Képzelje el, hogy a rekkenő kánikulában árnyas fák alatt sétál, melyek kellemes hűvöset biztosítanak ebben a fullasztó hőségben. Egyre több őzlábat, vargányát és piruló galócát talál, mígnem egyszercsak maga elé ugrik egy zöldruhás alak, és azt követeli, hogy mutassa meg a gombákat, melyeket gyűjtött. A természetvédelmi őrnek ehhez joga van, bár lelőni valószínüleg nem fog, büntetni büntethet.
Nem viccelünk: bár kevesen tudják, léteznek védett gombafajták, melynek ugyanúgy eszmei értékük van, mint a hóvirágnak. Ráadásul sok helyen nem is lehetne gombászni, de ezt se mindenki tudja.
Most érdemes gombászni menni, az erdők tele vannak gombákkal, a sok eső jót tett nekik. Ha viszont még sosem gombászott, akkor érdemes szakértővel kóborolni, azaz keresni egy tanfolyamot, vagy gombászt, aki ilyen túrákat szervez. Persze, lehet szakértő nélkül is gombászni, de ha nem akarja a Blikk címlapján találni magát, akkor érdemes a leszedett gombát bevizsgáltatni.
Elvileg azokon a piacokon, ahol árulnak szedett gombát, kötelező a gombaszakértő jelenléte, aki ingyen megmondja, mit lehet megenni és mit nem. Gyakorlatban, ha kicsit is bizonytalan a szakértő az adott típussal kapcsolatban, akkor inkább kidobja, mint, hogy kockáztasson.
Hol lehet gombászni?
Bárhol! - aha, meg ahogy azt Móriczka elképzeli. Először is: magánerdőben tilos gyűjteni. Nem szabad továbbá Nemzeti Parkban sem, illetve sehol, ahol tábla figyelmeztet erre.
Mennyit lehet szedni?
Na, az már kiderült, hogy pár helyen tilos, ráadásul az is szabályozva van, hogy mennyit lehet szedni. Ez jelenleg 2kg/fő, ráadásul értékesíteni sem lehet. Ez mondjuk vajmi kevés embert zavar abban, hogy eladja a gombát, ősszel a Mátrában és a Bükkben rendszeresen parkolnak kamionok az út szélén, akik helyben vásárolják fel a vargányát a helyi lakosságtól, ráadásul fillérekért.
Mit nem szedhet?
Felejtse el a földalatti gombákat (vagy ne), de végezzen el tanfolyamot, papírozzon egy csomót, és akkor talán lehet esélye hazavinni párat. Kivéve, ha vesz egy erdőt, mert akkor napi 20 dekáig azt csinál, amit akar.
Szintén nem szedhetőek a védett fajták, ezeknek a Magyar Mikológiai Társaság honlapján lehet böngészgetni a listáját. A szakértő szerint ebből a legtöbbet ritkán gyűjtik a gombászok, kivéve a 2013-ban védettnek minősített császárgalócát/császárgombát (Amanita Caesarea), mely kedvenc szakirodalmam szerint " Jóízű, ehető, közkedvelt és keresett gomba. A régi római idők óta ismert és az egyik legtöbbre tartott gombafaj. Igen ízletesen és sokféleképpen elkészíthető. Konzervnek, salátának és szárítmánynak is jó. Az ételt a főzéskor kioldódó sárga szín szépen megfesti" - ezt csak megerősíteni tudom.
Hogyan kell szedni?
Na, az a brutál, amikor tövestül kitépik a gombát a földből, ezzel elszakítják a gombafonalakat. Tessék vinni egy bicskát, kést, menőbbek gombakést, és azzal szépen le kell vágni a tövénél. Érdemes kosárba gyűjteni a gombákat, hogy ne törjenek meg.
Mikor van baj?
Évente átlagosan 135 ember kerül gombamérgezéssel kórházba (forrás: ÉLELMISZERVIZSGÁLATI KÖZLEMÉNYEK). 1998 durva év volt, 11-en haltak meg,
Ha megevett egy gyilkos galócát, akkor azért elég gáz a helyzet, de nem reménytelen. A szakirodalom ötféle gombamérgezést különböztet meg, attól függően, hogy milyen tüneteket okoz a gomba.
A sejtmérges vagy más néven falloid típusú mérgezés jellemző a gyilkos galócára, de a rozsdás őzlábgombával is óvatosan kell bánni. Ez a legnagyobb szívás, melynek végén a májátültetés vagy a proszektúra áll.
A hallucinogén típusú mérgezést okozhatja a párducgalóca például. Nem, nem érdemes ezzel kísérletezni LSD helyett, annyira nem vidám egy gombamérgezés. Mindenesetre ez legalább nem halálos.
A muszkarin típusú mérgezést a susulykafélék okozzák, ebben az esetben izzadás, remegés, nyáladzás várható, a csökkenő vérnyomás és szűk pupillák mellett. A jó hír, hogy kezelhető.
A gyomor- és béltüneteket okozó mérgezés során hasmenés és hányás a fő tünet, és a tüneti kezelés bőven elég is rá. Jó élménynek azért ezt sem mondanánk.
A különleges típusú mérgezések között van a tintagombák okozta mérgezés (coprinus- szindróma), amelyet alkohollal fogyasztva lehet tuti mérgezést összeszedni. Ez émelygéssel, izzadással, remegéssel jár, mely akár 70 óráig is eltart. Itt lehet olvasgatni a mérgezésekről, ha valaki borzongani szeretne.
Ami biztos, ha azt gyanítja, hogy gombamérgezést kapott, húzzon be gyorsan egy kórházba, és mondja el, milyen gombát szedett. Az azonnali hánytatás is jót tesz ilyenkor, hogy addig is minél kevesebb toxikus anyag szívódjon fel.
Szakirodalom
Személy szerint együtt nőttem fel a Kalmár-Makara: Ehető és mérges gombák című szakirodalommal, ezt jó szívvel ajánlom, hisz olcsón beszerezhető, és elég erős referencia, hogy a család az elmúlt 30+ évben nem halt ki. Szintén jó az egykori Magyar Könyvklubnál megjelent, Helmut és Renate Grünert által jegyzet Gombák című könyv, vagy Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve mely 720 oldalával tudományos munkának is tekinthető. A legjobb azonban, ha keresünk egy profi gombaszakértőt, és vele járunk gombászni.
Mit lehet belőle csinálni?
Szinte bármit. A faluhelyen csak tikgombának hívott mezei szekfűgomba isteni rántottába, az óriáspöffetegből remek rántott gomba készülhet, csakúgy, mint az őzlábból, a vargányából pedig a levestől a tésztás ételig bármit lehet csinálni. A rókagomba is isteni (nem is olcsó a piacokon), nem is beszélve a szarvasgombáról.
A gombákról érdemes tudni, hogy típustól függően kell pucolni, ugyanis egyeseknél le kell húzni a kalapbőrt, különben nyálkásak lesznek, másoknál meg a tönk nem ehető.
Ezután jól meg kell mosni (esetleg kukactalanítani), majd 10-15 perc alatt megfőzni. De lehet szárítani vagy olajban eltenni is őket, a grillezésről, sütésről vagy rántásról nem is beszélve.
