Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kemény a kutyasuli egy domináns skóttal, aki félidőben veszi észre, hogy egy oktatós játékban vagyunk. Tíz hétvége majrézással, vodkával, ösztönkezeléssel.
Elvégeztük a kutyaiskolában a középfokot is az alapfok után, mi jöhet még? A doktori cím, mondogatják az ismerősök. A dr. Gromit nem is hangzana rosszul egy skótjuhásznak, de tényleg hasznos volt, hogy újabb tíz hétvégét töltöttünk a Népszigeten különböző engedelmességi gyakorlatokkal a Tükör-módszeres kutyasuliban. Gromit nem egy egyszerű eset: egy domináns, érzékeny skót. Ahogy a sulinak ez a fokozata sem volt egyszerű: ezúttal a gazdától azt várták, hogy maga jöjjön rá a megoldásra.
Tény, hogy sokkal keményebb volt ez a fokozat, mint az alapfok. A helyszín ugyanaz a négyszögletű, erdős terület, oldalunkon ugyanaz a jutalomfalat-tasak, de a laza hangulat hamar elmaradt. Nyoma sem volt olyan jeleneteknek, mint az előző foglalkozáson, hogy összeborulgatunk a többi gazdával, mint a meccseken a játékosok, és azt kiabáljuk, hogy "Nee!", Héé!", Mit csinááálsz?", és már egymás bénázásain sem röhögtünk. Most is ketten vittük a Gromitot Bencével, de a táncórák fílingje helyett inkább az egyetemi vizsgák idejét idézték fel az órák.
A sok fáradtság ellenére megérte elvégezni. A kutyánk most már szinte minden helyzetben hallgat ránk, ismeri a nem szó jelentését, és kevés hibaszázalékkal bejön a hívásunkra, ami a legnagyobb probléma volt vele – főleg, ha nehezítettek voltak a körülmények, például túl nagy volt a felfedezésre váró terület, túl sok az idegen kutya stb.
Pedig az első órákon még rendszeresen azzal égetett minket, hogy a hívásunkra tett egy pár kört, megvárta amíg az asszisztensek is kergetik, vigyorogva szaladgált, és ha már úgy gondolta, hogy eleget szívatott mindenkit, akkor bejött. "Gromit hülyének néz mindenkit" – nyugtázták az oktatók.
A domináns skót
Gromitot azért hoztuk középfokra, mert mindig elérte, amit szeretne, ami a gazdát tekintve a maximális lúzerség fokmérője. Novemberben persze még félőssége miatt kezdtük óvodába járatni (a Reflex kutyaiskolába Csömörre), majd márciusban odáig jutottunk, hogy a kedvessége ellenére az alapfok legdominánsabb kutyájának szavazták meg a gazdák (már itt a Népszigeti Kutyaiskolában). Ha nem az történt, amit szeretne, elvesztette minden érdeklődését. A falkával csak addig volt, amíg ő ment az élen, ha a többiek nem ismerték fel nagyságát, levált, és magányos farkassá változott. Kedvenc szórakozása volt (kicsit még most is az), hogy dominanciáját más kutyák pofánvizelésével érzékeltette, pláne, ha kézre (lábra) álltak. És a középfokú osztályunk főleg kistestű kutyákból állt, a pincsikutyától a japán shiba kutyán át a jack terrierig... (a nagyobb - legalábbis közepes - méretet Gromit mellett a mostanában népszerű fajtájú border collie, azaz Dió képviselte).
Gromit alaposan átvert minket. Az alapfok és a középfok között van egy óriási lépés: utóbbin már póráz nélkül van a gazda a kutyával, az ebnek úgy kell engedelmeskednie, hogy testtartásunkon, kézjeleinken, parancsszavainkon túl nem lehet másba, pl. ahogy eddig, a pórázba kapaszkodni. A kutyának úgy kell láb mellett maradnia, hogy nincs megkötve, és ötvenméteres távolságból is helyben kell tudni maradnia. Itt hamar kiderült, hogy Gromit már eddig is sokszor csak azért viselkedett jól, fogadott szót nekünk, mert játéknak vette az egészet, és elég okos volt ahhoz, hogy ez ne tűnjön föl nekünk. Most már viszont, ha éppen nem volt kedve játszani, egyszerűen faképnél hagyott minket. Ez a hiányosság a kapcsolatunkban a középfokon az első órától nagyon zavaró volt.
A középfok az érettségi
Valójában a középfok készíti fel a kutyát a felnőtt kutyalétre: arra, hogy az utcán lehessen vele póráz nélkül sétálni, és tudja azt is, hogy a járdaszegélyről az autók miatt engedély nélkül nem léphet le. Tiltásra le kell fordulnia a szembejövő kutyákról, babakocsikról, biciklisekről.
Az elején nemcsak a heti kétszer másfél óra tűnt nehéznek, hanem a tanítási módszer is keménynek. A tanárnő szigorú volt, és a rávezetős kiszámíthatatlanabb módszerrel oktatott, sokszor a központi, egyszeri elméleti órára hagyatkozva. Néha inkább megvárta, amíg hibáztunk, hogy bemutassa, hogy hogyan nem szabad bánni a kutyánkkal. Ráadásul a kirakós módszert kedvelik a Tükör-sulinak ezen a lépcsőjén: a gazda ébredjen rá, mi hiányzik a megoldáshoz. Bencével ennyit még az egyetemen sem kellett agyalnunk vizsgák előtt, ahogy próbáltuk otthon a házifeladatokból megérteni, hogy mivel tudnánk jobban hatni a kutyára úgy, hogy megtaláljuk a középutat: falkavezéresen szigorúak legyünk vele, de közben ő se omoljon össze.
Gromit ráadásul Ritát, az oktatót is átverte az elején: a tanárunk sokára vette le, hogy nem az a baj, hogy nem elég kedvesen hívjuk be, hanem az, hogy nem merünk vele szigorúak lenni. Mindezt a kezdeti félénksége miatt.
Kábé az órák utolsó harmadában kezdett összeállni a kép, a vizsgavideónkat visszanézve pedig azt gondolom, hogy a végére már Rita segítségével tök jól működtünk, mégha egy arra bóklászó gazda meg is zavarta a gyakorlatunkat, de vissza lehetett zökkenteni a kutyát a vizsgába.
A csoport fele ment át az első pótvizsgáig, a többség mégis elégedett volt. A gazdák nagy része (hitelügyintézőtől egyetemistán keresztül vízilabdaedzőig sok szakma képviseltette magát) olyan célokkal érkezett ide, hogy a kutya ne egyen mérget, szociális állat legyen stb., és ebben itt folyamatosan segítenek, bukás esetén ingyenes ismétlésekkel. Faggatózásomra sokan kiemelték, mennyit tanultak, és akik másodszorra járták a sulit, azoknak ez a próbálkozás sokkal pozitívabb élmény volt. A negatív észrevételek inkább arra irányultak, hogy sokan voltunk ahhoz, hogy mindenkivel egyéni problémák szerint eleget lehessen foglalkozni, illetve hogy nyolc hétvége nem biztos hogy elég a célra.
Mit tanultunk?
A nyolc (pótvizsgával tíz) hétvége nekünk végül elég volt a legnagyobb problémánk kezelésére, amin mondjuk a középfok alatt végig tököltünk: a behívásra. Ha már megvolt a megfelelően lelkes cuki dicséret ("Gromit, jaj, de ügyesen elindultál felém, hihetetlen vagy!") a változatos környezetben tartott gyakorlatozások (nem egyből busz alól kezdjük behívni), és még mindig nem jön be, akkor jöhet a következő lépcső: az ösztönrendezés, vagyis hogy tényleg hallgasson ránk. Ehhez hosszas bénázás után az egyik csoporttárs, Dóri javaslatára (aki nem mellesleg a Terápia sorozat egyik fiatal főszereplője, és itt a Csipesz nevű kutyájával dolgozott sokat) a kötődési tréning egy variációját alkalmaztuk: hetekig csak kézből kapott kaját, és csak a sikeres behívások után.
Az életmódjavítást is tervbe kellett venni: hisz az is lehetett az oka a gyakorlatok helyetti lázadásának, hogy azon a héten épp keveset vittük sétálni. Azóta igyekszünk a kerti kutyánkat minden este megjáratni.
Ezen a fokozaton új formáját tanultuk meg a klikkerrel való tanításnak is: a formálást, amivel szellemileg is foglalkoztatjuk az ebet. A gazda csak pozitív megerősítést ad, de hogy mi a feladat, azt az állatnak kell kitalálnia. Például, hogy kerülje meg balról a bóját, aztán feküdjön mellé. Ha megy már, nevet adunk a feladatnak (a név bármi lehet, pl. kifli), és legközelebb már csak ezt a vezényszót mondjuk. Formálásra meg kitalálunk valami új dolgot. Ez bezzeg érdekelte, és már elsőre fél óra alatt elsajátította.
Vizsga két vodkával
Nem a vizsgára való felkészülésről szól a suli, de persze erre készült a végén mindenki gőzerővel, és magán a vizsgán pedig – kevés kivételtől eltekintve – teljesen bemajréztak. Betti például majdnem kiejtette a jutalomfalatot közben, úgy remegett a keze, ami pedig bukást jelentene. Ágoston meg hiába ivott meg két vodkát a parton, nem segített. Ezzel persze a kutyát is be lehet majréztatni, általában nem is azért ront, mert nem tudná a feladatot, hanem a gazda ideges reakciót félreérti, kibillen ő is.
A vizsgán az agilityt kellett először teljesíteni, aztán a kézjelezéses feladatot (fekvés, ültetés távolról), a bójakerülést és a futás közben távolból fektetést. A másodikon ment át a Gromit 88 ponttal, és nagy meglepetésre Nudlinak a kis makacs palotapincsinek is sikerült a vizsga, beért az eredménye, hogy a gazdái hihetetlen elszántsággal foglalkoztak vele.
A tanfolyam 50 ezer forintba került, és mint írtam, az ismétlés és a pótvizsga nem jelent plusz pénzt, mint a Kresznél, vagyis nem ezért buktunk először ennyien. Míg a kutyákat jutalomfalattal hajtottuk, nekünk is volt motivációnk: a szófogadóbb kutya mellett a havi 9000 Ft-os életmódfoglalkozások hajtottak előre. Ez a vizsga után többféle lehetőséget jelent: mi a frizbizést, az agilityt és az őrző-védő oktatást választanánk. Utóbbit már csak kíváncsiságból is.
