5 ok, amiért jó néha a pillanatnak élni

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár! – és ezt nemcsak Máté Péteren tanácsolja, hanem a life coach is.

Ha az ember eltölt egy hétvégét a SUN fesztiválon, aztán a következőt Ozorán, majd a Szigetről hazaesve arról talál egy cikket a Psychology Todayen, hogy miért jó, ha az ember megtanul a pillanatnak élni, akkor onnantól kezdve egyértelmű, hogy mi legyen a következő téma az Ego blog Life Coach sorozatában. Rengeteget merít az ember azokból az élményekből, amikor megszűnik a múlt és a jövő, és csak a jelen számít, de hogy pontosan mit is, azt jobb, ha a profi life coach, Marty Nemko segítségével mondom el, 5 pontba szedve.

Természetesen kell annyi bevezető az egész elé a biztonság kedvéért, hogy ennek a cikknek nem az a célja, hogy bárkit is meggyőzzön, hogy teljesen felejtse el a múltat és egyáltalán ne foglalkozzon a jövővel. Nyilván nagyon fontos, hogy tanuljunk a múltból, és korábbi énünkhöz képest tudjunk fejlődni, és ugyanilyen egyértelmű, hogy esztelenség úgy élni, hogy az ember egyáltalán nem tervez előre. De közben meg az életet akkor éli az ember igazán, amikor az idő dimenziója eltűnik egy-egy végtelen pillanatra. Íme néhány válasz a miértekre és hogyanokra.

1. Ha az ember a pillanatnak, vagyis inkább a pillanatban él, akkor Nemko szerint könnyebb újrakezdeni, továbblépni. Kicsit a hakuna matatára emlékeztet ez a filozófia, de azért van benne valami: a múlt hibáit és traumáit fel kell dolgozni és aztán el kell engedni, nem szabad, hogy ezek határozzanak meg minket. Ahogy a szakértő édesapja, egy holokauszt-túlélő fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy miért beszél olyan keveset világháborús élményeiről: „öt évet már elvettek a nácik az életemből. Nem vagyok hajlandó többet áldozni rájuk egy percet sem”. A fő üzenetét ennek a pontnak így lehetne összefoglalni: dolgozza fel a múltat és tanuljon belőle, de ne éljen benne!

2. Aki a jelenre fókuszál, az nem retteg a jövőtől, mondja a szakértő. Aki hajlamos arra, hogy folyamatosan azon stresszeljen, hogy jaj, mi lesz velem jövőre, hogy fizetem vissza a kölcsönömet, lesz-e valaha rendes tartós kapcsolatom, stb., annak különösen fontos, hogy megtanulja értékelni a jelent, és ne pazarolja az életét az aggódásra. Ez mellesleg nagyban összecseng azzal a keresztény tanítással, hogy az embernek úgy kell élnie, hogy fel van készülve rá, hogy a világnak bármikor vége lehet, és nem jön el a holnap. Ne aggódjon a jövőbeli megélhetésén és ne halasztgassa, ami igazán fontos: most legyen jó, most szeressen, most örüljön annak, amivel az élet megajándékozza! Mellesleg a környezetvédelem is lehet a jövővel való foglalkozás egy formája, de azt is meg lehet közelíteni úgy, hogy nem azért nem szennyezek, mert rettegek attól, hogy mi lesz a bolygóval száz év múlva, hanem azért nem, mert én most felismerem, hogy a felesleges szennyezés, a környezet visszavonhatatlan amortizálása rossz, én pedig nem szeretnék részt venni benne. Keresse a jelen szépségeit, így nem fogják annyira nyomasztani a jövő nehézségei!

3. Aki a jelenre fókuszál, az nem fogja úgy érezni, hogy összecsapnak a feje felett a hullámok. Mindig csak a mostani, vagy maximum az azután következő lépésre koncentráljon, ne az egész maratonra, amit még le kell futnia, el kell végeznie vagy végig kell dolgoznia. Az összes elvárás egyben emberfeletti méretűnek tűnhet, lépésről lépésre lebontva viszont meg lehet őket oldani. Csak arra figyeljen, amivel éppen foglalkozik, persze anélkül, hogy a célt szem elől tévesztené.

4. Az tudja csak az élet élvezeteit értékelni, aki fel tud oldódni a pillanatban. Sokszor szokták tanácsolni azt, hogy az ember ne folyamatosan videózzon meg fotózzon valami eszközzel, hogy meglegyen a jövőben is az a bizonyos pillanat, hanem tegye el a kütyüket, és éljen benne a pillanatban. (Aztán persze mégis mindenki folyamatosan fényképezget.) Az ízeket, hangulatokat, élményeket, zenéket csak akkor tudjuk teljes pompájukban értékelni, ha közben nem foglalkozunk semmi mással, főleg nem a múlttal meg a jövővel. Még akkor se gondoljunk a jövőre, ha az nem aggasztó, hanem éppen, hogy további élvezeteket fog hozni, nyaralás közben is mindig annak örüljünk, ahol éppen vagyunk, ne azon filózzunk, hogy esetleg másnap egy még szebb helyre jutunk el. Ha azt szeretné, hogy legyen öröm az életében, tanuljon meg a pillanatban élni.

5. Nem sok fogódzkodót ad a szakértő ahhoz, hogy hogyan sajátítsa el az ember mindezt. Egy jó módszer lehet talán az, ha az ember keresi az olyan élményeket, amik annyira magával ragadóak, hogy hatásukra különösebb koncentrálás nélkül is elfelejtjük a jövőt és a múltat. Ilyen élményt nyújtanak például a ParaPark kitalálójának szándéka szerint a kijutós játékok, de még inkább a nyári fesztiválok, különösen a bevezetőben említett két goafesztivál. Ezeken ugyanis tényleg nincs egy darab reklám se, nincs politika, nincs semmi, ami negatív, csak közösség, ünneplés és természet. Az ilyen helyeken van valami a levegőben, ami pontosan arra tanít, hogy az ember élvezze és megélje a pillanatot. Néhány ilyen élmény után könnyebb a hétköznapi életben is felfedezni a szépséget, azokat a dolgokat, amik miatt érdemes a jelenre koncentrálni.