Sikítva ébredek, mert azt álmodom, rám ereszkedett egy pók

Okozhatja azt egy pók, a magasság vagy a repülés, félni természetes dolog, de ha az a félelem túl erős, ha a pánikig fokozódik, akkor gond van. Szeptemberben megjelent, fóbiákról szóló írásunkra nagyon sok olvasói levelet kaptunk, ez is jelzi, hogy a probléma sokakat érint. Különböző dolgoktól, pókoktól, sötétségtől, ismeretlen emberektől rettegnek levélíróink, de abban mégis hasonlítanak, hogy elegük lett ebből a helyzetből, és megoldást, segítséget keresnek. A pszichológus pedig válaszol. 

Rettegek a pókoktól, a bogaraktól és a forgalomtól

„Azért írok, mert mostanában sokszor került elém a fóbia téma. Egy kedves ismerősöm, aki tud az én fóbiáimról, azt tanácsolta, hogy ha valamilyen dolog sokszor jön szembe az életem során, akkor foglalkoznom kell vele. Úgy gondolom, hogy olyan mértékű rettegések gyötörnek, hogy muszáj elindulnom valamilyen gyógyulási forma felé. Így elsőnek önöknek írok.

Először is rettegek a pókoktól, bogaraktól. Szinte minden éjjel legalább egyszer sikítva ébredek, mert azt álmodom, hogy ereszkedik rám egy pók. Ilyenkor a párom és én átnézzük az ágyat és környékét, hogy megbizonyosodjak, tényleg nincs semmi a közelben. Sajnos az esetek többségében, ha valóban összetalálkozom pl. egy pókkal, akkor semmit sem tudok tenni. Vagy megdermedek és nézem, hogy ne veszítsem szem elől, vagy rázárom az ajtót és hetekig nem megyek be abba a helységbe. Gyerekkoromban is féltem, de akkor még nem ezt az őrületet éreztem a fejemben, amit most. Bár, hozzá kell tennem, hogy a szüleim hisztiként kezelték a félelmeim. Pedig ezek most sem hisztik. Egyszerűen teljesen lefagyok a félelemtől és az agyamban pörögnek a lehetséges borzasztó kimenetelek.

A másik fóbia nem olyan régen alakult ki. Fél éve elütött egy autó. Törés és műtét volt a következmény. Ez biciklizés közben történt. Azóta mindentől félek, ami forgalom. A biciklizéstől teljesen kiakadok. De az autóban is folyton rettegek, sőt a tömegközlekedésen is. Folyamatosan azon jár az eszem, hogy adott helyzetben milyen baleset érhet. Borzasztó beszari lettem. Régen pont az ellenkezője voltam, felelőtlenül nem féltem. Most viszont mindentől félek. Ha csak egyszerűen egy lépcsőn megyek le, akkor is borzasztó eseményeket vizionálok. Félek, hogy valaha bevonzom ezeket. Arra lennék kíváncsi, hogy ezekből ki lehet-e gyógyulni, vagy csak úgy oldható meg, ha szembenézek ezekkel. A szembenézés nem fog menni. El sem tudom képzelni, hogy ne veszítsem el a fejem pl. egy pók látványától."

Először is örülök, hogy hallgatva az ismerőse tanácsára segítséget keres. Fóbiától szenvedni rossz, és sokáig tűrni ezt fölösleges. Olyan zavar ez, ami nagyon le tudja rontani az életminőséget azzal, hogy indokolatlan mértékű félelmet, szorongást okoz, és ezzel egyre több helyzet elkerülésére, bezárkózásra, az életből kimaradásra kényszerít.

Pókoktól, bogaraktól tartani – vagy akár félni – egyébként természetes dolog. Ősi, ösztönös félelem ez. Az emberiség története során, vagy akár a saját életünkben sokszor a hasznunkra volt már, hogy féltünk az ismeretlen rovaroktól, vadállatoktól, ismeretlen mélyvíztől, vagy a szakadéktól. Ha viszont a félelem ennyire erős, ilyen gyakran előfordul, akkor az már valóban fóbia, és kezelést igényel. Amiket leír, a rettegés, a lefagyás, a szörnyűbbnél szörnyűbb forgatókönyvek végiggondolása mind részei és jellemző kísérő tünetei a fóbiáknak, de semmiképp sem őrület, ahogyan ön nevezte. Jól gyógyítható gondolkodási és érzelmi zavarok ezek, amik a megfelelő terápia hatására gyorsan javulnak.

A közlekedési balesete hatására kialakult problémája sajnos arra igazán jó példa, hogyan is születnek a fóbiák. Ez az egyik gyakori forgatókönyv: ha valakinek egy félelmetes, veszélyes, traumatikus helyzeten kellett átesnie, akkor a félelem élménye fennmarad, és hasonló helyzetekben a jövőben is jelentkezik. Ez sem „beszariság”, ahogy ön írja, hanem természetes jelenség. Az is nagyon jellemző tünet, hogy ebben a helyzetben csak balesetekre, katasztrófákra tud gondolni. Ez azonban csak a gondolkodás átmeneti torzulása, nem a valóság. A helyzetek nem váltak veszélyesebbé, sem a balesetek valószínűbbé, így bevonzani sem lehet semmit.

A fóbia lényege pontosan az, hogy az általa kiváltott félelem, a negatív érzések, a negatív gondolatok irreálisan erősek és szorongatók, így az egyszerű szembenézés, és ezek valótlanságának átgondolása, és belátása nem is segít. Ezzel szemben a pszichoterápia segítségével tartós javulást lehet elérni. Egy tapasztalt, a fóbiák kezelésében jártas pszichoterapeuta egyszerre tud segíteni a szorongás érzésének csökkentésében, a gondolkodás helyreállításában és a viselkedés megváltoztatásában.

Hogyan szabadulhatok meg a pókfóbiától?

„Pókfóbiám van, de olyan szinten, hogy hogyha képen látom, már akkor rettegek. Hogyan lehetne ettől a fóbiától megszabadulni? Ismerem a klasszikus példákat, miszerint tegyünk magunkra egy pókot és egyebek, de ezek csak mélyítik bennem a félelmet. Mi a legjobb módszer?"

Mint minden másra, természetesen a pókfóbia kezelésére is lehet könnyen-gyorsan megvalósítható receptet találni. Ha valóban magára tudna tenni egy pókot, akkor az is azonnal kiderülne, hogy erre az egészre semmi szükség nem volt. Ha viszont ez a módszer, vagy akár a gondolata inkább fokozza a félelmét, akkor mégis igaz, ez tényleg fóbia. Hétköznapi félelmekre talán jók a háztáji módszerek, az otthoni gyakorlás és a bátorságpróbák. A fóbiára viszont a profi terápia nyújthat megoldást. Rengetegféle pszichoterápiás irányzat létezik, de az ön esetében a kognitív- és viselkedésterápia segíthet leginkább. Ez a módszer rövid, feladatközpontú, és minden lépése a probléma megoldását célozza. Sok gyakorlatot, feladatot tartalmaz, amelyek célja, hogy a saját viselkedése, gondolkodása, és érzelmei fölött visszanyerje az irányítást. Aki fóbiával, szorongással küzd, annak a gyógyulás során meg kell tanulnia irányítani a saját figyelmét, és gondolatait. Az egyik vezető tünet a negatív automatikus gondolkodás. Ennek hatására minden helyzetben a lehető legrosszabbat tételezzük fel, hajlamosak vagyunk általánosítani, fekete-fehérben, szélsőségesen gondolkodni. Az első feladat ennek felismerése, és a megváltoztatásuk gyakorlása. Ezután, vagy ezzel együtt következhet a viselkedés átalakítása, és a gyakorlás.

Erről ismeri fel a szociális fóbiát

„Már többször olvastam a fóbiákról, tudatosan rákeresve is, mert tudtam, hogy valami nincs rendben. Utálok a középpontban lenni, ismeretlenek között lenni. Mindig félek attól, hogy valamit rosszul csinálok, és cikis lesz a helyzet. Ilyenkor nem is tudok tisztán gondolkodni. Ezek alapján szerintem szociális fóbiám van. Én nem hiszek a pszichiáterekben, szerintem csupán borsos áron hallgatják az emberek meséit. Másrészt nem is szeretnék ilyenre költeni. Tanácsot szeretnék kérni, hogy ilyenkor hogyan tudom enyhíteni ezeket a tüneteket? Sajnos már régen megkeseríti az életemet ez. Ráadásul nem tudok semmilyen gyerekkori emlékről, ami miatt kialakulhatott."

Rövid leírása alapján valóban előfordulhat, hogy szociális fóbiától szenved. Ennek valóban a nem megfelelő teljesítménytől, és mások értékelésétől való félelem a lényege. Ez számtalan különböző helyzetben megjelenhet: társasági összejöveteleken, ahol másokkal kell kapcsolatba lépni, iskolában, munkahelyen, ahol valamilyen teljesítményt kell felmutatni, és a tanárok, vezetők ezt értékelhetik. De egy nyilvános megszólalás, vizsgálat, egy érdekellentét, vita, vagy bármilyen verseny ugyanilyen szorongató lehet. A szociális fóbiától szenvedők számos dologban különböznek a többiektől:

• sokkal inkább érzékelik, és el is várják mások rosszallását és kritikáját
• másokhoz képest kevésbé érzik magukat erősnek társas helyzetekben
• nehezen módosítják saját viselkedésüket és kevésbé jól alkalmazkodnak
• néha kifejezetten úgy érzik, megfigyelik őket
• nehezen viselik azokat a helyzeteket, amelyekből nem lehet könnyen kilépni
• fokozottan figyelnek saját testi érzéseikre, tüneteikre.

Ahogyan ön is írja, ez megkeseríti az életet. A szorongáson, kellemetlen érzéseken túl a társas helyzetekből, közösségekből való kimaradáshoz, bezárkózáshoz vezet. Kialakulásának oka egyénenként változó lehet, de nem feltétlenül egy könnyen felidézhető gyerekkori élmény okozza. Egy fóbia alapja lehet egy felnőttkori, akkor akár ártalmatlannak tűnő esemény is.

Hogyan lehet enyhíteni a tüneteket? Azt is írta, nem hisz a pszichiáterekben. Jó hírem van: nem is kell. A pszichiátria, pszichológia és pszichoterápia nem vallás, hanem részben tudomány, részben pedig sok év tapasztalatát, próbáját magába foglaló gyakorlat. A terápia pedig egy (sokszor fizetős) szolgáltatás. Ha rászánja magát, legyen tudatos fogyasztó! Keressen olyan terapeutát, aki kifejezetten ért a szociális fóbiák kezeléséhez, kérdezze meg, mi, és hogyan fog történni, milyen módszerekkel dolgozik, és milyen eredményeket várhat! Ha a hallottakat elfogadhatónak tartja, megéri belevágni egy jobb életminőség érdekében.