206 darab csont. 650 izom. Körülbelül 5 liter vér. 78 különböző szerv. Nagyjából ezekből áll a testünk. Meg abból a több mint 100 billió mikrobából, amik a testünkben és a testünkön élnek. Ez azt jelenti, hogy tízszer több mikroba sejt van bennünk, mint emberi, így a velünk élő lények körülbelül két kilót nyomnak, ami az agyunk súlyának nagyjából másfélszerese. Mikrobáink többnyire baktériumok, de vannak vírusaink, állati jellegű egysejtűink, körülbelül tízezer különböző faj, akikkel évmilliók óta élünk szimbiózisban, és akik észrevétlenül hatással vannak az egészségünkre, testünk működésére, befolyásolják a hangulatunkat és olyan komplex folyamatokat, mint az emlékezet vagy a tanulás. De hogy az ördögbe csinálják?
A második agyunk és kis barátaink
Mi irányítja a testünk és a lelkünk működését? Az agyunk, nyilván. Az agy gyűjti, elemzi az információkat, visszajelzéseket kap a testből, parancsokat osztogat, kontrollál, szabályoz. De az agyunkon kívül létezik egy második, kisebb agy is a testünkben, ami a másiktól szinte függetlenül működik, és amiben annyi idegsejt található, mint egy átlagos macska agyában. Ez az agy, vagyis a bélidegrendszerünk az emésztőrendszerünkben tevékenykedik a bennünk élő mikrobák többségével együtt.
Mind a tradicionális hindu, mind a kínai medicina régóta vallja, hogy az emésztőrendszerünk szoros összeköttetésben áll az elménkkel, és befolyásolja testi és lelki egészségünket. Ez utóbbi mondjuk elsőre furának hangzik, pedig a hétköznapokban mind tapasztalhatjuk. Amikor például idegesek vagyunk, szorongunk, az emésztőrendszerünk is felbolydul: innen az érzés, hogy összeszorul a gyomrunk, hogy pillangók zsizsegnek benne, vagy az a tapasztalat, hogy a negatív hangulatunkat felgyorsult, esetleg elakadt emésztés kíséri.
Persze az önmegfigyelésen túl erre a szoros bél-agy kapcsolatra számos tudományos bizonyíték is létezik. Pontosabban a mikrobiom-bél-agy kapcsolatra. Az elmúlt években ugyanis kiderült, hogy a bennünk élő mikrobiom (a bennünk élő mikroorganizmusok ökológiai rendszere) nemcsak a kórokozó baktériumok megtelepedésének kivédésében, az immunrendszer hatékonyságának fokozásában, és az emésztésben, a vitaminok hasznosításában segít, de hatással van a bélidegrendszer aktivitásra, annak következményeire, a vérnyomás szabályozására, az autoimmun betegségek kialakulására, a migrénre, a krónikus fájdalomra, és hatással van arra is, hogyan viszonyulunk társainkhoz, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben.
Ez utóbbi területen a legtöbb kutatási eredmény állatkísérletekből született: a kutatók laborokban létrehozott steril, mikrobamentes egereken tesztelték a különböző kis lények hatását a viselkedésre. Ezekből a vizsgálatokból kiderült, hogy a bélben élő mikrobáknak szerepe van az autizmus, a szorongás, a depresszió, a kognitív hanyatlás megjelenésében és fennmaradásában, de még az emlékezet működésében, a tanulásban és a motivációnkban is. Azt, hogy ez a szerep mennyire jelentős, jól mutatja, hogy amikor a szorongó viselkedést mutató állatok bélbaktériumait eredendően nyugodt állatokba ültették, azok is szorongó viselkedést kezdtek mutatni.
Az emberekkel végzett kutatások közül az egyik legérdekesebb eredmény, hogy a négy héten át tartó napi joghurt – vagyis a bélflórának klassz probiotikumok – fogyasztása nyugodtabbá teszi az embereket. Egy másik izgalmas emberi kutatásból tudjuk, hogy a probiotikumok pozitív hatással vannak arra is, hogy a szomorúság ne mélyüljön mentális problémává, hogy a nehéz élethelyzetben lejöjjünk a múlton való kínzó rágódásról.
A mikrobiom-bél-agy kapcsolatot tisztán mutatja az a tény is hogy, számos emésztőrendszert érintő betegség, így az irritábilis bél szindróma, vagy az étkezési zavarok (az anorexia, bulimia, kóros falásrohamok) esetében az emésztőrendszerünkben élő mikrobák is érintettek, ahogy az autizmussal diagnosztizáltak 75 százalékánál is megtalálható valamilyen emésztőrendszeri zavar, ételallergia vagy gluténérzékenység. A Kolumbia Egyetem kutatója, dr. Michael D. Gershon azt találta, hogy a krónikus emésztőrendszeri problémákkal küzdők 70 százaléka élt át kora gyerekkori traumákat, tehát a korai évek stresszes környezete a későbbi életszakaszokban gyakran emésztőrendszeri betegségekkel jár együtt.
A bélrendszerünkben egy minket segítő, az életünket befolyásoló mikrobiom él, amiben ha zavar keletkezik, az betegségekhez vezet. Az, hogy pontosan milyen a bennünk található mini ökológiai rendszer, emberenként változó, de a kutatásokból úgy tűnik, hogy kortól, nemtől és rassztól függetlenül három fő típust különböztethetünk meg. Olyanok ezek, mint a különböző égövi erdők: önmagukat fenntartó, egyensúlyon alapuló rendszerek, különböző élőlény-összetétellel. A mikrobiom kialakulásában szerepe van a korai életéveknek, annak, hogy milyen lényeket kaptunk az anyánktól, hogyan tápláltak minket, milyen élőlényekkel osztoztunk az otthonunkban, ahogy szerepe van később annak is, hogy kikkel érintkezünk, hol élünk, hogyan táplálkozunk, milyen életmódot folytatunk.
De mit csinálnak bennünk a mikrobáink? És főleg miért?
Még nem teljesen tiszta, hogy pontosan hogyan, milyen mechanizmusokon keresztül hatnak ránk a mikrobáink, de nagyon úgy tűnik, hogy erre számos módszerük van, és a különböző lények ezek közül más és más lehetőségekkel élnek. Vannak például baktériumok, amik az idegsejtek közötti kommunikációban használt anyagokat, neurotranszmittereket, így a hangulatunkra is hatással lévő szerotonint, dopamint, GABA-t termelnek, mások azt befolyásolják, hogy mi történik a szervezetünkben ezekkel az anyagokkal. Vannak olyan mikrobák, amik az emésztőrendszer és az agy közötti közvetlen összeköttetést biztosító bolygóideget képesek ingerelni, megint mások a immunrendszerünk működését befolyásolják. (Ezt egyébként elég könnyű megtenniük, hiszen az immunsejtjeink nagyobb része is az emésztőrendszerben található.)
Már körvonalazódik tehát, hogy a mikrobák mit, és azt is sejtjük hogyan csinálhatják, de vajon miért? Erre a kérdésre John Cryan ír agykutató szerint a válasz az evolúcióban keresendő: a mikrobák évmilliós evolúciójuk során a gazdatesthez idomultak, és megtanulták, hogyan vegyék rá őt a saját túlélésükhöz legelőnyösebb viselkedésekre, hogyan formálják működését. A szorongás és a depressziói enyhítése például a mikrobák számára klassz: szociálisabbá teszi az embert, így több esély van az újabb gazdatestek megszerzésére, a szaporodásra. Vannak olyan elképzelések is, hogy a mikrobák a halálunkban is jelentős szerepet töltenek be: ha már nem vagyunk megfelelő közeg a szaporodásra a szimbiótáink ellenünk fordulnak, a gazdatestet kizsigerelő élősködővé válnak, és ezzel a halálunkat okozzák.
Nagyon úgy tűnik tehát, hogy nem független, magányos emberként érdemes tekinteni magunkat, inkább egy szuperoganizmusként, egy két lábon járó baktériumkolóniaként, egy olyan lényként, aminek életben maradásához szükséges feladatainak egy részét a szimbiótái végzik el. Ha sikerül megismernünk a bennünk élő lények pontos működését és hatását, az segítségünkre lehet mind a testi, mind a mentális betegségek gyógyításában: a mikrobáink ugyanis pontosabbak, mint a gyógyszereink és kevesebb a mellékhatásuk is. Éppen ezért a táplálkozás szerepe például a jövőben jóval nagyobb hangsúlyt kaphat a gyógyászatban. Friss vizsgálatok szerint a zöldség, gyümölcs, hal, teljes kiőrlésű gabona fogyasztása (mind klassz a bélbaktériumoknak) csökkenti a depresszió kialakulásának valószínűségét, épp úgy, ahogy a probiotikumok is segítenek az autizmus tüneteinek enyhítésében.
A bennünk élő bacilusok és vírusok tehát nem az ellenségeink, sokkal inkább – ameddig az érdekeik így kívánják – a barátaink, a társaink, akiknek ha megfelelő közeget teremtünk, boldogabbá tehetnek minket. Ráadásul, ha szuperorganizmusként definiáljuk magunkat kiderül, hogy a magány csak illúzió: valójában sohasem vagyunk egyedül.
