Lakásépítési pályázat
1958 júniusában az Építésügyi Minisztérium a II. ötéves terv tömeges lakásépítési programját megelőzően egy országos lakástervezési pályázatot írt ki. Ennek célja az volt, hogy a legkorszerűbb hazai épületszerkezeti és építéstechnológiai megoldásokat felhasználva különböző családtípusok igényeit kielégítő típuslakásokat hozzon létre. Ezeket szerették volna az ország bármely részén, de különösen a városokban tömegesen felépíteni.
Ezt megelőzően a mennyiségi lakáshiányt a minimumlakások százezreivel próbálták orvosolni, ezek 1-1,5 szobás, használat szempontjából kedvezőtlen beosztású lakóterek voltak, melyeket gyakran többgyermekes családoknak utaltak ki.
A pályázati kiírásokban számos nyugat-európai példát bemutató dokumentumot bocsátottak a pályázók rendelkezésére: a francia, svéd, olasz, holland és osztrák anyagok mentén az építészek teljesen szabad kezet kaptak. És bár a fő szempont a tömegtermelés lehetőségének megteremtése volt, vagyis a lakás ipari sorozattermékké változtatásának megoldása, a pályaművek mégis a használók kényelmének szolgálatát célozták.
A beérkezett pályaművek közt több kiemelkedő alkotás
A pályázat iránt nagy érdeklődés mutatkozott, mintegy 180 pályamű érkezett be. Mivel a pályázaton az ország építészeinek legjava elindult, nagyon magas színvonalú tervek és azokból felépült lakóházak születtek. A lakásokkal szembeni funkcionális igényekkel kapcsolatban Egressy Imre, az Építésügyi Minisztérium tervezési ügyekért felelős osztályvezetője így fogalmazott: Az ember kulturált életmódja „megköveteli, hogy a család minden tagjának módjában legyen visszavonulni, ha pihenni, olvasni, dolgozni vagy tanulni akar, és megköveteli azt is, hogy a lakás ún. üzemi helyiségei a legkorszerűbb technikai berendezésekkel legyenek ellátva.”
Amerikai konyha Magyarországon
A pályázat díjnyertes épületterveit fel is építették, ezek a lakóépületek ma is állnak Budapesten Óbudán a Szőlő utcában. Az egyik díjnyertes és később a legnépszerűbb lakástípus is az Óbudai kísérleti lakótelep egyik terve volt, amit Mináry Olga tervezett. Ez a terv vált a lakótelep szimbólumává.
Mináry Olga lakásaiban az étkező térhatásnövelő szerepe központi szerepet kapott. Az étkező egyetlen nagy összefüggő térben összekapcsolta a konyha és nappali területét. A konyha és az étkező közé az építész eltolható harmonikaajtót tervezett, a modern mozgalom flexibilitásigényének megfelelően (amely a későbbi típusterveken már fix üvegfalként jelent meg). Ebben a lakásban kamra, külön vécé, gardrób tette teljessé a komfortot, ez azonban a típustervvé nyilvánítás során sajnos eltűnt.
Mináry Olga, aki a pályázati eredményének köszönhetően a női emancipáció egyik szimbólumává válhatott, az amerikai konyha funkcióját a laikusok számára a következőképpen magyarázta: „Mindhárom helyiség egyetlen végigfutó loggiára nyílik. Ide, a nappaliba sima vonalú, modern bútorokat képzelek, két heverőt, könyvespolcot, virágokat az alacsony ablakpárkányra, eléje foteleket… Hogy délután gyönyörködhessenek a fiatalok a napszálltában, és este a város kigyúló fényeiben… Hogy legyen perspektívájuk… tágas horizontjuk.”
A tervezett, színvonalas lakások azonban csak néhány kiváltságos számára váltak valósággá, mivel pár éven belül megjelent az olcsóbb, nagypaneles technológia. A sors fintora, hogy pont az óbudai lakótelep közelében húzták fel az 1970-es évek egyik legmonstrébb paneltengerét.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés