Mi, magyarok kevés jégkrémet eszünk, és a csoki-vanília-eper hármasra indulunk be.
Nincs is annál jobb, mint ha a 40 fokban gyárlátogatásra hívnak, főleg, ha ott jégkrémek készülnek. Ezzel csak a Túró rudi gyártósora vehette fel a harcot. Az Eispro törökbálinti üzemét néztük végig, hogy kiderüljön, miből készül a jégkrém, és miért kell sóoldat a gyártáshoz. A Tesco egyik magyarországi beszállítójánál jártunk.
Az Eispro céghez nem könnyű bejutni, hiába no, a higiéniás szabályoknak meg kell felelni. Hogy még véletlenül se ipari kémkedjünk, a mobil, meg a többi dolog kint maradt, és az órák meg az ékszerek sem nézhették meg az üzemet. Volt helyette sapka meg cipővédő, a szakállvédőről nem is beszélve.
Miután teljesen elvesztettük az egyéniségünket, megnézhettük a gyárat. A jégkrémgyártás elvileg nem egy bonyolult folyamat, a száraz és folyékony részeket összekeverik, felmelegítik, homogenizálják és pasztörizálják, majd ha kissé kihűlt, hozzátesznek ezt-azt, ami nem bírja a hőt.
A dolog roppant egyszerűnek tűnik, de mégsem az. Nézzük a tényeket:
A jégkrémet az anyagok összekeverése után először 60, majd 72, végül 82 fokra melegítik fel, majd hűtik le pillanatok alatt.
Minden piacnak megvan a kedvenc vaníliája, van ahol a fehérebb, van ahol a sárgásabb változatot kedvelik, sőt van igény a vanília belsejében található magokra is, úgyhogy megrendelőtől függően 30 féle vaníliát kínál a gyár.
Percenként 120 darab jégkrém hagyja el a gyártósort, így egy nap 172 800 jégkrém készül.
A magyar átlagfogyasztás mindössze 2 liter/év, míg a norvégok évi 16 litert is megesznek fejenként. Évente 20-24 millió liter jégkrémet tüntetnek el a magyarok, ezt a mennyiséget ez az egy gyár is fedezni tudná.
A hazai piacon a legkeretesebb a csoki-vanília-eper hármas.
Mivel a magyar tej nagy része Olaszországban és Bulgáriában landol, ezért gyakori, hogy nálunk osztrák és német tejet használnak fel a gyártás során, ha az sincs, jön a tejpor.
Csak ebből a gyárból 9,3 millió liternyi jégkrém került ki tavaly.
A krémet sóoldatos tartályokban hűtik le, majd egy gép csokiba mártja, és mehet is a csomagolóba.
A jégkrémeket műszakonként kóstolják, és ellenőrzik a laborban, nem is beszélve a mikrobiológiai vizsgálatokról, ahol indikátor-csírákat keresnek.
Fémdetektor vizsgál át minden egyes darabot, amire azért van szükség, mert elég egy parányi fémdarab, ami a gépekről kerül a fagyiba, és máris itt a baj.
A fémdetektort ráadásul óránként tesztelik, hogy kiderüljön, észrevesz-e mindent, amit kell.
A minőséget folyamatosan figyelik, egy ember csak azt lesi, megfelelően állnak-e a pálcikák a krémben.
A glutén-, tej- és cukormentes jégkrémre akkora az igény, hogy nem tudnak eleget termelni belőle, a Tescónak készülő Gusto jégkrém laktózmentes változata is siker lett.
A fagylalt- és jégkrémiparban januártól szeptemberig megy a nagyüzem, ezután pihennek a gépek, és a dolgozók egyaránt. Legyenek erősek, lassan elkészülnek a gyárak a karácsonyi kiszerelésekkel.
Mindent le tudnak gyártani, csak a megfelelő mennyiség kell hozzá, 250 000 darab alatt nemigen állnak szóba az emberrel a gyárak.
Hála a nyugati piacnak, egyre több természetes színezék és aroma kerül a jégkrémbe itthon is.
A gyárban egyáltalán nincs hideg, csak a krémek fáznak.
