18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Így formálja át a pornó a szexuális életét

Olvasási idő kb. 8 perc

Hogyan hat a pornó a szexuális életünkre? Lehet-e a pornótól függővé válni? Milyen tünetei vannak a pornófüggőségnek? Többek között ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Gary Wilson, a Your brain on porn blog szerzőjének nemrég itthon is megjelent könyve, a Pornóra kattanva, és ezekről kérdeztem most a könyv szakmai lektorát, Csonka Balázs szexuálpszichológust, pornókutatót. 

A könyv előszavában írsz arról, hogy hiába néznek online egyre többen egyre több pornót, társadalmi szinten még keveset tudunk erről a jelenségről. A pornó téma tabu, a fogyasztás és a túlfogyasztás káros következményei pedig csak az elmúlt években kezdenek kiderülni. Például arról sincs tiszta kép a fejünkben, hogy ki néz pornót, ki pornófüggő, és ki nem, vagy egyáltalán van-e egészséges módja a pornófogyasztásnak. 

Pornót a kutatási adatok alapján szinte mindenki látott már, és különböző indíttatásból, változó gyakorisággal, de elég sokan rendszeresen is kattintanak rá. Egy népszerű pornóoldal adatai szerint 2015-ben két és félszer annyi időt töltöttek az emberek pornófogyasztással, mint amennyit a homo sapiens összesen élt a Földön. Ehhez a szélessávú internet minden körülményt biztosít: a pornográf tartalmak óriási választéka névtelenül, nyomtalanul, és többnyire ingyenesen érhető el. A gyakori pornónézés önmagában még nem függőség, bár az egyéb káros hatásokon túl könnyen azzá is válhat. Függőségről akkor beszélhetünk, ha elveszik a viselkedés feletti kontroll, ha az illető észleli a gyakori pornóhasználat káros hatásait, mégsem képes arra, hogy változtasson. 

02-csonkabalazs-160902-A40A9302
Szécsi István / Dívány

Tehát annak, ha gyakran nézünk pornót, már önmagában, a függéségen túl is vannak káros hatásai? 

Igen, ahhoz, hogy változásokat tapasztaljunk magunkon, egyáltalán nem kell függőnek lenni. Ahhoz, hogy valakinek igénye keletkezzen például az anális szexre, és több-kevesebb érzelmi nyomással, erőszakkal partnerét is igyekezzen erre megnyerni, nem kell, hogy valaki függő legyen. A vágyak, igények, attitűdök változása ebben az esetben igen szembetűnő, a viselkedés nem ritkán konkrét szexuális erőszak, a pornóhasználat módja önmagában mégsem tekinthető kórosnak. 

Konkrét szexuális erőszak? Ez elég keményen hangzik. Mit értesz pontosan ez alatt? 

A pornóvideók a szexualitás formáinak meglehetősen széles körét ábrázolják, rengeteg új inger éri a nézőt. Ezek azután formálni képesek az illető gondolkodását, látásmódját, értékeit, attitűdjeit. Ezáltal változik a szexualitásról alkotott képe, máshol lesznek a határok, módosulhat maga a viselkedés is. Egy svéd vizsgálatban például a rendszeres pornóhasználók közel kétszer annyian próbálták ki az anális szexet, mint akik nem néztek pornót. Ez persze önmagában nem lenne baj, ha ez valamiféle pozitív élmény lett volna, a döntő többség azonban kimondottan negatív élményként értékelte ezt. Ha pedig olyan dolgot csinálok a másikkal, ami neki már nem fér bele, aminél neki máshol vannak a határai, az bizony erőszak. Ez persze gyakran valamilyen kapcsolati játszmába ágyazódik, és így nehezebben vehető észre. 

Ezek tehát a gyakori fogyasztás negatív hatásai. Ehhez képest mi a helyzet a függőséggel? Miben nyilvánul meg az, ha valaki pornófüggő? Vannak ennek szintjei? 

Eleinte a legtöbben egyszerű, alkalmi használók, akik örömüket lelik a pornóban. A kezdeti örömkereső viselkedés mellől azonban fokozatosan leszakadoznak a való élet élvezetei, az illető így egyre több időt tölt a gép előtt. Ezzel párhuzamosan egyre kevesebb örömét leli az offline térben, ahol csak gyűlnek a különféle problémák. Például a társas kapcsolatok felszakadozása, lemorzsolódása, az elszigetelődés, a való élettől való eltávolodás, elidegenedés, és a különféle életvezetési nehézségek. Mindezek hosszabb távon mentális zavarokhoz is vezethetnek. Végül az örömkeresés a problémák, konfliktusok, kudarcok elöli meneküléssé válik. Mindez persze igen nehezen tudatosul, sok esetben csak ha már szexuális funkciózavarokkal jár együtt, vagyis a pornó elkezdi leépíteni az illető szexuális működését. Ilyenkor kezdetben az orgazmussal, később az erekcióval kapcsolatban lépnek fel nehézségek, végül maga a vágy is csak pornóval váltható ki. Sajnos a pornót még elég masszív tabu övezi, így a függők közvetlen társas környezetüktől rendszerint nem sok segítséget, elfogadást remélhetnek. 

Ez azt jelenti, hogy a függő ilyenkor gyakran egyedül marad, elszigetelődik a problémáival. 

Igen, ezért is tartom hasznosnak a Pornóra kattanva című könyvet, amely számos útmutatással, gyakorlati tanáccsal szolgálhat, ha azonban ezek nem segítenek, mindenképpen érdemes szexuálpszichológushoz fordulni.

Elterjedt hiedelem, hogy az egyébként egészséges emberből nem lesz függő. Igaz ez? A függőség kialakulásának hátterében mindig találunk valamilyen egyéb problémát, elakadást, vagy akár mentális zavart? 

Eleinte nem feltétlenül. A rendszeres pornóhasználót kezdetben általánosabb hatások érik. Ahogy erről már volt szó, új vágyai, igényei keletkeznek, átalakul a szexualitásról, kapcsolatokról alkotott látásmódja, értékei, attitűdrendszere, mivel a pornó világa legtöbbször egy sok szempontból torzított valóságot ábrázol. Mindezek, eltávolítva őt a valódi szexualitástól, a tényleges emberi kapcsolatoktól, egyre inkább a pornó világa felé szoríthatják. Eközben a való életben egyre több konfliktus, nehézség adódik, melyek megoldása elmarad, az illető a gondok elől vissza, a pornó világába menekül. Így a környezettel kölcsönhatásban alakulhat ki a függőség.

A probléma, elakadás tehát nem feltétlenül kell, hogy a kezdetekkor fennálljon, ezek időközben is kialakulhatnak. Azokban az esetekben, amikor kezdetben is már jelen van valamilyen lelki probléma, a pornó már ezekre tud ráépülni. Jellemző például, hogy valamilyen szociális szorongás, hangulati zavar, magány áll ennek hátterében, ilyenkor a problémát a pornó értelemszerűen tovább mélyíti. A másik gyakori jelenség, amikor a pornóhasználat és a maszturbáció mint stresszkezelő rituálé alakul ki, és feszült helyzetekhez kötődik. Ez később az érzelemszabályozás elsődleges formájává válhat.

Tehát, ez azt jelenti, hogy kialakul egy olyan szokás, hogy feszült helyzetben az ember nekiáll maszturbálni? Milyen következménye lehet ennek a dolognak szexuális életünkre nézve?

Eleinte rendszerint az együttlétek gyakoriságában tapasztalható erősebb visszaesés. Aki rendszeres maszturbálással vezeti le a feszültséget napközben, hazaérkezve már kevésbé lelkesen viszonyul a szexualitáshoz. Hosszabb távú probléma, hogy míg a pornóra történő magányos maszturbálás csak a stresszt oldja, a szexualitás többi dimenzióját nem elégíti ki, például nehezebb az intimitás, a kötődés megélése.

Mit gondolsz, milyen hatása van vagy lehet a jövőben társadalmi szinten a pornófogyasztás terjedésének? És milyen hatása van annak, hogy ma már úgy nőnek fel az emberek, hogy a pornó korai kamaszkoruktól kezdve elérhető számukra?

Nem gondolom, hogy a pornó egyedülálló, vagy különleges lenne ebben a tekintetben. Ahogyan a kamasz egy torzított ábrázoláson keresztül fogalmakat alkot, igényeket alakít ki a szexualitás terén, ugyanúgy megvan ez a kapcsolatok, a szeretet vonatkozásában, ha népszerűbb, társadalmilag elfogadottabb romantikus filmet néz. Ezek azután nincsenek kontextusba helyezve. Látják, hogy hogy lehet közösülni, vagy szerelmesnek lenni, de hogy hogy lehet szeretkezni, vagy egy kapcsolatot hogyan lehet hosszú távon működtetni, arról jóval kevesebb szó esik. Ezzel elveszik a kontroll és a felelősségvállalás, marad az önbizalomvesztés, vagy a másik hibáztatása. Annak megismerése, hogy mi jó a másik félnek a szexualitásban ugyanúgy az én felelősségem, mint annak belátása, hogy egy kapcsolat harmóniájáért hosszabb távon aktívan tenni kell. Ugyanígy, tudatosítani kell, mi az, amit tehetek azért, hogy egy szexuális együttlét, vagy egy párkapcsolat jól működjön, fejlődni tudjon. Ehhez legelőször is társadalomként szembe kell néznünk a jelenséggel, és felnőnünk arra a szintre, hogy a témában releváns kutatások, építő diskurzusok, edukációs programok indulhassanak. 

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek