A melegek és a katolikusok világa nem gyakran találkozik, de amikor igen, akkor enyhén szólva nincs túl nagy harmónia a két oldal között. Az egyik oldal lebűnösözi és elítéli a másikat, mire azok sértődötten visszahomofóboznak. Ebben a cikkben megpróbáljuk egy kicsit rendszerezni azokat a gondolatmeneteket, amik szerint a homoszexualitás és a keresztény hit kizárja egymást, de azokat is, amik szerint mégiscsak van hely a kettőnek egy emberen belül. Megkérdeztünk két olyan meleg férfit, akik vallásos nevelésben részesültek, egyikük felnőttként felhagyott a templombajárással, a másik viszont nem. Ezen kívül vallásszociológust is kérdeztünk arról, a keresztények mennyire elutasítóak a homoszexuálisokkal szemben.
Ellene
1. A Biblia konkrét nemet mond – Akik azt mondják, hogy a homoszexualitás és a kereszténység kizárja egymást, azoknak van egy igen potens fegyver a kezükben: a Biblia több helyen is konkrétan elítéli a homoszexualitást, az Ó- és az Újszövetség egyaránt. Ez a Facebook-poszt meglehetősen jól foglalja össze, hogyan gondolkodnak azok, akik szerint önmagában a Biblia is elegendő alap a homoszexualitás elítélésére. Mellesleg akik így gondolkodnak, azok általában azt is vallják, hogy a melegség nem veleszületett dolog, hanem választás kérdése, sőt, akár ki is lehet belőle gyógyulni. A logika ebben az, hogy az embert a végtelenül jó Isten teremti, ezért ha a homoszexualitás bűn, nem lehet, hogy van, akiket Isten eleve homoszexuálisnak, azaz kivédhetetlenül bűnösnek teremt. Ez az irányultság tehát nem jöhet Istentől, következésképpen a melegek saját választása.
2. A katekézis is tiltja – De a katolikus egyház a Biblia mellett az úgynevezett szent hagyományra is támaszkodik, ennek szellemében értelmezi azt, ami a könyvekben olvasható. A hivatalos katekézis értelmezése is egyértelmű: „a hagyomány a Szentírásra támaszkodva - mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket - mindig vallotta, hogy „a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek”. Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.”
Érdekes, hogy a hivatalos katekézis a fentitől eltérően oldja fel a homoszexuálisnak születés problematikáját. Itt nem az a válasz, hogy a saját nemhez vonzódás egy választott és megváltoztatható életforma (ez nem is igazán lenne összhangban a tudomány mai állásával), ehelyett a katekizmus azt mondja, hogy igenis Isten teszi ezt a hajlamot az emberbe, ezzel próbára téve őt. Másoknak is vannak születésüktől fogva mindenféle problémáik, a melegeknek a melegség a keresztjük. „A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belsõ szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez” – azaz, aki homoszexuális, lehet keresztény, csak ne élje meg homoszexualitását. Ferenc pápa egy pár héttel ezelőtti nyilatkozatát a melegekről sokan nyitásként értelmezték a melegekkel kapcsolatban, holott ő semmi olyat nem mondott, ami bármit változtatna a fenti hivatalos állásponton.
3. A melegek sem vágynak az egyházba – Ezek után nem meglepő, hogy maguk a melegek sem igazán vágynak abba az egyházba, ami ennyire elutasító velük szemben, vagy a legjobb esetben is minimum azt követeli tőlük, hogy elemi vágyaiknak álljanak ellen egész életükben. A 39 éves Tamás így számol be arról, katolikus neveltetése ellenére miért hagyta ott az egyházat: „16-18 éves lehettem, amikor éreztem, hogy a vágyaim eltérőek a körülöttem lévő srácokétól. Akkor még meggyőződéses vallásgyakorló voltam. Ismertem az egyház álláspontját a hozzám hasonlókhoz. Kerestem magamban a hibát, és nem akartam bűnben élni. Tizenkét évvel később úgy éreztem, nem bírom tovább a terhet, a megfelelést. Először könyörögtem Istenhez, hogy vegye le rólam ezt az átkot, múljanak el a bűnös vágyaim. A vágyaim nem múltak el, viszont a bűntudatom igen, amiben Jézus élete és tanításai segítettek. Ha a szeretet vezérli életem, úgy szeretem embertársaimat, mint saját magamat, eszerint élem az életem, nem lehetek bűnös. Ha az egyház másképp gondolja, és az egyháznak nincs szüksége rám, nekem sincs szükségem az egyházra.”
Persze nem a homoszexualitás az egyetlen dolog, ami konfliktust okozhat egyház és híve között. Tamás hozzáteszi, hogy egyéb tényezők is megkönnyítették a döntését: „azzal sokkal jobban maguk ellen fordítottak, hogy minden egyes gyónáskor, amikor meggyóntam, hogy nem igazán járok szentmisére, a torkomnak estek és megfenyegettek, hogy a pokol tüzén fogok égni”.
Rosta Gergely vallásszociológus arról, mennyire elutasítóak a magukat vallásosnak vallók a melegekkel szemben
A 2008-as Európai Értékrendvizsgálat (EVS) adatai szerint a magyarok valamivel kevesebb mint egyharmada (30%) nyilatkozott úgy, hogy nem szeretné, ha homoszexuálisak volnának a szomszédjai. Ez a kérdés bevett módja az egyes speciális társadalmi csoportokkal, szubkultúrákkal, deviáns csoportokkal szembeni elutasítás mérésének. A melegeknél magasabb elutasítottsága a drogosoknak, a büntetett előéletűeknek, az alkoholistáknak és a romáknak volt a 2008-as kutatás eredményei szerint Magyarországon.
A trend – legalább is 2008-ig – csökkenő, 10 évvel korábban még a felnőtt lakosság kb. fele nem szeretett volna homoszexuális szomszédokat. Az elutasítás mértékét tekintve az európai országok középmezőnyében helyezkedik el hazánk.
A magukat vallásosnak tartók és rendszeres templomba járók körében valamivel magasabb az elutasító attitűdűek aránya (36%), de az eltérés nem mondható jelentősnek. A fiatalabb korcsoportok esetében nincs szignifikáns eltérés a vallásosak és a nem vallásosak körében tapasztalható elutasítás arányában, az idősebbek esetében azonban a vallásosak nagyobb arányban nem szeretnének homoszexuális szomszédot, mint a nem vallásosak. Ez a vallásosak és a nem vallásosak közti különbség további lehetséges csökkenését vetíti előre.
Érdekesség, hogy a reformátusok körében valamivel magasabb a homoszexuálisok elutasítása (40%), mint a katolikusok esetében (32%). Emellett szintén fontos különbség a két legnagyobb magyarországi felekezet hívei között, hogy míg a katolikusok esetében nincs eltérés a vallásukat rendszeresen gyakorlók és a templomba nem, vagy csak ritkán járók közt a homoszexuálisok elutasítását illetően, addig a reformátusok közt a legalább havonta templomba járó, magát vallásosnak mondó személyek több mint fele nem szeretne homoszexuális szomszédot, míg a nem rendszeres vallásgyakorlók esetében jóval alacsonyabb az elutasítás mértéke.
Mellette
1. A Biblia általános igent mond – Sokkal érdekesebbek azonban azok a gondolatmenetek, amik megpróbálják összeegyeztetni a homoszexualitást a katolikus hittel a nyilvánvaló(nak tűnő) ellentét dacára. A Biblia kategorikus tiltásával szemben általában két érvet szoktak felhozni: egyrészt a Szentírás még rengeteg további dolgot is tilt a válástól a maszturbáláson keresztül az eltérő színű ruhák viseléséig, melyeket a XXI. században betartani lehetetlen lenne, és még a legkonzervatívabbak is figyelmen kívül hagynak közülük egy-két olyat, amik felett végképp eljárt az idő. A második érv szerint a válogatás ráadásul nem önkényes, hiszen a Biblia tanításának a magja a szeretetről és megbocsátásról nagyon is egyértelmű. Ezzel az általános tanítással a homofóbia, mint a gyűlölet és a kirekesztés egyik formája egyszerűen nem férhet össze.
2. Egy bűn a sok közül – A kereszténység egyik alaptétele, hogy mindannyian bűnösek vagyunk, aki tehát keresztény, annak elsőként kellene elismernie, hogy bűnös. Még ha el is fogadjuk, hogy a homoszexualitás bűn, akkor miért zárna ki bárkit is az egyházból az, hogy saját neméhez vonzódik, és esetleg néha enged is a kísértésnek? A katolikusok között is vannak adócsalók, buszon bliccelők, rosszindulatú pletykát terjesztők és házasság előtt vagy azon kívül szexuális életet élők – ha ők mind bűnösök, mégis részesei lehetnek a közösségnek, akkor homoszexuálisok miért ne lehetnének? Persze a magyarázat szerint a különbség az, hogy a katolikus adócsalók, bliccelők, stb. hitük szerint arra törekednek, hogy ne legyenek adócsalók, bliccelők, stb., míg a legtöbb homoszexuális vagy nem akar arra törekedni, hogy ne legyen meleg, vagy úgy érzi, úgysem lenne képes leküzdeni természetes beállítódottságát.
3. Az önismeret nem feltétlenül jár a meggyőződés megváltozásával – Nem csak olyan meleget kerestünk meg, aki vallásos neveltetése ellenére elhagyta az egyházat, hanem egy olyat is, aki ugyanolyan templomba járó katolikus maradt azután is, hogy rádöbbent, hogy homoszexuális. János 36 éves, és így gondolkodik: „viszonylag későn jöttem rá, hogy meleg vagyok, holott visszatekintve rengeteg egyértelmű jele volt tizenéves koromban is. Akkor felmerült bennem a kérdés, hogy ezek szerint akkor most választanom kell, hogy vagy megőrülők szex nélkül életem végéig, vagy nem járhatok többet templomba. De egyszerűen nem éreztem azt, hogy képes lennék bármelyikről is lemondani, és szerencsére önmagamat sem sikerült meggyűlölnöm azért, hogy a saját nemem iránt vonzódom. Úgyhogy elkezdtem kapcsolatot keresni férfiakkal, de közben a templombajárással, otthoni imádkozással sem hagytam fel. Persze a katolikus közösségemben sose vertem nagydobra, hogy meleg vagyok, de van 2-3 másik hívő (persze nők), akik tudják, és semmi problémájuk nincs vele. Az élettársamat is ismerik, akivel lassan 10 éve vagyunk együtt. Annyira természetessé vált ez nekem, hogy már nem is értem, miért ne hihetnék abban, hogy az Isten jó, hogy az élet legyőzheti a halált és a megbocsátás a bűnt, csak azért, mert egy férfival élek együtt. Mi köze a kettőnek egymáshoz?”
