Mostanában minden ismerősöm épp romantikus kiruccanásra, féktelen csaj-vakációra, vagy épp családi nyaralásra készül – ilyenkor nyáron pedig megsokasodnak a sztorik, amelyekben elhagynak, ott felejtenek tárgyakat, lekésik a gépet, esetleg túlságosan elragadtatják magukat a reptéri shoppingolás közben. Mivel minden hamarosan-nyaralónak élete legjobb nyarát kívánom, ezért úgy döntöttem, megosztok néhány szimpla tippet, hogyan ne változzon rémálommá az ígéretes utazás. Praktikus szabályok amelyekre időről időre emlékeztetem magam... mert a reptéri terminál bizony több szempontból is veszedelmes hely. Például nagyon könnyű sok pénzt költeni. Viszont annál nehezebb megtalálni a beszállókaput...
1.Az útlevelem és a beszállókártyám külön zsebet érdemel – hogy ne kelljen az elkövetkezedő két órában minden ellenőrzéskor öt percent át kutatnom a táskám legmélyén. Hogy ne gyűrődjön össze és tépődjön el – ami esetleg azt eredményezné, hogy nem engednek fel a gépre. És persze hogy ne csússzon ki a “közös zsebből” minden alkalommal, mikor előkapom a mobilom készíteni egy “mindjárt felszállok!!" szelfit.
2. Ha nem vigyázok, búcsút mondhatok a kedvenc parfümömnek - és a szeretett manikűrkészletemnek is. A bosszantó biztonsági intézkedések értünk ilyen szigorúak – kézitáskába semmi szúrós, semmi folyékony 100 ml felett (és igen, a gél is folyékonynak számít). Aki erről nem informálódik utazás előtt, majd óriási hisztériát rendez az ellenőrzés közben, azt ki kell ábrándítanom: nincs igaza. Akkor sem, ha ordít, vagy zokog, esetleg ezt a kettőt ismételgeti felváltva.
3. Ha nem csekkoltam be feladandó csomagot, csakis egy darab kézitáskám lehet – ezt pedig keményen számonkérik. Ez nem a légitársaság hibája, nem érdemes balhézni miatta, egyszerűen el kell fogadni – mert nincs annál kínosabb, mint mikor egy hátizsákot próbálok bepréselni egy válltáskába, majd fordítva, miközben becsmérlően néz rám a biztonsági őr.
4. Mi lenne ha nem költeném el a nyaralásra szánt pénzt azonnal mini-krémekre? Mindig igyekszem ellenállni a duty free shop csábításának – mert akárhová utazom, a helyi szupermarketekben negyedennyiért vásárolhatok majd be. És igen, a csokoládébonbonokkal és sportzoknikkal is ugyanez a helyzet.
5. Egy (két) pohár bor belefér – de ha nem akarok úgy járni, mint Kate Moss, akit nemrég leszállítottak a repcsiről, mert a kicsit túl sok koktélnak köszönhetően nem tudott viselkedni, legkésőbb a harmadik pohár után inkább maradok az ásványvíznél. Már csak azért is, mert ha liftezik kicsit a gép, nem szeretném örök rettegésben tartani a mellettem ülőt, hogy bármelyik pillanatban kidobhatom a taccsot.
6. Ha megéheztem, veszek egy zacskó kesudiót, és iszom egy frissen préselt gyümölcslevet – a reptéri éttermek gyakran méregdrágák, sok közülük hírhedten visszafogott adagokat szolgálnak fel, ráadásul nem sok alternatíva van az egészséges étkezésre – ezért csábulnak el annyian várakozás közben a serpenyős pizzára és burgerre giga-sültkrumplival.
7. Ha parfümöt tesztelek, nem magamon próbálgatom őket – nem túl vonzó, ha valakinek olyan illatva van, mint a falu legnépszerűbb lánynak a húsvéti locsolás után. A fűszeres vanília citromfűvel és rózsavízzel kevert elegyét végkép nem egy óriási repülő kapszulában kell tesztelnem, több tucat másik emberrel sok-sok órára összezárva.
8. Mindig csontig feltöltött mobillal érkezem – mert mire eljutok a beszállításig, hatvanhatszor csekkolom majd az összes közösségi oldalt, a híreket, a mailjeimer, a reptereken pedig köztudottan közelharc folyik az egyébként is alaposan elrejtet konnektorokért. Leszállás után pedig sanszos, hogy valóban szükség is lesz a mobilra, de halott akksival nem sokra megyek vele.
9. Késik az indulás? Benső béke, no balhé – ha elhalasztják az indulást, kedvesen érdeklődöm és pontos felvilágosítást kérek, de nem csinálok jelenetet. A gép nem fog hamarabb felszállni attól, hogy felbosszantom magam – ráadásul a késés tuti nem annak a hibája, aki épp a pult mögött áll.
10. Ha szunyókálok egyet, mindenképp beállítom az ébresztőórámat – mert átaludni egy gép indulását súlyosabb eset, mint két metrómegállóval az úticél után felriadni. Velem már megtörtént, és a jégveremmé légkondizott terminálban éjszakázni egy szál shortban és ujjatlanban pedig nem tartozik a nyaralás legszebb élményei közé.
+1. Ha “last minute” szuvenírként csokit, vagy miniüveges borkollekciót vásárolnék valakinek, észben tartom: igen, fel fog tűnni a megajándékozottnak, ha hiányzik a fele...
