Úgy tartják, hogy az az igazi paranoiás, akit előbb-utóbb el is kapnak – de egy kicsivel mélyebbre ásva kiderül, hogy sokkal összetettebb dologról van szó. Ez a mentális betegség nem feltétlenül függ össze a stresszel, és már az ókorban is diagnosztizálták, bár abban az időben simán az őrületek közé sorolták. Igazából leginkább a demenciához van némi köze, de egyre gyakoribb a fiatalabb korosztály esetében is.
Amikor a család és a barátok elfordulnak
Demencia
Ideggyógyászati betegségek közé tartozó tünetegyüttes, amelyben a szellemi működés és kognitív képességek hanyatlása figyelhető meg. Főként idősek körében gyakoribb, de sokféle kórkép állhat a hátterében: anyagcserezavar és fertőzés is. Fiatalabb korban agyi sérülés, oxigénhiányos állapot következményeként jelenhet meg.
Azok az emberek, akik hajlamosak a paranoiára, néha közelgő támadástól vagy árulástól rettegnek. Folyamatosan arra számítanak, hogy valami rettenetes fog történni. Egy elképzelt, jövőbe vetített képen keresztül vizsgálják a jelent és folyamatosan erősítik saját félelmeiket. Gyakran előszednek a múltból egy-két beigazolódott árulást, vagy fenyegetést, és azt hozzák fel, ha megkérdőjelezik félelmeik realitását. A mentális betegség enyhébb formái közé tartozik az a folyamat, amikor az illető meggyőzhető, és a felsorolt józan érveket mérlegelve belátja, hogy gyanúi alaptalanok voltak.
Extrém helyzetben viszont már nem tudja megkülönböztetni a valóságot a fantáziától - a pszichiáterek ezt pszichózisnak vagy téveszmének nevezik. A betegségben szenvedőket az a veszély fenyegeti, hogy a család és a barátok elfordulnak tőle, ezért hamar elszigetelődik, és úgy érzi, nem számíthat senkire. Dühössé, elkeseredetté, bosszúállóvá és fenyegetővé válhatnak.
Miért nem lehet elzárni őket?
„A házunkban lakik egy néni, 79 éves: szinte már mindenkit feljelentett ezért-azért" – meséli Krisztina (43). "Egyszer azt állította, hogy rá akarta törni a szomszédja az ajtót. Persze nem volt semmi, mert hallottuk volna. A jobb oldali szomszédai egy kedves fiatal pár, két kisgyerekkel. Tavaly arra lettem figyelmes, hogy áll az ajtajuk előtt és üvölt, hogy halkítsák le a rádiót. A baj csak az volt, hogy a család nem tartózkodott éppen a lakásban, és minden le volt kapcsolva. Engem csak egyszer próbált terrorizálni, azzal, hogy ha elmegyek az ablaka előtt, ne nézzek be (nem is néztem), de szóra se méltattam. Az alatta lakót azzal vádolta, hogy éjszaka feljár és elviszi a párkányáról a virágait. Tudom, hogy több ilyen néni boldogít lakóközösségeket és nem értem, miért nem lehet elvitetni őket valahova, ahol szakszerű segítséget kapnának. Sajnálom őt, nem tudom, mitől kattant be.”
A paranoiás skizofrénia a legveszélyesebb
Az üldözési mánia tünetei számos formában jelentkezhetnek, a beteg fenyegetettnek és elárultnak érzi magát, a körülötte lévő emberek iránt irracionális félelmet táplál. Durvább esetekben az a tévképzete támadhat, hogy a gondolatait és tetteit ellenőrzi és irányítja egy felsőbb hatalom. Az ilyen kórképpel küzdők gyakori meggyőződése, hogy az életük veszélyben forog, az élelmiszereiket mérgezik, a postás pedig felbontja a leveleiket és mindenki tudja a titkaikat.
A paranoiának két jól elkülöníthető típusáról tudnak: az egyik a Csak-én paranoia, a másik pedig a Szegény-én paranoia. Az előbbi meg van győződve róla, hogy rajta kívül mindenki ellenség, a másik pedig azt a tévképzetet éli meg, hogy igazságtalanul üldözik, és ő igazából csak egy kibogozhatatlan esemény áldozata. A paranoia extrém változata a paranoiás skizofrénia, ennek tünetei között szerepel, hogy a beteg hangokat hall, amik különböző cselekedetek végrehajtására utasítják. Ha nem kezelik időben, ez később akut paranoiás személyiségzavarhoz vezethet. A statisztikák szerint a betegségben főként az idősek és a kamaszok érintettek – főleg az időskori depresszió és a fiatalkori droghasználat kísérő tünete lehet.
Nem pszichológust keresnének, hanem rendőrt
"Sok esetben az okoz nehézséget, hogy a személyeknek nincs betegségtudatuk, ezért nem keresik és fogadják el a kezelést" – mondja Füredi Krisztián pszichológus. "Ha kicsit beleérzünk az ő helyzetükbe, akkor ez érthető is, hiszen ők úgy élik meg, hogy valaki valóban üldözi őket, valóban veszélyben vannak. Ha minket üldözne valaki, mi lennénk veszélyben, mi sem pszichológushoz, vagy pszichiáterhez fordulnánk segítségért, hanem például a rendőrséghez, vagy egy ismerősünkhöz. Érthetően nyugtalanító számukra, ha a félelmüket nem veszik komolyan, így az is érthető, hogy ilyenkor arra is gyanakodni kezdhetnek, aki nem úgy reagál ahogyan azt a veszélyhelyzet indokolja."
Az okok között szerepelhetnek genetikai tényezők
A paranoia kialakulásának számos oka lehet. Feldolgozatlan élmények, érzések, és az információ-túladagolás egy összetett keveréke. A betegség kialakulásának genetikai okai is lehetnek, bár ennek a legcsekélyebb az esélye, mert kizárólag öröklődéssel nem alakul ki, csak ha valami plusz ráhatást gyakorol az illetőre. Tanult dolog, tehát felülírható.
A ráhatások közé tartoznak a rossz gyerekkori élmények, a túl szigorú nevelés, a biztonságérzet hiánya, vagy a molesztálás. A későbbiek során fontos szerepet játszhat az önbecsülés hiánya is. Ha a gyerek olyan környezetben nő fel, ahol nem éreztették vele, hogy alapvetően szeretetreméltó, később szintén paranoid tüneteket produkálhat, ugyanis így keres öntudatlanul is kárpótlást .
A paranoia nem a személyiségi alapcsomag része
A paranoiát egyéb betegségek tüneteként említik, úgymint az Alzheimer-kór, a Huntington-szindróma, vagy a Parkinson-kór. Fontos felismerni, hogy a paranoia nem a személyiségi alapcsomag része, és kialakulásában lényegi szerepet játszik felgyorsult társadalmunk, hiszen a felsorolt tünetek részben a világra adott válaszok. A paranoia, a kényszerességhez hasonlóan, valamilyen fokon mindenkiben jelen van, ami sok esetben hasznosnak is bizonyulhat. A paranoia kialakulásához hajlam és megfelelő személyiség is kell: olyanoknál jelenhet meg, akik sokat csalódtak az emberekben, tele vannak bizonytalansággal, félelmekkel. A híres paranoiások közül kiemelkedik Philip K. Dick író, akinek műveiben visszatérő téma a paranoia. Élete során különböző furcsa látomásban volt része. Gyerekkorában rémisztő visszatérő álmok kínozták.
Saját kezelésüket szabotálják
Egy paranoiás, hogy minél jobban meggyőzze magát arról, hogy tévképzete valós, gyakran még történetet is kitalál hozzá, hogy szerinte miért is üldözik őt, és miért akarnak ártani neki. A paranoiások képesek szabotálni saját kezelésüket, megtévesztő módon el tudják játszani, hogy már semmi bajuk, visszautasítják a gyógyszert vagy látszólag beveszik, de amikor az orvos távozik, azonnal kiköpik.
A gyógyszeres kezelésen kívül gyakran hatásosnak bizonyul még a kognitív viselkedésterápia: a kezelés során a terapeuta alaposan feltérképezi a páciens gondolkodásmintáit, és bebizonyítja neki, hogy tévhiteket táplál. Ez egy hosszas és nehéz feltáró munka, igazi szakembert igényel. Ha a beteg ön- és közveszélyessé válik, akkor az orvosnak nem lesz más választása és a zártosztályra küldi az illetőt.
Ebben a válságos helyzetben a barátok és rokonok sokat tudnak segíteni, ha rendszeresen látogatják őt. A betegség néha több embert is érinthet, ilyenkor tömegpszichózisról beszélünk. A paranoia olyasmi, amit a mai napig nehéz egyértelműen diagnosztizálni. Kivéve, amikor a paranoiás téveszmék később igaznak bizonyulnak... de ez már inkább a kriminalisztika asztala, semmint a lélekgyógyászoké.
