Vendégszerzőnk gyerekként leesett a lóról, most újra rászánta magát, hogy kipróbálja. Élvezte is.
A lovasok azt mondják, különleges kapcsolat van köztük és a lovak között. A kívülállók számára ismeretlen érzés köti össze őket. A lovaglásról nekem csupán egy, korábbra visszanyúló élményem van: kb. 6 éves lehettem, amikor a szüleim elvittek lovagolni, majd alig telt el egy kis idő és már le is estem a lóról. Akkor persze mindenki megijedt – velem együtt – pár évvel később a lovak iránt való rajongásom is alább maradt. Aztán most ismét kipróbáltam.
Mielőtt felpattantam volna a lóra a sóskúti lovardában, pár perc erejéig még bemutatkoztam Gusztinak. Simogattam kicsit a fejét, hogy ő is realizálja, én ülök majd a hátán a következő 25 percben. Ugyanis ennyi időt vesz igénybe az alapok elsajátítása az első 10-15 edzésen.
Az oktató segítségével felpattanok a lovamra. Parancsszóra már el is indul, eközben a nyeregbe tudok kapaszkodni. Körülbelül az ötödik körnél kapom meg az edzőmtől az utasítást, hogy rakjam oldalsó középtartásba a kezeimet, pici nehezítés, én pedig még mindig azon vagyok, hogy az egyensúlyomat megtaláljam a lovon és a nagy könyvben megírt, helyes tartással üljek rajta. Alig veszem észre, és már el is repül a 25 perc, a lábaimat mindenesetre alaposan megedzi a mozdulatsor.
Ha kíváncsi arra, pontosan hogyan is zajlott a lovaglás, és milyen benyomásai voltak még vendégszerzőnknek, akkor kattintson ide, itt az egész beszámolót elolvashatja.
Hámori Barbara
A Move it, Blondie! sportblog főszerkesztőjének a mozgás csupán pár éve lett az élete szerves része. Olyannyira, hogy úgy döntött, hétről hétre újabb sportokat próbál ki, amelyekből szubjektív beszámolókat ír, ezzel rálátást adva az olvasóknak az óratípusokra és azok részleteire. Az általa készített sztárinterjúkból pedig kiderül, melyik híresség hogyan tartja formában magát és a sportedzők is mesélnek a saját óráik részleteiről. Hámori Barbara fő célja és mozgatórugója, hogy motiváljon mindenkit, aki még nem találta meg a saját sportját.
