Itt a karácsony, a szeretet ünnepe. Ünnepi fények, forralt bor illata, utolsó pillanatban szaladgáló vásárlók mindenfelé. Legtöbben a családunkkal, barátainkkal töltjük az ünnepeket, jó pár hete készülődve erre a pár napra.
Sok családban a karácsony az egyetlen ünnep, amikor összegyűlik a család apraja nagyja. Élvezzük egymás társaságát, társasozunk, jókat eszünk és beszélgetünk. Legalább kétszer megnézzük a reszkessetek betörőt, felváltva az igazából szerelemmel, de mindig úgy nevetünk és pityergünk, mintha először látnánk. Jó esetben várjuk az ünnepeket, szeretettel és örömmel készülődünk rá. Azonban nem mindenkinél zajlik az ünnep meghitten és családdal körülvéve.
Pszichológusként azt tapasztaljuk, hogy az ünnep közeledtével jóval több kliens jelentkezik hozzánk, régiek is újra felbukkanhatnak, a segély hívások száma is megnő a telefonos lelkisegély-szolgálatoknál ebben az időszakban.
A karácsony sokaknak lelkileg nagyon is megterhelő időszak. A családdal lenni nem mindenkinek olyan öröm, mint azt a karácsonyi mézesmázos filmekben látjuk. A konfliktusok és a régi sérelmek sem oldódnak meg csodaként szent este, mint azt tv-ben látni szoktuk. Ebben az időszakban sok fájdalmas emlék, lezáratlan gyász, a veszteség érzése is megjelenhet, amik mind mélyítik az ember magányosságát. A magány pedig fáj. Valódi, kínzó testi tünetekkel fáj.
Mit tehetünk, ha magányosnak érezzük magunkat karácsonykor?
Ha nem éppen egy hollywoodi film a szentesténk, ha nem rohangálunk egyik rokontól a másikig, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az életünk egy tragédia. Nehéz, ha egyedül vagyunk ebben az időszakban, de ez az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Ilyen esetekben érdemes előre felkészülnünk erre az időszakra, érdemes végiggondolni, hogy mi jelentene segítséget. Ha úgy érzi valaki, hogy közösségben szeretne lenni, akkor meg lehet keresni régen látott, akár távoli rokonokat, valamikor sokat jelentő barátokat, szomszédokat, esetleg nyugdíjas klubokat, egyházmegyei szervezeteket. Semmi szégyellni való nincs ebben! Sőt, ha a karácsony valóban a szeretetről, a közösségről szól, arról, hogy megosztjuk, amink van, akkor akár mi magunk is megkereshetünk olyan rokonokat, szomszédokat, akikről tudjuk, hogy egyedül élnek.
Ha úgy alakul az élet, hogy ezt az időszakot teljesen egyedül töltjük, akkor érdemes ezt egyfajta belső béke megtalálásának szentelni, egy kicsit lelassítani az életet, elszámolni az évünkkel, emberi kapcsolatainkkal. Miért, hogyan történtek úgy a dolgok ahogy, mit tehetünk érte, hogy máshogy legyen, min kellene változtatni, túllépni, hogy az élet egy más irányt vegyen?
Ez az időszak alkalmat ad arra, hogy szembenézzünk belső gondolatainkkal, érzéseinkkel, rendet tehetünk magunkban, van rá idő. Érdemes ilyenkor lágynak, kedvesnek, gondoskodónak lenni önmagunkkal: hagyjuk a rágódást, az önostorozást, keressük inkább az értelmet a veszteségeinkben, azt, hogy mindez hogyan válhat előnyünkre, hogyan lehetünk ettől többek. Meg persze kényeztethetjük is magunkat a kedvenc sütinkkel, könyvünkkel, akár egy óriási sétával a megnyugodott város utcáin.
Véleményünk szerint a karácsony sok embernek azért nehéz és feszültséggel teli, mert ilyenkor nem tudja kikerülni érzéseit, és kénytelen szembenézni önmagával. Ezt azonban egy új kezdeteként is fel lehet fogni.
Önmagunkat mélyebben átlátva, vágyainkat jobban megismerve léphetünk át egy új, és reményekkel teli évbe.
Gyászoló és a karácsony - Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó írása
Az évfordulókat és az ünnepeket a gyászolók sokszor újabb megpróbáltatásként élik meg. Érzik, hogy nem tudják ugyanúgy, esetleg örömmel megélni ezeket az ünnepeket, sőt sokszor éppen a fájdalmukat mélyíti es a hiányt erősíti fel bennük. Éppen ezért a gyászfeldolgozó csoportokban is külön hangsúly kerül ezen ünnepekre való felkészülésre. Igen a felkészülés, a tervezés segít abban, hogy legyen fogódzó, hogyan tudunk gyászunkkal összhangban ünnepelni, s egyben megemlékezni szerettünkről, aki már nincs velünk. Erről így ír egy gyászoló:
„Megterveztük, hogyan is lesz a Szenteste. Megbeszéltük, hogy feldíszitjuk a fát, kimegyünk hozzá a temetőbe és onnan megyünk a templomba. A temetőbe elénekeltük a kedvenc karácsonyi dalokat, emlékeztünk, sírtunk is persze... Volt kis karácsonyfa is és arra kivittünk a kedvenc kisdíszét is! Amikor este jött az Angyalka, hiányérzetünk volt nagyon, én igazából kerestem, hogy hol van... Elkészítettem a kedvenc ételeket is persze, amik az ő kedvencei is (töltött káposzta), úgy éreztem azért itt volt velünk!!!!”
Az emlékezés, a mostani éltünkbe - az ünnepünkbe beillesztése fontos mozzanat. Az emlékezést segítheti egy kedves fotó vagy egy rá emlékeztető tárgy az ünnepi asztalnál. Ennek az a szerep, hogy magunk között érezzük, tudjuk őt is! Egy kedves emléket, történetet akár fel is idézhetünk. A könnyeket sem szabad szégyellni, az öröm, a meghatottság sokszor együtt járnak. Azt is fontos látni, hogy a gyász mellett is igenis lehet ünnepelni, sőt kell is továbbélni.
Írjon nekünk!
Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire. Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns a kémiai és viselkedési függőségekkel foglalkozik, de szívesen reagál a függők hozzátartozói oldaláról felmerülő kérdésekre is. Juhász Dániel pszichológus gyermekpszichológus, pár- és családterápiás tanácsadó, a Humánia Pszichológia Blog szerzője, akihez bátran fordulhatnak családi, házassági és nevelési problémákkal is. A life coach csapat tagja továbbá Kurán Zsuzsa pszichológus, családterápiás tanácsadó és Sebők Franciska tanácsadó szakpszichológus az emPatika munkatársai, valamint Sákovics Diana pszichológus, aki szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!
