Ön hogyan emlékszik gyermekkora karácsony estéire? Van olyan emléke, hogy testvéreivel izgatottan várják a szobában a csengő csilingelését, ami jelzi: égnek a gyertyák a fán és ki lehet bontani a hetek óta izgatottan várt ajándékokat? Máig érzi a nagymama bejglijének az ízét, a csillagszóró illatát és fülében cseng a szülei hangja, ahogy a Mennyből az angyalt éneklik? Ezek a meghitt, szép emlékek sokunk gyerekkori karácsonyából ismerősek lehetnek, és vélhetően sokan szeretnék ezt az élményt átadni gyermekeiknek is, de sajnos vannak olyanok is, akiknek ezek a pillanatok nem lehettek, nem lehetnek ismerősek.
Hátrányos helyzetű gyerekként a karácsony is nehezebb
Bele sem gondolunk, de a szerencsések közé tartozunk, mert sok gyerek nem érzi, nem érezheti az „angyal ölelését” december 24-én. Tragikus, de hazánkban létezik gyerekszegényég, még mindig vannak hátrányos helyzetben lévő gyermekek, és majdnem 25 ezer gyerekről nem saját szüleik, családjuk gondoskodik, hanem az állam. Közülük 16 ezer nevelőszülőknél él, és majdnem hétezren valamelyik gyermekotthonban hajtják álomra a fejüket nap mint nap.
A karácsonyeste elmaradhatatlan része az ajándékozás, az azt megelőző időszakban sok gyerek suttogja el szülei fülébe, hogy milyen ajándékra vágyik, mit szeretne lelni a karácsonyfa alatt. Viszont már kora gyermekkorban sem feltétlenül arról szól az ünnep, hogy minél nagyobb babaházat vagy minél gyorsabb játékautót kapjunk. Pár évvel ezelőtt az amerikai UP televíziós csatorna hátrányos helyzetű gyerekek bevonásával készített egy figyelemre méltó és mélyen megérintő kísérletet.
Arról kérdezte ezeket a fiúkat és lányokat, hogy mit szeretnének kapni karácsonyra. Olyan válaszok érkeztek, hogy legót, babaházat vagy éppen laptopot. Az sem volt meglepő, hogy amikor azt tudakolták, mire vágynak a szüleik, akkor olyan feleletek születtek, hogy ruha vagy kávégép. Ez után jött a csavar, a gyerekeknek választaniuk kellett, hogy melyik ajándékot kapják meg és vigyék haza ténylegesen: saját vagy szüleik titkos vágyát. A gyerekek az utóbbit választották, édesanyjuk vagy édesapjuk örömét a sajátjuk elé helyezték.
Ebbe belegondolva érezhető át igazán, hogy mennyire nehéz azoknak a gyerekeknek az ünnep, akik mellett nincs olyan ember, akihez szorosan kötődhetnének.
„A hátrányos helyzetű gyerekek karácsonykor még fájóbban élhetik át a fizikai biztonságot nyújtó tárgyi környezet, az érzelmi biztonságot nyújtó családi környezet hiányát”
– mondja Küsz Orsolya gyermekpszichológus.
„Éppen ezért fontos szerintem, hogy ilyenkor meleg és meghitt perceket próbáljunk meg varázsolni számukra is. Persze ezzel nem oldódik meg minden, de az ajándék öröme, egy közösségben megteremtett ünnepi hangulat, a finom étel, amit együtt fogyaszthatnak el sokat jelenthet számukra.”
58 gyűjtőponton csatlakozhatunk a Máltaiak akciójához
Az emberekben meglévő alapvető jóság és segíteni akarás karácsony táján, az adventi időszakban felerősödik. Hazánk egyik legnagyobb civil szervezete, a Máltai Szeretetszolgálat tevékenysége szerteágazó, de számukra erősen fókuszban van a nehéz körülmények között élő gyermekek ügye, karácsony előtt rendszeresek az adománygyűjtő akcióik. Idén minél több állami gondoskodásban élő gyerek arcára szeretnének mosolyt csalni, amihez minden segíteni akaró és tudó ember támogatását kérik.
A Vodafone és a Máltai Szeretetszolgálat közös adománygyűjtő kampánya során december 20-áig lehet leadni a Szolgálat gyűjtőpontjain azokat az ajándékokat, amiket szeretnénk eljuttatni ezekhez a gyerekekhez.
A Vodafone kollégái szintén részt vesznek az akcióban, budapesti székházukban a munkatársak maguk is ajándékcsomagokat gyűjtenek és állítanak össze, a gyűjtéshez azonban más is csatlakozhat.
De mit tesznek, mit tegyünk a dobozba? A lista végtelen:
„kreatív-kézműves játék, fejlesztő-és társasjátékok; kifestő, rajzkészlet, mesekönyv, baba, kisautó; kamasz fiúknak sportszer, fülhallgató, lányoknak pipere, ifjúsági könyv és édesség, aminek szavatossága legalább fél évig még jó; csokoládé, szaloncukor”
– sorolja a kezdeményezés honlapja.
Arra viszont mindenkit megkérnek, hogy ruhanemű vagy romlandó élelmiszer ne legyen a csomagban, illetve higiéniai okok miatt a plüss játékokat sem tudják elfogadni. Ajándékozásnál fontos az igényes csomagolás, ez is jelzi, hogy a meglepetést törődéssel állították össze, ezzel az ajándékozott számára is a megbecsülésünket, gondoskodásunkat továbbítjuk a tárgy mellett. Így a Máltai kéri, hogy ne nejlonzsák, hanem szép csomagolópapír rejtse az ajándékot és mindenképp legyen ráírva, hogy milyen nemű és korú gyereknek lehetne a legnagyobb örömet szerezni vele.
A közös program többet ad, mint a számtalan ajándék
A Vodafone az együttműködés kezdeményezőjeként a tavalyi közös akciót folytatva idén az #egyajándék kifejezéssel szemléletformálásba is kezd. az idei akció „kezdő lépéseként” a cég munkatársai állítottak össze ajándékcsomagokat. De a vállalatnak van még egy fontos üzenete a karácsonnyal kapcsolatban. Egyre több helyen merül fel az a gondolat, hogy nem feltétlenül kell sok és nagy ajándékot adni a gyerekeknek (vagy bárki másnak). A fogyasztásra épülő társadalom teljes mértékben fenntarthatatlan, de van egy ok, ami talán ennél is fontosabb.
A szeretet, az összetartozás sokkal inkább kifejezhető odafigyelésben, közös beszélgetésékben és programokban, mint több tíz- vagy százezer forintos legokban, mobiltelefonokban vagy ékszerekben. Ez nem azt jelenti, hogy ne vegyünk ajándékot a szerettünknek, de ennek értékét ne az ára vagy a mennyisége határozza meg! Egy darab, akár egészen kis értékű meglepetés is megmutathatja azt, hogy a másik fontos a számunkra, törődünk vele, figyelünk rá, mégpedig azzal, hogy valóban olyan dolgot kap, amire – érzelmileg is – vágyik.
„A mai társadalmi rendszerben túl sok a lehetőség, a reklám, túl sok tárggyal vesszük körbe magunkat, amiknek hajszolása túl sok stresszhez, kapcsolataink elszegényedéséhez vezet”
– osztja meg velünk a tapasztalatait Küsz Orsolya. Egyre többet halljuk a minőségi idő fogalmát, amivel az olyan együtt töltött perceket-órákat jelöljük, amikor teljes figyelmünket a másik felé fordítjuk, és ami segítségével sokkal inkább tehetünk egy erős, szeretetteljes kapcsolatért, mint pénzköltéssel. De vajon tanulható-e, hogy elsősorban élményeket, ne pénzért megvásárolható (és idővel szemétté váló) tárgyakat ajándékozzunk? A szakember optimista, a siker titka a példamutatás.
„A gyerekek leginkább az úgynevezett modell tanulás útján sajátítanak el viselkedéseket, attitűdöket. Önkéntelenül teszik magukévá a szüleik, számukra fontos személyek élethez való hozzáállását. Az ajándékozás, is a szeretetnyelvek egyike, de nem az egyedüli csatorna, amin ezt az érzelmet kifejezhetjük. Ráadásul az ajándéknak nem a mennyisége, az értéke, a fontos, hanem az a figyelem és gondoskodás, aminek segítségével „kitalálom” minek örülne a másik ember.”
______
A cikket az Vodafone Magyarország támogatásával a Brand & Content készítette, nem a Dívány szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.
