Az egész világot megrendítette a népszerű Oscar-díjas színész, Robin Williams halálhíre, aki önkezével vetett véget életének. Milliók tették fel a kérdést: MIÉRT? Hogyan juthatott el odáig a sikeres színész, aki komikusként tömegeknek csalt mosolyt az arcára, és magánéletében is hasonlóan humoros figura volt, hogy öngyilkos legyen? Közismert tény volt, hogy Williams súlyos alkoholproblémákkal és depresszióval küzdött, majd egy visszaesést követően idén júliusban bevonult rehabilitációra, de sajnos nem sikerült megküzdenie saját démonaival. Pedig a depresszió, az addikciók, a mentális problémák, ahogyan a szomatikos megbetegedések sem kímélik a gazdag, sikeres embereket, sőt. A siker, teljesítmény és annak fenntartása legalább akkora stresszel jár, mint a sikertelenség, kudarc. De mégis miért? Mi vezethet olyan fokú elkeseredettségig, hogy egy ember eldobja magától az életét? Azt persze, hogy Robin Williamset mi vezette idáig, nem fogjuk tudni megmondani. Abban azonban segíthetünk, hogy felfigyeljen a jelekre, ha esetleg akad a környezetében olyan, aki foglalkozik a gondolattal.
Öngyilkosságot követ el az az ember, aki életének saját maga vet véget, ez nyilvánvaló. Tehát jelen van a meghalás tudatos szándéka, egy halált előidéző módszer elképzelése, és mindezt a személy meg is valósítja. Vannak bizonyos hajlamosító tényezők, melyek jelenléte esetén nagyobb a kockázata annak, hogy valaki ilyen megoldásra jut. Ezek a következők:
- identitásproblémák (Ki vagyok én?),
- nem megfelelő konfliktusmegoldó stratégiák (pl. elkerülés),
- krízishelyzet (akár véletlenszerű, mint egy szeretett személy elvesztése, akár normatív – pl. gyermekszületés)
- pszichiátriai betegségek (depresszió, függőségek),
- testi betegségek, amelyek kilátástalanság érzéssel járnak (pl. rosszindulatú daganat).
Ha a személyben az öngyilkosság lehetősége már felmerült, tapasztalhatunk bizonyos jeleket: direkt és indirekt, illetve verbális és nonverbális kommunikáció történik a szándékról. Ezt nevezik „cry for help”-nek, azaz segélykiáltásnak. Néha egyértelmű és szóbeli a közlés arról, hogy „jobb lenne meghalni”, „nincs értelme az életnek”, de lehetnek közvetett üzenetek is, például ha tragikus álmokról, halálfélelemről számol be valaki. Különböző viselkedések és cselekvések is árulkodóak lehetnek: végrendelkezés, „minden mindegy” cselekedetek, nagyfokú veszélykeresés, olyasmik, amik korábban nem voltak jellemzőek az illetőre.
Létezik a preszuicidális szindróma, egy tünetegyüttes is, amely a cselekményt megelőzően az öngyilkosság okaitól és a személy jellemzőitől függetlenül megfigyelhető. Tapasztalható, hogy a személy érdeklődése lecsökken a külvilág eseményei iránt, az addig megszokott tevékenységei érdektelenné válnak, csökken gondolkodásának rugalmassága, beszűkülnek az érzelmei, emberi kapcsolatai is visszaszorulnak. Az illető tele lesz bűntudattal, leértékeli magát, mert a krízis okozta egyre növekvő fusztrációt nem tudja csökkenteni, hiszen az önmagába fordított agresszió gátolja levezetését. Azok a késztetések, amelyek korábban a külvilág dolgaira irányultak elöntik a belső világát, fantáziáját. Ilyenkor az illető képzeletben részletesen kidolgoz egy módszert, elképzeli, hogyan hatna halála szeretteire. Vannak tehát veszélyeztető tényezők és jelek, amelyek előre jelezhetik a bajt, de ha megtörténik a tragédia, a személy környezete csak egy kérdést ismételget minduntalan: miért?
Mindannyian tapasztaltuk már, hogy az élet előállít számunkra rendkívül nehéz élethelyzeteket, kríziseket, amikor „minden összejön”. Mégis, szerencsére sokunkban nem merül fel megoldási lehetőségként az öngyilkosság. Néhányan, akik túléltek öngyilkossági kísérletet, beszámoltak arról, hogy nem is annyira meghalni vágytak, inkább „nem létezni tovább”. Amikor elfogy az egyén körül a levegő, már a jelennel sem képes megbirkózni tovább, és a jövő legalább olyan reménytelennek tűnik, elönti az embert a düh, a fájdalom, az öngyűlölet, hogy nem képes megoldani a problémáit. Már annyira sem, hogy holnap kikeljen az ágyból, folytassa életét, ami egyébként is csak szenvedésekkel teli. A stressztűrő képessége, frusztráció toleranciája már elpárolgott, a megoldási kísérletei kudarcba fulladtak. Úgy érzi nincs remény, nincs kiút.
De mik azok az okok, amik ilyen állapotba juttathatnak például egy olyan köz- és elismert színészt, mint Robin Williamst? Vagy a szomszéd, mindig kedvesen mosolygó, csendes asszonyt?
1. Depresszió
Ez minden kétséget kizáróan a leggyakoribb állapot, amely öngyilkossághoz vezethet, hiszen mindig együttjár nagyfokú szenvedés- és kilátástalanság-érzéssel. Az depressziós ember „nem a régi”: elvesztette érdeklődését, örömét majdnem minden cselekvése iránt; szinte mindig levert, enervált és fáradt; alvási, evési szokásai megváltoztak. Értéktelennek tartja magát, ok nélkül bűntudat gyötri; csökkent döntéshozói, összpontosítási képessége; a halál gondolata, vágya beférkőzik fantáziavilágába.
2. Pszichózis
Többnyire súlyos pszichiátriai betegségek kísérőjelensége. Pszichotikus állapotban a beteg elveszti kapcsolatát a valósággal, téveszméi és érzékcsalódásai vannak, pl. hallucinál, hangokat hall. A belső hangok általában nem „jóindulatúak”, buzdíthatnak pl. önelpusztításra is, a velük való együttélés szintén nagy szenvedéssel jár az egyén számára.
3. Impulzivitás
Bizonyos mentális betegségekben, személyiségzavarokban szenvedőkre jellemző, illetve drog vagy alkohol fogyasztás hatására az egyén viselkedhet váratlanul, kiszámíthatatlanul. Ilyenkor mérlegelés nélkül cselekszik, figyelmen kívül hagyva a következményeket, az érzelmei vezérlik, hangulata szeszélyes és kiszámíthatatlan.
4. Segélykiáltás („crying for help”)
Az öngyilkosságot fontolgató személy környezete tudtára adja valamilyen módon, hogy baj van: olyan helyzetbe került, amellyel nem képes önerőből megbirkózni, segítségre van szüksége. Valóban vannak olyan emberek, akik öngyilkossági szándékról beszélnek, de nem akarnak meghalni, az üzenetük csupán annyi: „segítség, nem bírom tovább”! Ilyen formában az öngyilkossági kísérlet tekinthető a kommunikáció egy drasztikus, kétségbeesett formájának is. De semmiképp sem szabad azt gondolni, hogy aki beszél róla, az úgysem fogja megtenni. Tíz emberből, aki öngyilkosságot kísérel meg, nyolc egyszer vagy többször beszámol terveiről, és megpróbálkozik a segítségkéréssel.
5. Filozófiailag megalapozott vágy
Léteznek olyanok, akik a döntést, hogy önkezűleg vetnek véget az életüknek, valamilyen nyomós, bizony szempontból racionális okból hozzák meg. Általában egy hosszantartó, visszafordíthatatlan és fájdalmakkal járó betegség az, ami következtében úgy érezheti az illető, hogy így nyeri vissza az irányítást saját élete, sorsa fölött, ez az egyetlen módja fájdalmai enyhítésének. Az ő esetükben nincs szó depresszióról, hanem ez egy tudatos választás, amellyel lerövidíthetik várhatóan hosszú és fájdalmas elmúlásukat.
Eredményezhet öngyilkosságot egy tragikus baleset is. Bizonyára emlékeznek olyan hírességekre, akik kezében véletlenül elsült a fegyver, vagy a szexuális játék járt nem várt következménnyel. Ezen esetek azért nem merítik ki az öngyilkosság fogalmát, mert nem halálvágy motiválta a cselekvést. Az öngyilkos merénylő tette sem valódi öngyilkosság, hiszen tette az adott társadalom/vallási közösség által elfogadott, vagy akár nagyra tartott dolog, amely tiszteletet ébreszt az emberek szemében (és megfélemlíti az ellenséget), hőssé válik általa az egyén. A meghalás szándéka az ilyen esetekben valóban tudatos, ugyanakkor a cselekvés lényege nem a halál, a nem létezés, hanem az így elért dicsőség, túlvilági boldogság, valóra váltott bosszú stb.
Léteznek tehát okok és veszélyeztető tényezők, ugyanakkor örülhetnünk, ha számunkra továbbra is elképzelhetetlen és érthetetlen aktus az öngyilkosság. Robin Willimas filmjei sokunk számára szép pillanatokat okoztak, így emlékezete velünk él tovább. Rajta nem állt módunkban segíteni. De a környezetünkben akadhat olyan, aki minden nap „küzd a túlélésért”, hallja meg segélykiáltásait!
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy a 06 80 820 111-es telefonszámot!
Írjon nekünk!
Önnek is akadnak gondjai? Írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog Life Coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve.
Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire. A life coach csapat tagja továbbá Kuna Gábor pszichológus, tréner, család- és párterápiás tanácsadó, aki munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban szintén szívesen válaszol. Vagy Gyulai Bencének is írhatnak, ő jogi egyetemet végzett és ügyvédi szakvizsgával rendelkezik, de várja a kérdéseket a kivándorlással, párkapcsolatokkal, hittel, kereszténységgel kapcsolatban is.
