Otthon a világ végén - tippek külföldön élő magyaroknak

Az elmúlt évek során egyre több mailt kapok, amelyekben magyarok kérdeznek tőlem arról, milyen is magyarként külföldön élnem. 2009 óta átlagosan évente kétszer jártam Budapesten, ami vélhetően előrevetíti, hogy én elég jól vagyok itt kint – másként már visszatértem volna, de ilyesmi nincs tervben. Ugyanakkor nem árulok zsákbamacskát: külföldön sincs kolbászból a kerítés (például senki sem érti majd, ha azt mondja: “I don't sell cat in a bag: the fences are not made out of sausages”, mert legfeljebb bolondnak nézik). Gyulai Bence kollégám már írt egy remekbe szabott cikket egy évvel ezelőtt arról, mit érdemes átgondolni külföldre költözés előtt. Egy évvel az írás publikálása után most sorra veszem az érveit, és elmondom az én 7 tippemet arra, hogyan ne változzon rémálommá az eredetileg világmegváltásként induló külföldre költözés.

1. Minden ország társadalmának megvan a maga keresztje

Bence felvetette, hogy sokan „menekülnek” Magyarországról – ez valóban így van, a legtöbben talán liberálisok, akik úgy érzik, diktatorikus rendszerbe csöppentek, zsidók, melegek, akik félnek Magyarországon felvállalni saját identitásukat. És persze vannak „megélhetési” külföldre költözők is, akik egyszerűen megelégelték, hogy ha belegebednek a melóba se képesek félrerakni, vagy legalább nem mínuszban zárni a hónapot. Külföldön élő magyarként, aki Londont és Tel Avivot is megjárta, azt tudom mondani: minden országban lesznek olyanok, akiknek nem tud azonosulni a gondolkodásmódjával, és sajnos minden országban dolgozni is kell, ami nem lesz feltétlenül álommeló. Vagy ha mégis az lesz, akkor is kell olyan emberekkel dolgoznia, akik mondjuk más politikai véleményen vannak. Más szóval: akárhová költözik, ha igazán az ottani kultúra részese lesz, és mélyen megérti az új otthona társadalmi problémáit, lehet, hogy onnan is menekülne majd.

2. Minden(hol) a pénzről szól

Rossz hír: a világ bármely országában adóznunk kell, és számlákat fizetnünk, pusztán azért, mert létezünk. Igen, most jönnek a csúnya anyagiak. Csak akkor „éri meg” a kivándorlás, ha senki sem várja el, hogy az új „befogadó országa” a tenyerén hordozza, és szuper munkákat meg gyémántokat szórjanak utána. Igen, Magyarországon nehéz megélni, de a helyzet az, hogy London, New York, vagy épp Tel Aviv lakói egy ablaktalan lyukért fizetnek annyit (lakótársakkal teli lakásban), mint amennyiért Budapesten álomkéglit találhatnak. A fizetések persze ehhez alkalmazkodnak, de attól még az arányok hasonlóak maradnak. Persze vannak olcsóbb városok, - mindt mondjuk Berlin -, de lényeg a lényeg: sem a munkával járó stressz, sem az anyagi gondok nem fognak csupán a költözéstől megszűnni. 

3. Kitartás, kitartás, kitartás

A „külföldön majd értékelik a szakmai tapasztalatom” frázis szép, de csak akkor működik, ha nem adja fel az első kudarcok és kellemetlen élmények után, ha alkalmazkodik, kompromisszumokat köt. Vannak ismerőseim, akik három-négy éven át dolgoztak felszolgálóként, miközben egyetemre jártak, majd lassan elkezdték építeni azt, amre vágytak, miközben félállásban bébiszitterkedtek. Jómagam azt mondom: valóban könnyedebb, stresszmentesebb egy laza tengerparti városban élni, de itt is talpon kell maradni hónapról hónapra.

4. Egészséges nosztalgia, kártékony időutazás a múltba

Ami viszont az egyedüllétet illeti – itt is a kitartó, összeroppanást hírből sem ismerő magatartás lehet az orvosság. Néha egy új országban évekig tarthat, míg olyan barátokba botlik, akik valóban számítani kezdenek. De megérkeznek majd – a legváratlanabb helyzetekben, ahogy a magyarországi barátok is betoppantak. Igen, lesznek éjszakák, amikor nagyon hiányzik a legjobb barátnő, meg a kedvenc kaja a kedvenc budapesti étteremből, de ahogy a bölcs teknős, Oogway mondta a Kung Fu Pandában: „A tegnap történelem, a holnap rejtély, a jelen viszont ajándék”. Nosztalgiázzon egészséges határokon belül, de ne pörögjön rá az önsajnálatra. Akármelyik országba költözött is, ha ott tölt néhány évet, hamarosan az új otthonát is a szívébe zárja. Külföldön a sarki ABC-s néni mosolyát és a Spot-szeletet fájdalmas hiányként megélni ékes példája annak, hogy valaki inkább a múltban él, mint a jelenben. Ha valaki napi szinten azon pörög, hogy "jaj itt itt a túrónak más a zsírtartalma", meg "más textúrájú a tejföl", akkor azért elgondolkozom, hogy mit is vár külföldtől, aki még a számára szokatlan ételekre sem nyitott, nem hogy drasztikusabb tapasztalatokra. Összességében elég destruktív, ha a régi élet emlékeinek szépségeitől, a régi barátok gondolatától nem vesszük észre az aktuálisan zajó életünk lehetőségeit, és barátság-palántáit.

5. Hurrá, idegen nyelv, idegen kultúra

Tény, hogy lesznek vicces megnyilvánulásai társaságban, ha frissen tanul meg egy nyelvet, de az igazság az, hogy komoly előnye is van annak, ha sohasem érti meg igazán tisztán és mélyen, ami ön körül zajlik. A Magyarországról kivándoroltak jelentős része a "keserű emberekre" panaszkodott, és valóban, akárhol legyünk is, nagyon könnyű átvenni mások attitűdjét, ha a rádión és a tévén keresztül, a közlekedési eszközökön és a munkahelyünkön is állandó információtömegnek, benne pedig negatív megnyilvánulásoknak vagyunk kitéve. Számomra üdítő, hogy akkor tudom meg a híreket, amikor lélekben felkészültem rájuk, és magam döntök úgy, hogy utánuk járok. Frissítő, hogy nem értem, ha az emberek vitatkoznak az utcán, vagy hogy mit kiabál nekem az autós a szomszéd kocsiból, csak mert nem tartotta sürgősnek kitenni az indexet, én pedig elévágtam. Röviden: örüljön neki, hogy külföldön kissé szelektív a hallása. 

6. We Are Family!

A család kérdése az, amivel kapcsolatban viszont csupa jót tudok mondani: nálunk egyfajta szokássá vált, hogy apukám, nagynéném, és közeli barátok időről időre meglátogatnak minket – nekik „nyaralás”, nekünk izgalmas időszak, hogy újra találkozhatunk. A mi családunkban úgy alakult, hogy az unokatesóim szinte mind külföldön élnek. Így a nagynéném, aki talán sehová sem utazna, ha mind Budapesten maradtunk volna, Svéd- és Németország, valamint Izrael között repked. Valamelyik közeli családtag külföldre költözése mindig új színt hoz az egész család életébe. Ráadásul, ha egy városban lakunk, sanszos, hogy évek során sem töltünk annyi időt huzamosan együtt, mint amikor egy hétre meglátogatnak, és úgy igazán tudunk figyelni egymásra.

7. Nem kell hazaszaladni, csak mert kilöttyent a tej

Bence a hazatérésről is írt – mi van, ha „nem jön be” a külföld-terv, és „szégyenszemre” haza kell költözni. Én is nagyon fontosnak tartom, hogy az ember ne tegyen radikális ígéreteket és kinyilatkoztatásokat – ami engem illet, én azt szoktam mondani, hogy otthonról hazamegyek. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy csak azért, mert egy kapcsolat véget ért, egy munka nem jött össze, vagy megint beázott a lakás, még nem kell visszavonulót fújni. Én nyolc éve élek együtt a férjemmel, de ha ne adj' Isten szétmennénk, eszembe se jutna ettől a Fehér Városban vagy a külföldre költözésben is csalódni. Ha pedig egyszerűen rájönnék, hogy az új otthon mégsem nekem való, még mindig számításba jöhet egy csomó másik ország is dobbantási lehetőségként, mint hogy visszatérjek Magyarországra. Ezzel együtt sem hazaárulónak, sem anti-magyarnak nem tartom magam, és ezzel ön se bajlódjon, ha már meghozta a döntést, hogy külföldre költözik. Ha a ház, amit az otthonomnak nevezek épp külföldön van is, a gyökereimet mindig a szívemben, az agyamban és a lelkemben hordozom, akármerre sodorjon is a szél.