Végre megérkezett a nyár, lassan itt van a vakációk, szabadságok ideje. Ez látszólag örömhír mindenkinek, mégis egyre több embernek okoz gondot a valódi kikapcsolódás. Sokan a hirtelen jött szabadidőtől szorongani kezdenek, nem tudnak mit kezdeni magukkal, idegessé, feszültté válnak. „Nem csinálok semmi hasznosat.” Mi állhat e-mögött? Mit tehetünk ellene?
Bármennyire is ellentmondásosnak tűnik ez a jelenség, egyre több ember életét keseríti meg, hogy a megérdemelt pihenés helyett képtelenek kikapcsolódni, valóban feltöltődni. Leginkább azoknak eshet nehezére szabadidőbe kapcsolni, akiknek rengeteg munkájuk van. Fel, és túl vannak pörögve. A nagy tempó mellett ugyanis hajlamosak lehetünk lelki életünkre kevés figyelmet fordítani, gyakran pont a problémákra gyógyír a sok tennivaló. „Naphosszat hasznosnak lenni” sok ember mottója ez. Nagy ára lehet ennek az életformának. Eltávolodhatunk saját magunktól, munka, tennivaló nélkül a csöndben ránk szakadhatnak azok a gondolatok, szorongások, melyekkel addig nem foglalkoztunk.
Nem lehet mindig, mindennap szuperhasznosnak lenni
A mai kor emberének sokfelé kell megfelelnie: nézzen ki jól, keressen sokat, vezesse tudatosan a párkapcsolatát, legyen kedves minden percben a gyerekével, legyen kiterjedt baráti köre, valamilyen érdekes hobbija…. Ha mindezeket az elvárásokat beépítjük életünkbe, gyakorlatilag egy vasárnapi fél délután marad arra, hogy kicsit leüljünk, és teret adjunk magunknak arra, hogy a minket érő élmény, információ, érzés masszát valahogy hagyjuk leülepedni lelkünkben.
A fent leírt célokkal, elvárásokkal nem is lenne baj, ha közben a saját belső hangunkra is megtanulnánk odafigyelni. Ez a hang lehet, hogy néha kevéssé vágyik társaságba menni, vagy éppen ellógna egy edzést, vagy nem 3 fogást varázsolna hétvégén a családi asztalra. Ha erőnek erejével hajtjuk magunkat, hogy minden napba minél több hasznos dolgot pakoljunk bele, elérkezhet egy pont, ami után már nem az élvezet miatt csinálunk dolgokat, hanem azért, hogy ne érezzük magunkat haszontalannak. Belefeszülhetünk a saját magunk által megalkotott értékrendszerbe, életmódba. Sokan ilyenkor ingerültté válnak; alvásproblémák, önértékelési problémák indulhatnak el, mert az illető nem tudja teljesíteni az elvárt szintet.
Ezt a programot már gyerekkorunkban megkapjuk
Késő délutánig az iskolában, hétfő/szerda úszásedzés; kedd szolfézs; csütörtök zongoraóra. Anya a gyerekkel este 6-7 felé ér haza, ő még nekiáll vacsorát készíteni, közben leckét oldanak meg, apa 8-ra ér haza. Mindenki feszült, ilyen tempóban kevés a valódi figyelem, a valódi együttlét, szinte lehetetlen, hogy ne legyenek néha kiabálások, amitől a „hasznos”, tudatos szülőnek óriási bűntudata van, hiszen nem tudja elvárásait teljesíteni. Mindeközben a gyerekek sem tanulnak meg magukkal lenni. Ha van is némi szabadidejük, unatkoznak. Fogalmuk sincs, mivel tudják magukat lekötni, ha nem valami hasznosat csinálnak éppen.
Miért csináljuk ezt magunkkal?
Erre természetesen minden embernek egyedi, rá vonatkozó motivációja lehet, általában a következő okok állhatnak a „hasznosság mánia” mögött:
- önismeret hiánya: Nem tudom igazából, hogy milyen programok futnak bennem. Azt csinálom, amit a szüleim vártak el? Azt csinálom, amit látok magam körül? Én valójában mit szeretnék?
- önértékelési problémák: Csak akkor érzem jól magam a bőrömben, ha erőn felül teljesítek, így minden napra bezsebelek magamtól 10 piros pontot. Ha nincs meg az adagom, rosszul érzem magam.
- boldogtalanság: Nem vagyok boldog, de nem tudom, hogy min kellene változtatom, vagy nem merek változtatni. A hasznosság jó kibúvó lehet a saját életünk felelőssége alól.
- menekülés a lét nagy kérdései elől: Mi az élet értelme? Mi a célja? Mi van a halál után? Sok embernek rettentő szorongató kérdések ezek, így minden percüket igyekeznek lekötni.
Mit tehetünk magunkért?
Vegyük komolyan érzéseinket, ne meneküljünk el, hiszen később számos komolyabb lelki probléma, esetleg fizikai betegség formájában is figyelmeztethet minket testünk/lelkünk, hogy nem fordítunk kellő figyelmet rá. Általában 1-2 nap elég ahhoz, hogy megérkezzünk magunkhoz, hogy utolérjük magunkat.
Akiknek nehéz átkapcsolni, azoknak számára jó lehet, ha az első pár napon valamilyen aktív kikapcsolódási formát választanak maguknak, mintegy átzsilipelve magukat egy másfajta működésmódba. Ha van rá mód, beszéljünk valakinek magunkról, gondolatainkról, esetleg írjuk le. A lényeg, hogy keressünk valamilyen csatornát, amin keresztül kiadhatjuk magunkból szorongásunkat. A problémák megfogalmazása, leírása segít abban, hogy megértsük, letisztázzuk mi is zajlik bennünk.
Próbáljunk meg óra nélkül élni, befelé, a biológiai óránkra figyelve. Nem kell felkelni, nem kell lefeküdni időben, adjuk meg a testünknek is, ami jól esik neki. Ne akarjunk tökéletes szabadságot, engedjük el azt a sok képet, amit előre kitaláltunk, hogy majd mennyi hasznos szabadidős programot fogunk csinálni. Lehet, hogy kedden pont nem lesz ahhoz kedvünk, amit elterveztünk.
A szorongások, nehéz gondolatok, amik ilyenkor hatalmukba keríthetik az embert jelek. Jelek arra, hogy a hétköznapokban biorobotként, lelkét elhallgattatva teszi a dolgát. Az élet nem csak a hasznosságról szól. Valójában életünkben mi is a valódi haszon?
Írjon nekünk!
Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns a kémiai és viselkedési függőségekkel foglalkozik, de szívesen reagál a függők hozzátartozói oldaláról felmerülő kérdésekre is. Családi, házassági és nevelési problémákkal, bántalmazással és életvezetési gondokkal rovatunkban Kurán Zsuzsa pszichológus, családterápiás tanácsadó és Sebők Franciska tanácsadó szakpszichológua az emPatika munkatársai foglalkoznak. A life coach csapat tagja továbbá aki szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!
