A bemutatkozások, üdvözlések többsége kézfogással kezdődik. Igaz, a régi időkben azért használták, hogy megmutassák a másiknak, hogy békés szándékkal jöttek és nincs náluk fegyver, azonban ma már teljesen más jelentést kapott. A kézrázás ma már nem csupán illendőség, hanem a legújabb kutatások szerint egyben a legjobb módja is annak, hogy megnyerjünk valakit – feltéve, ha megfelelően tesszük.
A Journal of Cognitive Neuroscience-ben című szaklapban nemrég közzétett tanulmány szerint a kézfogásnak van a legnagyobb szerepe abban, hogy pozitív képet kapjanak rólunk. Az Illinois Egyetem kutatói 18 ember viselkedését és agyi aktivitását vizsgálták MRI géppel, miközben olyan videókat mutattak nekik, amelyekben kézfogással, illetve anélkül üdvözlik a másikat.
A nem meglepő végeredmény szerint a résztvevők 94%-ánál pozitív érzelmeket váltottak ki azok, akik kezet nyújtottak az üdvözlésnél.
„Ez azért van, mert ekkor az agy két része – a jutalmazás és a szociális megismerés – egyaránt aktivizálódik, együttműködik, így az adott személy jó véleménnyel lesz azokról, akik betartják ezt az udvariassági formát”- állítja Florin Dolcos, az Illinois Egyetem pszichológia adjunktusa.
Először is érdemes idejében nekikészülni a kézfogásnak, mivel ez azt jelzi, hogy az illető magabiztos és udvarias. Kb. 5 lépéssel a másik előtt készüljünk fel, de úgy hogy az ujjaink ne mutassanak egyenesen a partnerünk irányába, hanem nézzenek lefelé! Így amikor elérkezik az idő, tökéletesen bele tudjuk illeszteni a másik tenyerébe a kezünket. Ezzel nyílt és őszinte kép fog kialakulni rólunk, ráadásul így elkerülhetjük, hogy csupán egymás ujjait szorongassuk.
Emellett, mint tudjuk, minden kézfogásnak van egy kezdeményezője és egy követője, és mindig az adott szituációhoz igazítjuk, hogy mi melyik szerepben vagyunk. Amennyiben valakivel kezet rázunk, akkor úgy kell meghatároznunk a szorítás erősségét, mint amekkorát a partnerünk használ, így szinkronban lehetünk vele, ami alapból szimpátiát vált ki. Ha úgy érezzük, a másik már szinte eltöri az ujjainkat, Patti Wood a következő trükköt ajánlja: a testsúlyunkat helyezzük a jobb lábunkra, ezáltal a kéz egy kissé előrébb megy, és a fogást a másik automatikusan fellazítja. Ez a mozdulat olyannyira apró, hogy a partnerünk észre sem fog venni ebből semmit.
A kézfogás egyik legfontosabb momentuma az a szemkontaktus, aminek nem szabad se túl rövid, se túl hosszú ideig tartania. A szakember szerint a 3 másodperc az ideális, mégis a férfiak gyakran játszanak olyat, hogy ki veszi el előbb a tekintetét.
A három aranyszabály mellett természetesen van még valami, ami ne felejtsünk el, ez pedig az, hogy elköszönéskor is fogjunk a másikkal kezet. Hiszen így lesz az egész találkozás teljes, nélküle befejezetlenség, lezáratlanság érzése maradhat a partnerünkben.
