Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Osztrák kutatók találgatják, miért nincs több online tárlat a híres múzeumokban. Egyszerű: úgy kevésbé jönnek be a képek!
Nem annyira meglepő, mégis érdekes kutatást találtunk a Research Digest honlapján arról, mennyivel jobban hat ránk a művészet, ha arra alkalmas helyen nézzük. A cikk azzal indít, hogy manapság már simán megnézhetnénk virtuálisan a nappalinkból egy kiállítást, online akár, mégsem állt erre rá különösebben egyik híres nagy múzeum sem. Hát, most megvan a válasz, miért!
David Brieber osztrák kutató és kollégái meghívtak 137 pszichológia szakos tanulót, hogy végignézzék a Beauty Contest (Szépségverseny) című, 25 műtárgyból álló tárlatot a bécsi Start Gallery-ben. A kiállításon felsorakoztatott festmények, fényképek és kollázsok a szexualitás és a szépség témáját járják körül.
Akadt pár a diákok közül, aki elsőnek nem ment el személyesen, hanem egy úgynevezett virtuális tárlaton vett részt, azaz egy 24 inch-es képernyőn nézhették végig a képek digitális verzióját, és csak egy héttel később látták őket eredetiben. Később a diákok minden egyes látott mű után szavazhattak, hogy az aktuális műtárgyat a múzeumban vagy a képernyőn találták-e megnyerőbbnek, pozitívabbnak, érdekesebbnek, és hogy jobban vagy kevésbé tetszett-e vagy éppenséggel pont ugyanannyira.
A másik társaság pont az ellenkezőjét csinálta: először mentek a múzeumba, és egy héttel később újranézték a tárlatot a gépen. Ez a csoport sokkal magasabb művészi értéket látott ugyanazokba a tárgyakba, mint az amelyik először virtuálisan tekintette meg a kiállított dolgokat, legalábbis jóval magasabb pontszámokat adtak nekik.
Temészetes, hogy volt egy harmadik társaság is, akik viszont egyáltalán nem láthatták élőben a kiállítást, csak a virtuális verzióját, azt viszont kétszer. Az ő szavazataik teljesen megegyeztek mindkét alkalommal, és ők sem adtak túl sok pontot a kiállított tárgyaknak, viszont meglepő módon nem adtak annyira keveset sem mint azok, akik korábban először virtuálisan, majd élőben is láthattak a Beauty Contest-et.
De hogy ne csak ilyen egyoldalúan vizsgálják a kérdést, belestek a tanulók emlékezetébe is úgy, hogy egy héttel a második megtekintés előtt irattak velük egy tesztet, hogy kiderüljön, mire emlékeznek a látottakból. Talán nem vág senkit földhöz az infó, hogy azok a diákok, akik személyesen részt vehettek a tárlaton jobban emlékeztek a kiállításra, mint azok, akik csak a gépen láttán a műtárgyakat. Mindenesetre később újra kitöltették velük a teszten, és miután személyesen is megnézték a kiállítást máris sokkal jobban emlékeztek az apróbb részletekre is.
Mindez arra enged következtetni, hogy van valami a fizikai térben, ami miatt jóval fogékonyabb az agyunk arra, amit látunk, ez pedig ellentmond annak az általánosságban bevett nézettnek, hogy a művészetek ránk gyakorolt hatása független tértől és időtől. A cikk elmereng azon, vajon lehet-e összefüggésben mindez azzal, hogy a múzumok és templomok úgy amúgy is jól szoktak kinézni, jó érzés bennük tartózkodni. A kutatók szerint mindenesetre mindez azt bizonyítja, hogy nevelési célzatból sem elhanyagolhatatlan a múzeumba járás, ráadásul az is kiderül, miért érezzük jobban magunkat egy igazi kiállításon, mint egy virtuálison.
