Gyümölcsfa betegség

A szakember szerint Európában három jelentős moníliafaj ismert. Míg az M. fructigena főleg a gyümölcsöt, addig az M. laxa és a Monilinia fructigena a virágokat támadja. További különbség, hogy az M. laxa elsősorban a csonthéjas gyümölcsöket (mint a meggy és a kajszi), az M. fructigena pedig inkább az almatermésűeket (mint az alma, a körte, a birs és a naspolya) fertőzi. „Az időjárás nagy befolyással van a moníliajárvány kialakulására, most főleg oda kell rá figyelni, hiszen a melegebb napokat hűvösebb, nedvesebb, csapadékosabb idő követi” – figyelmeztet Megyeri Szabolcs.

Milyen módon fertőz a monília?

A Monilinia laxa virágzáskor támadja meg a fákat, és főleg hűvösebb, csapadékosabb időben veszélyezteti a virágokat. A kertészmérnök kiemelte, látványos tünet, ha a virágzat elbarnul és elszáradva lefelé lóg.

„A fertőzött részek mind lankadnak, esetleg elszíneződnek, bebarnulnak. Ez a gomba képes a leveleket és a gyümölcsöt, de legfőképp a hajtásokat fertőzni. Ha a fertőzés előrehaladott, akkor már késő permetezni, ezért azt érdemes minél hamarabb, a korai tünetek észlelésekor vagy még előtte megkezdeni” – tanácsolta Megyeri Szabolcs.

A Monilinia fructigena ezzel szemben magát a gyümölcsöt támadja. Az M. laxa és az M. fructigena fajokban az a közös, hogy mindkettő külső sérülésen keresztül okoz fertőzést. A gyümölcsfákat érdemes tehát még a terméskötődés előtt permetezni.

A fertőzés jellegzetes tünete, hogy koncentrikus körökben apróbb szürke, sárgás pöttyök jelennek meg a gyümölcs felszínén. Ezek a gombaszaporító telepek, vagyis a konídiumok. A fertőzött gyümölcsön az M. laxánál is hasonló tünetek jelentkeznek, de az M. fructicola esetén a gombatelepek az egész gyümölcsöt beboríthatják.

„Folyamatosan nedves esős időszakban, amikor a páratartalom is magas, hamarabb fertőzi a monília a gyümölcsöt. Sőt, az M. fructicola fertőzéséhez sérülés sem szükséges, az ép terméshéjon keresztül is képes terjedni.”

A fertőzött gyümölcs összetöpped, kiszárad és/vagy leesik a földre, vagy a fán marad, úgynevezett „múmiát” képezve. Ezeket a termésmaradványokat érdemes összeszedni a fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében – tanácsolta Megyeri Szabolcs, aki szerint hasonló okokból az összes fertőzött növényi részt – az ágakat, gallyakat, leveleket, hajtásokat és virágokat is – ajánlott eltávolítani, majd megsemmisíteni.

Nem elhanyagolható a tavaszi és a téli lemosó permetezés sem, hiszen a fertőzött részekben, múmiákban a kórokozó képes áttelelni.

A fertőzött gallyakon, virágokon, leveleken a gomba szürke bevonat formájában is megjelenhet. A fát ugyan már a fertőzött részek eltávolításával, lemetszésével és megsemmisítésével is védeni lehet a következő járványtól, de a metszéskor ügyelni kell a megfelelő sebkezelésre is.

„A betegség jellegzetes tüneteivel nemcsak az ültetvényben találkozhatunk, hanem sajnos a gyümölcsök tárolásakor is. Ekkor sötétebb színük lesz, bepuhulnak, ha megnyomjuk őket, akkor szivacshoz hasonló lesz az állaguk. A gyümölcsök egymást is átfertőzhetik, felületi sérülésekkel utat engedve a kórokozónak. Emiatt fontos átválogatni őket, hogy ne legyenek köztük romlott, fertőzött darabok” – tette hozzá a szakember.

Hogyan lehet megelőzni a gyümölcsfák betegségét?

A hangsúly a megelőzésen van, különösen a házi kertekben. Ahhoz, hogy elkerüld a moníliafertőzést, érdemes már az ültetésnél olyan fát választanod, amelyik vastagabb héjú vagy esetleg alacsonyabb cukortartalmú gyümölcsöt terem.

A gomba az érettebb, magas cukortartalmú gyümölcsöket támadja.

Megyeri Szabolcs úgy vélte, a klimatikus viszonyok miatt sokat számít a megfelelő terület kiválasztása is, illetve a védekezés részét képzi, hogy még a fertőzés kialakulása, első tünetei előtt – akár növényvédelmi célú – lépéseket tegyél.

A moníliagomba elleni kémiai védekezés mellett lényeges a rovarokkal (pl. poloskák, darazsak, gyümölcsmolyok) szembeni védekezés is, mert azok sérüléseket, berágásokat okozhatnak a gyümölcs héján, így a gomba bejuthat a belsejébe, és megfertőzheti azt.

„Telepítéskor alkalmazhatunk például jégverés ellen hálót, ezzel is elkerülhetőek a sérülések. Kémiai védekezésnél figyeljünk, hogy a gomba ellen kívánunk védekezni, vagy a megjelenő rovarok ellen.”

A kezeléseket a virágzás idejére érdemes időzíteni, majd az elvirágzáskor, sziromhulláskor is alkalmazni. Nagyon fontos a megfelelő időzítés és a növényvédőszer-hatás kifejtésének módja is. A virágzás kezdetén felszívódó készítményekkel kell védekezni, a virágzáskor pedig célszerű felszívódó és kontakt hatóanyagú szereket kombinálni. A csonthéjasok különösen érzékenyek a réz hatóanyagra, perzselést okozhatnak, így azok használata kerülendő.

„Lényeges továbbá, hogy a méhek és beporzók védelme érdekében, virágzás idején rovarölő szerrel ne védekezzünk, vagy csak késő délután, az esti órákban, az előírásokban szereplő módon. Megfelelő védekezéssel, az időjárás megfigyelésével már megelőzésképpen is tehetünk azért, hogy ne fertőzzön a monília, és hogy a következő évben is bő legyen a termés” – vont konklúziót a kertészmérnök.