A mazsola méreg a kutyának, és minél idősebb az eb, annál kevesebb kosztra van szüksége - Steiner Kristóf elmeséli, hogyan eteti helyesen kistestű kutyáját egy igazán gondos gazda.
Amikor az ember egy parányi, szőrtelen kutyával sétálgat, számtalan megdöbbentő, megmosolyogtató, vagy épp bosszantó kérdést szegeznek neki a gyanútlaj járókelők – akik nem sejtik, hogy az elmúlt tíz év során mintegy hatmilliárdszor feleltem a “milyen állat ez?”, “mennyibe kerül egy ilyen?”, “nem rossz neki, hogy meztelen?”, “nem rossz neki, hogy fel van öltöztetve?” kérdésekre. Igen, még arra is, hogy “ez egy bébi zsiráf?”. Van azonban egy visszatérő felvetés Özgével kapcsolatban, amelyről szívesen beszélgetek más kutyatulajdonosokkal – ez pedig az “és mit eszik?” kérdéskör. A kistestű kutyák gazdáinak ugyanis egész sor szabályt kell betartaniuk, ha azt szeretnék, hogy “gyermekük” sokáig éljen egészségben és boldogságban – ezek között a pontok közt pedig sok olyan akad, amelyet sajnos rengetegen ignorálnak vagy nem is tudnak róluk.
Többször, keveset
Feltételezem, az nem okoz sokkot senkinek, hogy az kistestű kutyák kevesebb étellel is beérik. Ugyanakkor fontos tudni: ha a gyomruk és a szájuk kisebb is, az örökmozgó, izgága kiskutyák hamar felemésztik a reggeli étkezésből nyert energiát. Ezért aztán rájuk is igaz az aranyszabály: egyenek inkább többször (akár négyszer egy nap) keveset. A nagy mennyiségű ételt a kiskutya gyomra képtelen rendesen megemészteni – ezért van az, hogy a kistestű kutyáknak szánt eledelekben a szokásosnál több fehérje és zsír kerül, könnyen emészhető szénhidrátok és az anyagcserét fokozó B vitamin mellett: így nincs szükség giga adagokra, a kedvenc mégis tele lesz energiával, és a kellemetlen (szagokkal járó) gyomorbántalmakat is elkerülheti.
Száraz kontra szaftos
Kiegyensúlyozott táplálkozás mellett egyetlen egészséges kiskutyának sincs égető szüksége étrendkiegészítőre. A száraz eledel legnagyobb előnye, hogy sokáig eláll, ha utazunk, könnyű hordozni, és ha egyszer hozzászoktunk a mennyiséghez, nem nagyon kell méricskélni. A kis szemcséjű szárazkaják direkt az aprócska fogakra vannak kiképezve, emellett kicsit úgy működnek, mint egy fogkefe: a lepedéket is eltávolítják rágás közben. Mások a szaftos kutyakajára esküsznek, megint mások pedig előszerettel keverik a kettőt – ám ebben az esetben fontos figyelni rá, hogy ne két teljes adag ételt pakoljunk a kutya táljába, ha nem akarjuk, hogy gurulva közlekedjen.
A “kábé ennyi” nem mértékegység
Senki sem várja el, hogy a gazdi ránézésre saccolja meg, mennyi is az annyi. A legtöbb kutyaeledelen pontosan feltüntetik, hány kilós kutyának mennyi ételre van szüksége – ehhez hozzá kell kalkulálni a kutya “életmódját”: sokat rohangál a kertben, vagy folyton a nappali szőnyegén döglik, kimerítő sétákat tesz, vagy megkerüli a kukát a kapu előtt, és viszon'látás. Általános igazság, hogy még a kistestű kutyáknak is szükségük van egy órácska aktív testmozgásra naponta. Itt ugyan nem kell agyament “eb aerobic” órákra meg kutyamasszázsra gondolni, de napi három húszperces sétára “kutya” kötelességünk időt és energiát szánni velük.
Terülj-terülj járólapom
A kutya számára az evés épp olyan fontos, mint nekünk a családi étkezések – ezért mi soha nem ülünk le az asztalhoz addig, míg a kutyusok nem laktak jól. Emellett arra is figyelek, hogy amikor “megterítek” nekik, nyugodt környezetben fogyaszthassanak. Nem vendégsereg mellett, ahol bárki lehajolhat megvakargatni a fülük tövét, miközben ők köszi, de inkább az evésre koncentrálnának, és nem is az ajtófélfánál, ahol egy (mindkét fél számára) szerencsétlen baleset során valaki megbotolhat benne. Jó időben a teraszon, rossz időben a konyha egyik sarkában falatoznak, és szőnyeg helyett legfeljebb műanyag tányéralátét kerül az etetőtál alá, de a legpraktikusabb járólapra, vagy csempére helyezni a tálakat – így takarítani is könnyebb utánuk.
Öreg öleb nem vén öleb
Azt mondják, a kistestű kutyák hamarabb “nőnek fel”, és lassabban öregszenek (ez talán a kistermetű emberekre is igaz, elég egy pillantást vetni Madonnára vagy Prince-re). Komolyabbra fordítva: a kistestű kutyusok egyéves korukra gyakorlatilag kifejlett állatok, míg a nagyobb termetűek bőven nőhetnek még az első szülinapjuk után. És míg sok nagytestű kutya ötévesen már egészen belassul, a kicsik gyakran tízévesen is kirobbanó formában vannak. Ennek ellenére ebben a korban már érdemes kímélni őket – ha ők maguk nem is veszik észre, mert az izgatottság erősebb bennük, mint a fáradtság, az izmaik, szemeik, fogaik gyengébbek, és különleges gondoskodásra van szükségük. A kevesebb mozgás következtében kevesebb kalóriát égetnek, így tanácsos kicsit csökkenteni a fejadagot, esetenként pedig – ha a kutyus emésztőrendszerét láthatóan kezdi megviselni a kor – érzékeny gyomorra való tápra váltani.
Mazsola, hagyma és egyéb katasztrófák
Az igényes, gondoskodó gazdik sosem vásárolnak úgy kutyaeledelt, hogy ne néznék meg az összetevők listáját - mi például mindig figyelünk a kiegyensúlyozott fehérje-szénhidrát arányra, és ásványi anyag tartalomra. Bár a minőségi kutyaeledelekben minden benne van, amire az ebnek szüksége van, a legtöbb családban “csurran-cseppen” némi emberi koszt is az asztal alá. Kevesen tudják azonban, hogy míg egyes ételeket – kis mennyiségben – nyugodtan fogyaszthatnak kedvenceink, bizonyos kaják gyakorlatilag méregként hatnak rájuk. A híres kutya-tréner, Cesar szerint a mogyoróvaj – tehát nem a mogyorókrém, amiben rengeteg cukor található! – jó fehérjeforrás lehet, a sárgarépa dugig van béta-karotinnal és alacsony a kalóriatartalma, a kimagozott alma pedig rossz lehellet esetén a legjobb barát. Ám vannak olyan ételek, amik a kutyának tilosak: a csokoládé, a hagyma, a szőlő, a mazsola, a mesterséges édesítőszerek, az avokádó és bármilyen élesztős tészta (beleértve a kenyeret is) határozottan tiltólistás fogások – ahogy a (talán mondanom sem kellene, de tudjuk, nagy az Isten állatkertje) a kávé és az alkohol is.
