Kinek van szüksége pszichológusra? Van, aki szerint a bolondoknak. Mások szerint mindenkinek. Vagy éppen mindenki másnak, rajtuk kívül. Ahhoz képest tehát, hogy milyen egyszerű kérdésnek tűnik ez, a lehetséges válaszok köre széles skálán mozog. De mit gondolnak erről a pszichológusok? A Tilos Rádió szombati Teszt és lélek című műsorában Kuna Gábor és Révész Renáta pszichológusokkal erről beszélgettünk.
Az első lépés az önismeret
Alapvetően egyáltalán nincs szüksége mindenkinek pszichológusra. Önismeretre viszont annál inkább. Az önismereti munka, vagyis az, hogy figyelmet szenteljünk belső folyamataink megértésének, hogy időt és energiát fordítsunk arra, hogy jobban megismerjük saját működésünket, a viselkedésünk hátterében rejlő tényezőket, átlássuk reakcióink forrását fontos. Fontos, még pedig azért, mert így tudunk jól alkalmazkodni a különböző élethelyzetekhez, így lehetünk jól a bőrünkben, így tűzhetünk ki magunk elé reális, megvalósítható, az igényeinket valóban kielégítő célokat, és így is leszünk képesek elérni azokat.
Ebben a folyamatban számos dolog lehet a segítségünkre az irodalmi alkotásoktól kezdve a világ megfigyelésén és a társas kapcsolatainkon át addig, hogy képesek vagyunk magunkkal is minőségi időt tölteni. Vagyis odafigyelünk arra, mi zajlik bennünk. Az ember tehát idővel - meg persze odafordított figyelemmel - rengeteget haladhat az önismeret folyamatában, de így is gyakran maradnak vakfoltok az életünkben, olyan területek és történések, amelyekre magunkban, magunktól nem látunk rá. Ilyenkor jönnek jól a formális önismereti csoportok, dolgozzanak azok a pszichodráma, a mozgás- vagy éppen művészetterápia módszerével.
Bármilyen módszerrel jutunk is el önmagunk mélyebb megismeréséhez, érdemes tudni, hogy ez a folyamat sohasem ér véget, egész életünkben elkísér minket. Azonban az, ha haladunk az önismereti munkával pozitív hatással lesz a szubjektív jóllétünkre, az életvezetési készségeinkre, az alkalmazkodóképességünkre, arra, hogy csökkentsük az élettel együtt járó bizonytalanságot, erősítsük megküzdőképességünket, és arra is, hogy védettebbek legyünk a lelki problémákkal szemben.
A szenvedés és a rágódás fontos jelek
Mindegyikünk életében vannak nehéz periódusok, megoldhatatlannak tűnő problémák, mindannyian nézünk szembe veszteséggel. Ezekkel a helyzetekkel kezdetben mind egyedül, családunk, barátaink segítségével próbálunk megbirkózni, és ez így is van jól. Ha azonban úgy érezzük, nem tudunk záros határidőn belül változtatni a helyzetünkön, ha régóta szenvedünk, rágódunk a problémáinkon, ha a mindennapok terhei elviselhetetlennek tűnnek, ha nem tudjuk élvezni a hétköznapokat, vagy ha a szeretteink aggódni kezdenek értünk, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy pszichológushoz forduljunk. Túl sokáig azonban nem érdemes gondolkodni.
Ahogy ugyanis minden egészségügyi problémánál alapszabály, hogy minél előbb kezdjük el kezelni, annál nagyobb az esély a teljes gyógyulásra és a súlyosabb következmények elkerülésére, úgy a pszichés problémák esetén is ez a helyzet. Persze azt már gyerekként megtanuljuk, hogy testi betegségeinkkel törődni kell, a sérüléseket el kell látnunk, arra viszont keveseket tanítanak meg, hogyan adjuk magunknak lelki elsősegélyt, hogy mit kell kezdenünk azzal, ha valami a lelkünkben nincs rendben. Ezt a folyamatot ráadásul az is nehezíti, hogy arról még mindig több elképzelésünk van, hogy mi történik velünk az orvosnál, mint arról, mi lesz a pszichológusnál. Még mindig sokszor hisszük azt, hogy csak a bolondok, a gyengék kérnek segítséget a lelki problémáik megoldására. A pszichológia egészével kapcsolatban is tele vagyunk tévhitekkel, szkepszissel és bizonytalansággal. Ahogy minden ismeretlen dologhoz pontosan ugyanígy állunk.
Pedig a tartós boldogtalanságra, a szenvedésre, a folytonos rágódásra érdemes felkapni a fejünket, a kezeletlen problémáink ugyanis idővel rosszabbodnak. Az eredeti probléma talaján aztán megtelepedhet számos olyan zavar - például szorongás vagy pszichoaktív szerhasználat -, melyek aztán önálló életre kelve nyomoríthatják meg a hétköznapokat. Ezzel pedig el is jutottunk a pszichés problémák spektrumán oda, ahol már mindenképpen szüksége van az embernek külső szakmai segítségre.
A bizalom és a kompetencia kritikus szempont a szakemberválasztásban
Ha már eljutottunk oda, hogy felkeressünk egy szakembert, felmerül a kérdés, hogy hogyan, milyen szempontok alapján válasszunk. Ilyenkor érdemes észben tartanunk, hogy ahogy mi magunk és a problémáink is jelentősen különböznek egymástól, úgy a pszichológusok személyisége, kompetenciái, az általuk használt módszerek is egészen változatosak lehetnek.Olyan szakemberhez érdemes tehát fordulni, akinek megfelelő végzettsége és tapasztalata van a problémánk terén, akit megbízhatónak és hitelesnek érzünk arra, hogy segítséget nyújtson.
Ez utóbbi feltétel abból a szempontból kritikus, hogy csak bizalmi kapcsolatban érhetünk el javulást az állapotunkban, csak annak hagyjuk, hogy segítsen, akiben hiszünk. A problémáink megoldását nem bízhatjuk a pszichológusra, nem attól leszünk jobban, hogy felkerestünk valakit, hanem attól, hogy vele együtt képesek vagyunk dolgozni. Csak mi magunk vagyunk ugyanis képesek arra, hogy meggyógyítsuk magunkat, hogy jobbá tegyük az éltünket. Ehhez pedig motiváltságra, energiára és időre is szükségünk van. Éppen úgy, mint a testi betegségeink esetén.
A pszichológusválasztásnál tehát fontos, hogy tudjuk: ez valóban egy választási folyamat, hasonlóan ahhoz, mint amikor fogorvost választunk. Ha valaki nem szimpatikus, ha nem érezzük azt, hogy elfogad, ha nem hiszünk abban, hogy tud segíteni, az nem a szakma hibája, hanem természetes jelenség, és ha ezt tapasztaljuk, akkor érdemes tovább állni, új pszichológust keresni. Így van ez akkor is, ha életünk során jártunk már pszichológusnál, akivel egyébként képesek voltunk együtt dolgozni, de az aktuális élethelyzetünkben más típusú problémákkal küzdünk.
Ha pedig megtaláltuk a megfelelő személyt, ha belevágunk a közös munkába, arra számíthatunk, hogy segít bennünket a problémáink átgondolásában, segít megtalálni számunkra az értettségünknek, az érzelmi állapotunknak, aktuális élethelyzetünknek megfelelő megoldást, vagy első körben legalábbis az erőt magunkban ahhoz, hogy nekiláthassunk a megoldás keresésének. A jó pszichológus ugyanis nem vár minket kész megoldásokkal, nincsenek sem csodaszerei, sem tuti módszerei, vannak viszont eszközei arra, hogy segítsen bennünket az öngyógyításban.
Írjon nekünk!
Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns a kémiai és viselkedési függőségekkel foglalkozik, de szívesen reagál a függők hozzátartozói oldaláról felmerülő kérdésekre is. Családi, házassági és nevelési problémákkal, bántalmazással és életvezetési gondokkal rovatunkban Kurán Zsuzsa pszichológus, családterápiás tanácsadó és Sebők Franciska tanácsadó szakpszichológus, az emPatika munkatársai foglalkoznak. Sákovics Diana pszichológus, a Dívány Ego rovatának szakmai vezetője pedig szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!
