Azt már tudjuk, hogy mik a hátrányai a nagy melleknek, illetve a kicsiknek, és hogy milyen az élet, ha egy nőnek nagyon kicsi vagy éppen nagyon nagy a lába. Van azonban egy olyan testi adottságú rétege a nőknek, akikről még nem beszéltünk: az alacsony nők. Mi az, amitől sokkot kapnak, hogyan és miből származik hátrányuk a testmagasságuk miatt, és hogy hogyan vásárolnak magunknak ruhát. Az alapötletet a Huffington Post dobta fel, ebből kiindulva jól körbe is kérdeztük alacsony növésű ismerőseinket ezekről dolgokról. Egy dologban mindannyian egyetértettek: alapvetően nem bánják hogy alacsonyak, mert ha egy kis magasságra vágynak, ott a magassarkú és kész – míg velük ellentétben a nagyon magas nők nem faraghatnak le a combhosszukból, hogy alacsonyabbnak tűnjenek. Következő cikkünk majd róluk szól! Ha önnek is adódott már problémája a magassága miatt, írja meg nekünk tapasztalatait levélben!
Nyilván van egy csomó előnye annak, ha valaki alacsony: például olcsóbban tud magának cipőt és ruhát vásárolni, de persze rengeteg hátulütője is lehet, melyek néha roppant kellemetlenek és idegesítőek tudnak lenni. Íme néhány nyomasztó helyzet, amit az átlagos magasságú nő sosem tapasztalhat meg, amíg véletlenül Gulliver óriásainak földjére nem vetődik.
Vezetés
Az hagyján, hogy csak akkor lát ki a kormány mögül, ha ülésmagasítón (vagy rengeteg párnán) csücsül, de akkor még a pedálokat is el kell érni. A biztonsági öv a legalacsonyabb állásban is a nyakát dörzsöli, bár ez legalább csak akkor okoz problémáte, ha nem a saját kocsiját vezeti, ahova ugye már be vannak készítve a magasítók.
Túl magasan vannak a tükrök
Sajnálatos módon sem a szórakozóhelyek, nyilvános mosdók, sem mások lakásainak tükreinek magasságát nem rájuk szabták, így ezek többnyire olyan magasan vannak, hogy az alacsonyabb nők maximum csak az arcukat látják benne, vagy még azt sem. Ilyenkor a bevált módszer a kád szélére felállni (ami nyilvános mosdóknál kád hiányában kilőve), vagy eszeveszetten pattogni a tükör előtt, amitől meg csak idegesebb lesz: ki tud sminket igazítani ugrálás közben?
Mennyi az annyi?
Minden új ismerős megkérdezi öntől, hogy milyen magas, és amikor megkapják a választ, úgy néznek önre, mintha egyenesen azt vallotta volna be, hogy megölt valakit. Nem. És aztán azonnal önnek szegezik a következő kérdésüket: „És mekkora a lábad?”
Bulizzunk? Ja, mindjárt jövök én is!
A szórakozóhelyekre csak úgy engedik be, ha bemutatja személyi igazolványát, és mire jó alaposan ellenőrizték a biztonsági őrök, hogy tényleg elmúlt-e már 18, addigra az összes barátja megitta az első kör italát. Persze, ön is próbál minél gyorsabban odakeveredni a pulthoz, hátha tud még csatlakozni a rendeléshez, de mindig későn érkezik. Így aztán állhat még negyedórát a sorban egyedül, és integethet vadul, hogy a pultos önt is észrevegye a többiek hóna alatt. Ez amúgy a Buzzfeed-cikk szerint probléma, szerintünk erre az a megoldás, ha jófej barátokkal megy bulizni, akik nem hagyják önt a bejáratnál, hanem megvárják, míg ön is bejut.
Melyik suliba jársz?
Még mindig iskolásnak nézik, függetlenül attól, hogy az már jó pár évvel ezelőtt volt? Mondjuk, ez nem feltétlenül hátrány, nem igaz?
Pont ilyen pólót vettem a lányomnak!
Jó, igen, legtöbb ruháját (és fehérneműit) a gyerekosztályról szerzi be, de attól még ezt nem kellene másoknak állandóan észrevennie. Cserébe viszont legalább egy csomó pénzt megtakarít az öltözködésen, mert a gyerekcuccok mindig sokkal olcsóbbak, mint a felnőtteké, és nem egy esetben akár menőbbek is. És természetesen hiába is próbálna meg kedvenc, felnőtteknek szóló ruhaboltjaiban mindent megvenni, amire szüksége lenne, abból biztosan nincsen a méretében.
A legfelső polcokra születni kell
Ezekhez nem elég a sámli se, ide már létra kell.
Felvehetlek?
Na, ez az a kérdés, amitől a hideg rázza. Ennél már csak az borzasztóbb, amikor valaki kérdezés nélkül dobja a vállára, mintha gyerek lenne. Mi sem értjük, ezek az emberek mit gondolnak…
Koncert? Soha!
Esélytelen, hogy jól érezze magát egy koncert állóhelyén, ha nem sámlival érkezik és a legmagasabb tűsarkúját veszi fel - erre talán az egyetlen megoldás, ha jó erőben lévő kosárlabdázóval jár (és nem kap hülyét a "Felvehetlek?" kérdéstől). Ez azonban sajna nem megoldás a színház és a mozi esetére, ott tényleg reménytelen bármit is látni. Nyilván lehet venni jegyet az első sorba, de akkor meg a nyaka törik ki.
Tömegközlekedés
Ez az egyik legdurvább az összes felsorolt szituáció közül. Nem elég, hogy a sok izzadt ember kapaszkodik ön fölött, lökdösődnek (miközben simán eltapossák önt), de ez még mind semmi az épp orrmagasságba eső hónaljak szagához képest. És még épp csak elkezdődött a kánikula.
Belépés csak mellbedobással
Nem könnyű átjutni a belépést szabályozó forgóajtókon, és nem, itt nem a hagyományos forgóajtóra gondolunk itt, hanem azokra a fém beléptetőkapukra, amelyek rúdjait vagy lapátjait az átlagember a csípőjével fordítja át. Nos, ez önnek pont a mellmagasságba esik. Egyetlen próbálkozás után nyilvánvaló lesz, hogy a mellet nem ilyesmire találták ki.
Helló, ott lenn! Hallasz?
Sokan úgy gondolják, ha alacsony emberrel beszélgetnek, le kell hajolniuk hozzá, hogy az megértse (meghallja), mit magyaráznak neki. Most szólunk, nem, ezt egyáltalán nem kell csinálni. Alacsonyak vagyunk, nem süketek.
