Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Régen sok hülyeségre költöttem a szüleim pénzét, egy csomót shoppingoltam, buliztam. Nem ítélem el a régi életemet, csak most megváltozott bennem a fontossági sorrend - mondta Piros, aki Lappföldön találta meg új céljait. Az idegen világok felfedezése, a sorsfordító kalandok örök emlékek maradnak. Ebben a sorozatban olyan utazókkal beszélgetek, akik messzire mentek, hogy megtalálják magukat.
Piros 26 éves, gazdasági főiskolára jár (a vezetéknevét nem szerette volna, hogy publikáljuk), s emellett nemrég a finn szakra is beiratkozott. Érettségi után egy önkéntes szervezetnél dolgozott Angliában, ahol sok fiatal, nemzetközi segítővel lakott együtt. Ekkor kezdődött nála az utazási mánia.
Tetszett az önállóság
“Marha jó kis csapat alakult ki, fogyatékos gyerekeket nevelő családokhoz jártunk segíteni, és egymás kultúrájával ismerkedtünk. Nagyon tetszett az utazás, az önállóság, a sok külföldi barát, úgyhogy az egy év leteltével nem jöttem haza, hanem tovább utaztam”- mondta.
“A mesék, a Télapó, és a rénszarvasok miatt már kiskorom óta érdekel Finnország.” - Piros Ivalo városába utazott, ami a híres Inari-tó menti Nemzeti Parknál helyzkedik el. Először egy három hónapos programban vett részt, ahol rénszarvas farmon dolgozott. “Sajnos haza kellett jönnöm az egyetem miatt, de fél év után sikerült visszamennem még egy félévre. Most hazajöttem, de a szemeszter végén megint visszatérek.”
A lány elmondta, hogy munkája nagy részben abból állt, hogy a rénszarvas szánokat készítette elő a turisták számára. Az élményeiből kiderül, megbabonázta a vidék, a hideget pedig jól tűri.
Komoly anorákban kellett járni
“Lappföld mesebeli. Télen egész nap olyanok a fények, mintha naplemente lenne, hiszen valójában nem kel fel a Nap. Sítalpakon, vagy hószánnal lehet csak közlekedni. A hegyek, a fák, a szűz hó mindenhol olyan szép. Persze komoly anorákban kellett mindig járni a nagy hideg miatt" - mondta.
"Amikor viszont este behúzódtunk a faházba, mindig égett a tűz, meg sütögettünk is. Klasszikus, mesébe illő volt az élet. Lapp emberekkel dolgoztam, és egy német lánnyal, aki már régóta kint él, összeházasodott a farm egyik vezetőjével. Finnül már sokat értek, de főleg angolul kommunikáltam.“
Mindegy, milyen márkájú a ruhád és hol bulizol
Arra a kérdésemre, hogy mi fogta őt meg az északi életben, mi az, ami mindig visszavonzza, így válaszolt: “A természet közelsége, meg az elzártság a piaci világtól nagyon jó volt. Tök mindegy, hogy milyen márkájú a ruhád, meg hova mész bulizni. Ott minden sokkal egyszerűbb. Annyi a dolgod, hogy fogalkozz a rénszarvasokkal, és a hatalmas hóban eljuss egyik pontból a másikba, úgy, hogy közben nincs körülötted a nagy zsongás, csak a lemenő Nap, a hó, a fák, esetleg egy-egy bagoly vagy farkas, meg a rénszarvasok a háttérben. Ezt az érintetlen, természetközeli flórát-faunát itthon sosem tapasztaltam meg."
Mi hiányzott legjobban az itthoni miliőből? - kérdeztem Pirost. “Egy kád, egy nagy tévé. De közben olyan jól esett az a tisztaság, amit a kinti életforma ad, hogy hamar megváltozott az értékrendem. Ha most visszatekintek, itthon sok hülyeségre költöttem a szüleim pénzét, egy csomót shoppingoltam, buliztam, folyton koncertre jártam. Nem ítélem el a régi életemet, csak most megváltozott bennem a fontossági sorrend."
Mivel kevesebb inger ért, közelebb kerültem magamhoz
"Kint, mivel kevesebb inger ért, sokkal közelebb kerültem önmagamhoz. Szűkült a lehetőségeim köre, de mivel olyan tisztán meg volt a feladatom (nem térített el a net, egy telefon, stb) önismereti bemélyedés volt ez a túra. Szóval pont az segített, hogy azok a dolgok, amik eleinte hiányoztak, szép lassan tökre elveszítették a fontosságukat."
Pirosnak hiányzik Finnország. "De tudom, hogy nem akarok majd örökre ott élni, csak egy állomás az életemben, ami segít. Egy hídnak tekintem, nem egy végállomásnak.“
Végül azt összegezte interjúalanyom, hogy mi az, amit egy életre megváltoztatott benne az utazás. “Mielőtt kimentem, felszínesebb voltam. Most nem csippentek bele mindenbe, mint régen, inkább jobban elmélyülök egyszerűbb dolgokban. Nem sodródom az ingerek milliárdjain, hanem ha találkozom valamivel, ami tartalmas, akkor azzal szeretek időt tölteni. Mint, ahogy Finnországban lehet azt a természettel. Egy olyan ember, aki a nagyvárosból jön, annak elsőre egy ilyen táj dögunalom, és halál. De amikor ott vagy, mély tartalmak jönnek fel az idővel. Türelem kell hozzá, mert nem hivalkodó, hanem rejtett dolgok ezek.”
