A Science publikálta azt a tanulmányt, mely szerint agyunk másképp reagál egy arcra, ha korábban negatív tartalmú pletykát hallottunk róla. Úgy vagyunk ugyanis bedrótozva, hogy agyunk reagáljon a hallottakra, és most úgy vélik, ez is csak azt a feltevést erősíti, hogy a pletyka segítette őseinket abban, hogy a bolygó uralkodó fajává váljanak.
"A pletyka abban segít, hogy könnyebben el tudd dönteni, ki a barát és ki nem" - mondta Lisa Feldman Barrett, a Northeastern University pszichológia professzora, a tanulmány fő szerzője.
Barrett csapata azt tanulmányozta, a pletyka miként befolyásolja azt, ahogy érzünk valaki iránt - függetlenül attól, hogy mi az, amit biztosan tudunk róla. Arra jutottak, hogy a másodkézből származó információk is nagy mértékben befolyásolják a reakcióinkat. De messzebb is mentek vizsgálódásuk során: arra is kíváncsiak voltak, hogy azok a szóbeszédek, melyek célja, hogy más szemmel nézzünk valakire, valóban elérik-e hatásukat?
Akaratlanul is emlékszünk
"A felvetés furcsán hangzik, de tulajdonképpen logikus, ha belegondolunk, hogy az emberi agy a szem által érzékelt dolgokat feldolgozó területei milyen komplex módon kapcsolódnak egymáshoz, és hogy ezek milyen mértékben befolyásolják érzéseinket" - véli a professzor.
A csapat önkénteseket kért fel arra, hogy vegyenek részt a kísérletben, melynek során arcokat mutattak nekik, melyekhez különböző pletykákat párosítottak (például olyanokat, mint hogy ez a srác egyszer hozzávágott egy széket az osztálytársához, máshoz meg azt, hogy segít a rászoruló öregeknek). Aztán ismét képeket mutattak nekik, de úgy, hogy teljesen más fotót tartottak a jobb és a bal szemhez, egy arcot az egyikhez, és mondjuk egy házat a másikhoz. Amikor ezt teszik az emberrel, beindul a binokuláris rivalizálásnak nevezett jelenség. Az emberi agy ugyanis egyszerre csak egy képet képes feldolgozni, így akaratlanul is kiválasztja a számára fontosabbat, és a kutatók azt figyelték meg, hogy a jelentkezők agya inkább a negatív pletykával összefüggésbe hozott arcot választotta a teszt során.
"A pletyka nemcsak a véleményünket befolyásolja valakiről, hanem azt is, hogy konkrétan hogyan látjuk őket" - összegezte Barrett az eredményeket.
Egy magyar kutató már megírta
Szvetelszky Zsuzsanna, nemzetközileg is ismert pletykakutató szerint a pletyka se nem rossz, se nem jó, egyszerűen évezredek óta a kultúránk része. „A korábbi századokban életbevágó volt a pletykák ismerete – írja a szakember, a Pletyka című, néhány éve megjelent könyv szerzője. – Tudni kellett, hogy pestisjárvány tört ki a környéken, tehát be kell zárni a városkapukat, vagy jön az Aranyhorda és elviszi a kereskedőket.” Ma az ehhez hasonló pletyka, hír nem szájhagyomány útján terjed, közvetítésének szerepét átvették a hírügynökségek, a média, az internet. (A teljes cikk.)
Más tudósok úgy vélik, a kutatás eredményének fontos evolúciós vonatkozása is van.
Negatív információra vágyunk
"Én roppant izgatott lettem az eredmények láttán" - nyilatkozta Frank McAndrew, a Galesburg-i Knox College professzora. "A hozzám hasonló emberek évek óta hajtogatják, hogy a pletyka iránt érzett intenzív érdeklődés nem jellemhiba. Ilyen a természetünk. Ez majdhogynem biológia fontosságú, nagyon is megalapozott evolúciós okai vannak. Amikor primitív őseink még kis csoportokban éltek, fontos volt tudniuk, hogy ki jelenthet potenciális veszélyt, és ki lehet a pajtásuk. Ezt pusztán személyes tapasztalatok alapján eldönteni túl veszélyes lett volna. Azok az emberek, akiket nagyon is érdekelt a pletyka - akik tudni akarták, ki kivel alszik, kiben bízhatsz és kiben nem - előrébb jutottak kevésbé érdeklődő társaiknál."
McAndrew szerint maximálisan érthető, hogy agyunk különösen nagy figyelmet szentel a pletykáknak. "Ha valaki vetélytárs, vagy ha magasabb a pozíciója a táplálékláncban, mocskos dolgokat akarsz tudni róla. Negatív információra vágysz, mert ezt ki tudod használni, és ezek birtokában föléjük tudsz kerekedni."
