A tudatos álmodás (vagyis az, amikor valaki tudja, hogy álmodik, és képes az álmát tudatosan irányítani) régóta foglalkoztatja az elmekutatókat. A kutatásokból ki is derült, hogy csupán az emberek 20 százalékának megy a dolog ösztönösen, mindenki másnak gyakorlásra, tréningekre van szüksége ahhoz, hogy egyfajta kontrollt gyakorolhasson álmai felett. Tudjuk azt is, hogy a gyerekek, a kevésbé stresszes életet élők és azok, akik amúgy is jobbak az életük tudatos irányításában esélyesebbek rá, hogy alapból működjön náluk a tudatos álmodás képessége.
Most egy friss kutatásból kiderült az is, hogy a tudatos álmodás könnyebben összejön azoknak, akik amúgy hajlamosak jobban odafigyelni a saját gondolataikra, érzéseikre, akik képesek szinte kívülről elemezni önmagukat, vagyis azoknak, akik jók az önreflexióban. A The Journal of Neuroscience című szaklapban megjelent tanulmányban agykutatók mutatták ki, hogy az önreflexió szempontjából kritikus agyterület, az elülső prefrontális kéreg nagyobb a tudatosan sokat álmodó embereknél.
Dr Elisa Filevich a kutatás vezetője szerint tehát az önmagunk megfigyelése, az önmagunkra való érzékenység és a tudatos álmodás között szoros az összefüggés, olyannyira, hogy mindkét jelenségért azonos agyterület felelős. Tehát valószínűleg bármelyik téren is fejlesztjük önmagunkat, az hatni fog a másikra is. Hogy mégis hogyan érdemes ebbe belevágni? Önismeret-fejlesztéssel, naná.
