzser lányt, a médiában csak anorexiás zsiráfként emlegették. Kidd több interjújában is türelmesen elmagyarázta, hogy nem, ő sosem volt anorexiás, csupán egy kajla tini, aki hirtelen sokat nőtt, és beletelt pár év, mire a teste utolérte magát. De még ha beteg is lett volna, nem őt, hanem azokat a tervezőket, casting directorokat kellett volna pellengére állítani, akik innentől kezdve csakis ilyen méretű lányokat akartak. Az irreálisan kicsi méreteket viszont még a valóban modellalkatú lányok közül is sokan csak drasztikus koplalással tudták elérni.
A divatszakemberek, beleértve a modellügynökségek menedzsereit is, sokáig nem vettek tudomást a koplaló modellekről, és több fiatal lánynak (pl. Ana Carolina Restonnak vagy a testvérpár Luisel és Eliana Ramosnak) is meg kellett halnia ahhoz, hogy a divatipar kénytelen-kelletlen megadja magát az egyre erősebb társadalmi nyomásnak, és ne alkalmazzon többé egészségtelenül sovány lányokat.
Azt nem állítjuk, hogy ma nem fordulnak elő a kifutókon olyan modellek, akik diétáznak, hogy tartsák a méreteiket, vagy valamilyen étkezési problémával küzdenének, de az is biztos, hogy egyre több országban is hoztak olyan szabályozásokat, miszerint a kifutókra csak olyan lányok léphetnek, akiknek orvosi papírjuk van arról, hogy nem küzdenek étkezési problémákkal és alacsony súlyuk ellenére egészségesek.
Franciaországban is életbe lépett a törvény, miszerint a modelleknek orvosi papírral kell igazolniuk, hogy a testtömeg indexük összeegyeztethető a munkával. A divatházak akár hat hónap szabadságvesztéssel, illetve akár 82 ezer dollár, vagyis 23,5 millió forint pénzbírság kiszabásával büntethetők, amennyiben figyelmen kívül hagyják a törvényt. A törvény a magazinokat is érinti, nekik minden egyes esetben jelezniük kell, ha retusálni szeretnék modelljüket.
Nem vitatjuk, hogy a vékonyságkultusznak milyen káros hatásai voltak/vannak a serdülő fiatalokra vagy a labilisabb önértékeléssel rendelkezőkre, és mi is örömmel figyeljük, hogy egyre fontosabb a szépség diverzitása, vagyis már egyáltalán nem ritka, hogy plus size, pigmenthiányos, transznemű vagy kifejezetten extrém külsejű lányok (mint Melanie Gaydos) szerepeljenek a vezető divatmagazinok oldalain és divatházak kampányaiban.
De úgy tűnik, hogy a szépség sokféleségének elfogadása (egyelőre) mégsem értendő minden alkatra. Tess Holiday, akinek a testtömegindexe legalább annyira eltér a normálisnak tartott értéktől mint pl. Lázár Sárának, Kik Williemsnek vagy Adamik Lucának (csak éppen az ellenkező irányba), szerepelhetett a People címlapján, és imádják érte mind őt, mind azt a céget, akinek a ruháit viseli. Ezzel szemben egy átlagosnál vékonyabb testű lány fürdőruhás fotóján felhördül a közvélemény, és sértő megjegyzések kíséretében a modell cseréjét követeli. De az is érdekes, amikor a női szépség sokszínűséget hirdető kampányfotókon nem igazán lehet felfedezni egy extra vékony nőt sem. És míg egy teltkarcsú modellel készült divatsorozatot soha nem fotóznának újra a becsmérlő beszólások miatt, addig a vékonyságukért cikizett modellek védelmében alig áll ki valaki.
