Bevallom, kapva kaptam az alkalmon, hogy lehetőségem adódik harminc napra kipróbálni ezt a módszert. Nem vagyok kispályás diéta ügyben, és ezt most komolyan mondom. Nagyjából mindig lett volna miből leadni, már tinikoromtól kezdve (előtte tök vékony voltam, máig nem értem a dolgot), és én bele is vágtam ebbe-abba több-kevesebb sikerrel meg lelkesedéssel.
Szétválasztó, tojásevős, narancsevős, nemevős, anyagcsere-átfordítós diéták (ez milyen hülyeség amúgy?) és társaik, szevasztok! Legnagyobb sikert a kalóriaszámolós, sok fehérjét evős megoldással értem el, de sajnos annyi ideig képtelen voltam tartani, hogy a végső célt megvalósítsam. Mert célok persze voltak a fejemben mindig, meg három napig marha nagy akaraterő is. A sikeres fogyáshoz három napnál viszont sokkal több kell, és az agyam kis hátsó zugában már tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy rövid idő alatt nem lehet csodát tenni.
Szóval szerintem te, kedves olvasó, ezt tudatosítsd első körben: nem két hét kell, még csak nem is egy hónap. Ez csak a kezdet. De elég a szövegelésből, térjünk a lényegre, ugye? Mi ez a keto és mennyit lehet vele fogyni? Talán ez a két kérdés merül fel benned elsőként, de ennél sokkal több válaszom van.
Mi is az a keto?
Nem az én tisztem ezt pontosan leírni, azt megteszi Schobert Norbi (meg egyébként máshol más szakemberek is) a könyvében. A lényeg talán annyi, hogy a ketogenezis magát a zsírbontást jelenti, tehát ez nem egy divatos diéta-elnevezés, hanem maga a biológiai-kémiai folyamat. Nem, nem zsírevést jelent, mint sokan gondolják, inkább csak azt, hogy a zsír bevitele nincs úgy korlátozva. Korlátozva a szénhidrát van (minden gabonaféle, rizs, krumpli, tészták, cukor), aminek köszönhetően a testünk át tud állni egy másfajta működésre.
Norbi nagyon szemléletesen leírja, hogy ez egy teljesen természetes folyamat, a tavaszi-nyári bőséges, szénhidrátdús táplálkozás után az őseink is minimális szénhidrátot vittek be télen – az állatvilágban még ma is így van egyébként.
Itt ragadnám meg az alkalmat arra is, hogy elmondjam, a könyv első fele inkább motiváló, szemfelnyitó, az alapokat érthetően elmagyarázó írás (érzékeny lelkületűek azért készüljenek fel), de a többi részben az MTA egy doktora és egy elhízáskutató is ír a ketóról tudományosabb szempontból.
Oké, oké, de mennyit lehet fogyni?
Erre ebben a formában nincs válasz, sőt, szerintem nem is ez a legfontosabb kérdés, de erről majd később. A fogyás mindig nagyon egyedi, sok mindentől függ majd, te mennyit tudsz leadni – a jelenlegi súlyodtól, az edzettségi állapotodtól, a hormonháztartásodtól, esetleges betegségektől és még sorolhatnánk. Azt tudom elmondani, hogy én mennyit fogytam, aki egyébként teljesen egészséges (oké, nem teljesen, hiszen túlsúlyos) vagyok.
Én kereken hat kilót fogytam harminc nap alatt.
Lehetett volna több? Biztosan lehetett volna, de én messzemenőkig elégedett vagyok. És nem önmagában a hat kiló tesz boldoggá (de amúgy az is), hanem az, hogy egy olyan módszerre találtam rá, aminek alkalmazását tutibiztos kibírom még kétszer harminc napig.
Azért beszéljünk még kicsit a kilókról. A hat kilóból az első 3,2 kilót az első héten fogytam, ez alatt minden bizonnyal távozott a felhalmozódott víz. Ezután a fogyás egyszerűen megállt, kb. 10 napra. Hogy bosszantó volt-e? Igen, és nem is. Amikor a 14. napon ugyanannyit mutatott a mérleg, mint a hetediken, akkor nagyon-nagyon elkeseredettnek és szomorúnak éreztem magam, de tisztában voltam vele, hogy ennek az érzésnek nem szabad engedni.
Mégis miért várnék csodát két hét alatt, amikor ez a sok kiló sem két hét alatt kúszott fel rám?
Nem, itt hónapok kellenek a változáshoz, a jó érzésért meg kell dolgozni, és ha valaminek nem azonnal látod eredményét, az nem azt jelenti, hogy valamit nem jól csinálsz. Folytattam hát, töretlenül.
Mennyire tartható a diéta?
Nos, szerintem ez a legfontosabb kérdés! Hiszem mire mész egy diétával, amitől ugyan fogysz tíz kilót két hét alatt (mondjuk ilyen szerintem nincs) de aztán nagyjából bele is pusztulsz, és képtelen vagy folytatni, meg visszahízol mindent? Hidd el, ha annyi ezresem lenne, ahány cikket elolvastam a különböző diétákról, meg ahányszor belevágtam már valamelyikbe, akkor milliomos lennék. Szóval sok-sok tapasztalattal a hátam mögött, teljesen őszintén azt mondhatom, hogy ez a legtarthatóbb diéta, amit eddig csináltam. Úgy nagyjából a 15. nap után abbahagytam a számolást, hogy hányadik napot is taposom épp, és arra eszméltem, hogy pár nap múlva le kell adnom ezt a cikket, hiszen lassan vége a 30 napnak.
Arra jutottam, hogy szénhidrát nélkül élni egész jól lehet, és sokkal jobban, mint zsír nélkül. Már ami az ételek élvezeti értékét jeleni. Egy finom füstölt sajtos, sonkás csirke még salátával is sokkal jobb, mint a natúr hús, natúr rizzsel. Az, hogy a cukormentes tejszínhab nem tiltólistás, zene füleimnek.
Miben segít pontosan az Update?
Oké, oké, mondhatnád nyugodtan, hogy a keto az egy létező rendszer, ezt már nem kell feltalálni, mit tud ehhez hozzátenni Schobert Norbi? Hát leginkább azt, hogy tudd is tartani azt a rendszer egy, kettő vagy három hónapon keresztül (három hónapig lehet amúgy csinálni a ketót, utáni pihenni kell low carb diétával). Egyrészt ott a könyv, tehát nem kell minden infót innen-onnan kiguberálnod internetről. Amikor valamit nem értesz, belenézel, ott lehet a polcodon, a konyhában, akárhol. Aztán ott van a házhoz rendelt ételek lehetősége. Most talán az merül fel benned, hogy „de hát ki engedheti meg ezt magának?”.
Igen, jogos. Egy egésznapos, egész heti menü nem olcsó. De azért elkezdhetnénk számolgatni, hogy ha normális alapanyagokat veszel, amihez több helyre elmész boltba, piacra, megy az időd a főzéssel, a dobozolással, hogy tényleg ki tudod-e hozni sokkal olcsóbban. Egyébként egy ebédet rendelni 1200-1300 forintért szerintem mindenképp megéri, én januártól – ha újraindul a kiszállítás – tuti, hogy ezt a verziót fogom választani. Az ételek egyébként változatosak és finomak. Klassz, hogy néha vannak olyanok KETO-verzióban elkészítve, amit amúgy tuti nem ehetnél, mint egy jó milánói, vagy tésztasaláta. Ezek életmentők ilyenkor.
Akárcsak az édességek, melyek mennyisége mondjuk arányaiban nekem meglepően sok volt. A muffinok meg brownie-k például néha a barátomnál landoltak, mert én már nem kívántam ennyi édességet. Ugyanakkor feltételezem, azért szerepel napi két desszert-féle a menüben, mert Norbiék tudják, hogy van, akinek erre van igénye, és ez segít abban, hogy ne akarjál a cukrászda kirakatára tapadni a második napon.
A harmadik dolog, ami segít az az applikáció. Ezen a ponton őszintének kell lennem és bevallom, hogy ezt nem használtam. Egyrészt akkor igazán jó, ha nem a napi menüt eszed, így tudod követni a pontokat, és a mozgásodat is. Mivel én a napi menüt ettem, erre nem volt szükségem, illetve én már nagyon hozzá vagyok szokva egy másik applikációhoz, amibe ezer saját kajámat felvittem, szóval arról nem akartam lemondani. Ezzel együtt, akinek nincs ilyen fajta kötődése másik apphoz, az jól fogja tudni használni az Update Keto alkalmazást, nagyon klassz ötletnek tartom.
Hogy éreztem magam a diéta alatt?
Ez sem utolsó kérdés ugyebár, hiszen az érzelmi, mentális, fizikai állapotunk szintén fontos, ha több hónapig egy diéta ennyire meghatározza az életünket. Elég sok különféle sztorit olvastam, valaki észrevehetően alacsonyabb energiaszintről számolt be, mások 1-2 hetes fejfájással, megfázás-szerű tünetekkel küzdöttek. Azt hiszem, ez teljesen egyéni, így tuti következtetéseket nem lehet levonni, csak azt tudom elmondani, velem mi volt.
Az első két napon pokoli fejfájás, és hihetetlen fáradtság gyötört, ami szerintem azért is volt, mert a kezdés előtti napon kábé egymillió gramm szénhidrátot toltam be.
Szerintem ezt ne csináljátok! Adjatok magatoknak 2-3-4 napot arra, hogy fokozatosabban csökkentsétek a szénhidrát mennyiségét, akkor biztos nem lesz ennyire megterhelő az átállás. Az első két napi fejfájás után én konkrétan semmiben nem éreztem magam máshogy, mint előtte. Nem voltam erőtlenebb, az első két hétben talán fáradékonyabb (de szerintem az a kávé megvonás miatt volt, erre visszatérek majd még). Azt, hogy ingerültebb, kedvetlenebb voltam-e, én nem tudom megmondani, a körülöttem lévők nem említették, a főnököm annyit jegyzett meg, hogy szerinte egyszer-kétszer kicsit sápadtabb voltam (szerintem ezeken a napokon nem voltam kisminkelve, hahaha). Az ingerültség a karácsony előtti hetekben szerintem borítékolható, meg én amúgy is mindent túlaggódok, szóval ezt sem nevezném extrának.
Alkohol, kávé, cigi
Norbi szerint az alkohol nem feltétlenül tiltólistás. Nem, nem azt mondja, hogy piálj, mert az jó, de két deci száraz vörösbor, egy vodka/whisky/pálinka vagy épp egy pohár pezsgő nem fogja hazavágni a diétádat.
Ez két okból is állati jó dolog: egyrészt egy pohár bor után nem érzed azt, hogy akkor most mindent elcsesztél, úgyis mindegy már, ide nekem a nutellás pallert meg a sültkrumplit.
A másik, hogy így nem maradsz ki a társasági eseményeken semmiből. Tapasztalataim szerint diétázás alatt az egyik legrosszabb és legnehezebb dolog az, hogy amikor mész valahová, azt kell mondanod, hogy nem ehetsz, nem ihatsz kábé semmit. Ez alatt a 30 nap alatt volt, hogy koncerten megittam két fröccsöt vagy egy whisky-kólát - valószínűleg ez kevesebb, mint amennyit amúgy ittam volna, de nem volt bennem semmi rossz érzés, hogy kimaradtam a buliból. A cigiről nem tudok nyilatkozni, mert nem dohányzom, de minden más okból azt tanácsolnám, szokj le róla.
Ami a kávét illeti... ha presszókávét szoktál inni, akkor semmi probléma, azt tedd nyugodtan ezután is, ugyanakkor a hatalmas tejeskávékkal, amiket például én szoktam kérni, már felvetül némi gond. Ha ebből benyomnál kettőt, akkor azon sajnos mindenképp változtatni kell – nyilván a tej és a benne lévő tejcukor miatt. Én a fentiek miatt teljesen letettem a kávéról, és néha, ha nagyon szörnyű volt már a helyzet, cukormentes energiaitalt ittam.
A kísértések kérdése
Ez talán az egyik legnagyobb mumus, nem igaz? Csak egy kis popcorn a moziban, csak egy falat a sütiből, most elmegyünk étterembe, mert alkalom van, jaj vendégség, jaj ez meg az. Ami a legfontosabb, és kérlek, ezt hidd el:
valamilyen szintű lemondás, változtatás és szigor nélkül nincs eredmény.
Hiszen ha lenne, nem olvasnád ezt a cikket, nem akarnál lefogyni, nem lennél elégedetlen. Nem folytathatod az eddigi életmódodat, mert látod, az hová vezetett. Lesz, amiről le kell mondanod, és lesz, amit meg kell változtatnod. A nagymama szülinapi tortájából nem ehetsz majd és nem, nem ehetsz popcornt meg nachost a moziban. Vihetsz viszont magaddal egy kis zellercsipszet vagy sajtcsipszet (utóbbi Norbinál is kapható, előbbire meg van millió recept neten), és étterembe is elmehetsz, sőt vendégségbe is.
Ebbe a harminc napba beleesett párom húgának szülinapja, a saját szülinapom, az évfordulónk és vagy két egyéb vendégség – jöttek hozzánk, meg mentünk is, sőt, szállodában is aludtam, svédasztalos reggelivel! Elmondom, hogy csináltam.
Amikor mi mentünk vacsorázni, beszéltem a szakáccsal, hogy ha kérhetem, valami olyasmit főzzön, süssön, amit én is ehetek. Mondtam, hogy mindenféle hús, meg sajt, meg tejföl, bacon, sonka jöhet, és ha csinál egy kis sima salátát, az úgy szuper lesz. Ez azért remek, mert senkinek nem probléma, te meg egyszerűen nem eszel a köretből.
Egyébként mindenki nagyon rendes volt, kérdezgettek a módszerről, megkérdezték, hogy vagyok, miket ehetek, tök jól elbeszélgettünk a ketóról. Amikor mi láttuk vendégül édesanyámékat, spanyol ihletésű tapas partit tartottunk, serrano sonkával, spanyol kolbásszal, isteni sajtokkal, amihez vettünk egy kis koktélparadicsomot, olívabogyót. A többieknek sütöttem tallérburgonyát, én pedig Keto kenyeret ettem az egyébként mennyei többi holmihoz. Itt sem volt elégedetlen senki, sőt.
Étteremben szinte mindig van olyan opció, hogy húst kérsz, salátával. Nagyon sokat könnyít a helyzeten, hogy nem kell arra figyelned, hogy a fűszervaj nem jó, a bacon nem jó, a sok sajt nem jó. Ezek mind tök okék, csak kérj hozzá friss salátát, és meglátod, nem fog hiányozni sem a panírbunda, sem a krumpli vagy a rizs.
A szülinapomon és egy másik étteremben evős alkalommal ezt az elvet követtem és nagyon jókat ettem, tényleg bűntudat nélkül. A svédasztalos reggelinél sem voltak gondjaim. A saját kis kenyérkémet vittem magammal, és isteni ham&eggs-et ettem egyik nap, a másikon meg rántottát egy kis virslivel. Ezek mindig vannak a svédasztalon, a lekvárokra, kalácsra, gyümölcslevekre meg egyszerűen nem kell ránézni (Emlékszel? Némi lemondást sajnos nem úszol meg).
Közérzet
Ez az egész diéta valahogy sokkal emberibb, mint amiket eddig próbáltam. Azt érzem, hogy tényleg „jól viselem”. Nem vagyok éhes, legalábbis az a sóvárgó éhség nincs, csak normális mértékű. Félreértés ne essék, volt olyan, hogy éjfélkor még nyavalyogtam, hogy
én tejszínhabos málnatortát akarok MOST AZONNAL
de szerintem ez az épp aktuális menstruáció miatt volt (minden hónapban ez szokott lenni, változatos ételkombinációkkal). Ilyenkor az egyetlen dolog, ami segít, az a vasakarat, meg a figyelemelterelés.
Olvass egy jó könyvet, nézz valami izgi sorozatot, tuti találsz olyat, ami mellett nem jut időd azon agyalni, hogy de jó lenne kirabolni a hűtőt. Kevés ilyen pillanatom volt egyébként. Valahogy lelkesített az egész, nem éreztem szenvedésnek, sőt, örömmel töltött el, hogy teszek végre valamit, és ami a legeslegfontosabb, hogy hosszabb távon fogom tudni tartani. És biztos vagyok benne, hogy a következő hónapban nem fog már lemenni hat kiló, de ha csak három, az is tökéletes lesz, mert ha csinálod, nincs olyan, hogy nem működik.
És hogy hogyan tovább?
Azt hiszem, a harmadik héten döntöttem el, hogy nálunk keto karácsony lesz. Úgy fogok főzni, hogy én is ehessek, és a szénhidrátot nem kerülő családtagok is. A fagyasztóba elpakoltam 35 deka Update KETO sajtos pogácsát, és időről időre lefagyasztottam a kapott menüből pár sütifélét. Bejgli majd lesz a rokonlátogatások alkalmával, otthon úgysem ennénk meg négy rúddal.
Lehet, hogy ez eretnekség, de nem akarom, hogy a mértéktelen evésről szóljon a karácsony.
Millió olyan kajaötletem van, ami beilleszthető a keto diétába (egyébként Norbi könyvének a végén is van sok recept, még mézeskalács is), és azon is rengeteget gondolkoztam, hogy utána hogyan fogom szervezni a hétköznapokat.
Egyszerűen nem érdekel, hogy karácsony jön, és ilyenkor zabálni szokás. Nem fogok, mert nem akarok. És ez nem sanyargatás, egyszerűen nem akarom átélni azt az érzést, hogy fáj a hasam a sok összeevett kajától meg sütitől – plusz lelkileg is vacakul érzem magam, hogy ezt most miért kellett. Sokat leszünk otthon, finomakat fogunk enni normális mennyiségben.
Nem akarok újévkor fogadkozni, nem akarok hátrányból indulni megint, nem akarom elcseszni a dolgokat saját magamnak. Miért is tenném? Nem vagyok önmagam ellensége. Sokkal könnyebb folytatni, mint elkezdeni. És én érzem az erőt, de tényleg.
A cikket a Brand & Content készítette a Norbi Update Lowcarb megbízásából, nem a Dívány szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.
