Azt hittem, az idén végre megúszom, de aztán eljött az a hidegrázásos, torokfájós, furcsa reggel. Nem hagytam el a lakást, és kipróbáltam magamon az összes, megfázás esetén bevált módszert, a forró fürdőtől a sorozatnézésig.
Aztán amikor az „ördögűző”, a pálinka plusz fokhagyma kombó sem segített, tudtam, hogy ez több, mint egy sima megfázás.
Ezt másnap a lázmérőm és a háziorvosom is megerősítette, így eljött az antibiotikum, meg az ágyban, párnák közt gyógyulás időszaka. Borzasztóan büszke voltam magamra, hiszen ezúttal odafigyeltem a bélflórámban mártírhalálra ítélt jótékony baktériumok pótlására és újratelepítésére is, azonnal elkezdtem probiotikumot szedni az antibiotikummal együtt.
Minden jól alakult, a tüszős mandulagyulladást letudtam, és amikor már elég erősnek éreztem magam a társadalmi élethez, és az arcszínem sem az Alkonyat örök életű szereplőit idézte, szerveztem egy csajos estét.
Mivel betegen nem vittem túlzásba az evést, erőfeszítés nélkül leolvadt rólam a karácsonyi bejgli okozta hájréteg, és a végzet asszonyaként suhantam a tánctérre. Aztán hirtelen valami furcsát éreztem odalent. Nem foglalkoztam vele, de aztán erősödött és kifejezetten zavaró lett a kellemetlen érzés. Annyira, hogy a buli közepén haza kellett mennem. Persze senkinek, még a legjobb barátnőmnek sem mertem megmondani, miért lépek le idő előtt, inkább végighallgattam, hogy nyugdíjas tempóban élek, és hogy már nem vagyok partiarc.
Mit rontottam el?
Otthon aztán megvizsgáltam a helyzetet, és eldöntöttem, hogy ide valami nagyon sürgős megoldás kell. Az égető, viszkető érzés nem múlt el, az önbizalomnövelő fehérneműmön fehér folt éktelenkedett. Nem volt ismeretlen a jelenség, egyszer már szedtem össze gombás fertőzést az uszodában, eszembe is jutott, hogy akkor kaptam rá egy krémet. Imádkoztam, hogy megtaláljam, és amikor meglett, azért imádkoztam, hogy érvényes legyen a szavatossága. Mázlim volt. Vagyis akkor még azt hittem.
Végigpörgettem a lehetséges okokat, aztán a neten kutattam a diagnózis után (nem ez volt a legizgalmasabb péntek estém, az biztos). De sajnos nem jutottam előbbre, csak annyit sikerült kideríteni, hogy mi az, ami biztosan nem okozza a tüneteket: a folyást és az irritációt.
Jó ideje nem voltam uszodában, jakuzziban sem áztattam magam, pedig megérdemeltem volna, és nem járok olyan edzésekre, amik után csavarni lehet a cuccaimból az izzadságot (pedig nem ártana). Így nem történhetett meg, hogy nedves fehérneműben távoztam volna a konditeremből.
Kínosan ügyelek arra, hogy a törülközőmet csak én használjam, és mióta olvastam egy cikket arról, mi mindent túlélnek a kórokozók, 60 fokon mosok mindent, ami az intim testrészeimmel kapcsolatba kerül.
Nem szedek fogamzásgátlót, ami átrendezhetné a hüvelyflórám összetételét, és a szerelmi életem sem gyakori és szerteágazó, így a gyakorlatilag nem létező partnereimre sem foghatom a dolgot. El kellett vetnem azt is, hogy a csipkés tanga és a műszálas fehérnemű tehetnek az egészről – az előbb említett okokból ezek mostanában elég ritkán kerülnek elő a gardróbból.
A sportos, de nem túl kicsi, valahol a Bridget Jones-féle literes mamibugyi és a falatnyi alsó között félúton levő kategóriára szavazok a hidegben, ami 80-90 százalékból pamutból készül. A külső fertőzés tehát kizárva, de akkor mégis mi ez az egész? És onnan jött?
Már nem én irányítok
Egy viszonylag nyugodt éjszaka után aztán elhitettem magammal, hogy ez a probléma nem is létezik. Semmi szükség dokira, elég, ha a csodakrém a táskámban lapul. Ha mégis újra jelentkezne a diszkomfort érzés, csak eltűnök a mosdóban, előkapom, és kész. Pár nap, és az egész csak egy rossz emlék lesz.
Nem így lett. Egész nap feszengtem, nem akartam emberekkel találkozni, és nem bírtam koncentrálni a mandulagyulladás miatti lábadozás alatt igencsak megszaporodott teendőimre sem. Az a mosolygós, jókedvű csaj, aki a stresszes projektek közben is képes valami vicceset kitalálni, a hüvelyflórája pH-jával együtt mozdult ki a harmonikus létezésből.
Rossz volt ülni, rossz volt állni, rossz volt emberek között lenni.
Komplexusaim támadtak, néha olyan érzésem volt, hogy a többiek tudják, mi történik a bugyimban.
A kolléganőm, a barista a kávézóban, a csomagot hozó futár és a BKV-n mellettem utazó ember is tudja.
Tökéletesen tisztában vannak azzal, miért változott meg a személyiségem és mire gondolok. Lemondtam a találkozót egy külföldön élő, ritkán hazalátogató baráttal. Lemaradtam egy koncertről, amit már hónapok óta vártam. Nem jutottam el a fodrászhoz és a kozmetikushoz, pedig utáltam a tükörbe nézni és lenőtt a hajam. Kihagytam a jógát és a futást, és ettől persze még feszültebb lettem.
Mindeközben a sötét oldalon álló kórokozók élték tovább bűnös életüket a hüvelyflórámban, fittyet hányva a gyógykrémre, és szépen lassan kezdték tönkretenni a programjaimat – és a hangulatomat. Ráadásul fogalmam sem volt arról, hogy miért történik mindez, és hogy mit tehetnék.
A kórokozók meghekkelik a szerelmet
Ilyen passzban talált rám az ő üzenete. Átgondolta a dolgokat, és szeretné folytatni azt, amit elkezdtünk. Tudtam, hogy ez a találkozás akár sorsdöntő is lehet, és már azon gondolkoztam, hogy melyik bútort viszem magammal, ha majd összeköltözünk, amikor az ismerős, égető érzés visszarántott a jelenbe.
Természetesen nem hagyhattam, hogy mindenféle kórokozóhordák közénk álljanak. Beszereztem egy recept nélkül kapható másik hüvelykrémet, és készültem a másnapi légyottra. A sportbugyit egy bevetésre alkalmas modellre cseréltem, és bekönyörögtem magam a kozmetikushoz is.
Felkészültem a tökéletes randira: a kedvenc éttermemben találkoztunk, és már kezdtem belazulni, amikor szembesültem a kegyetlen valósággal. Nem számoltam azzal, hogy az általam használt krém tartalma nem tűnik el úgy, mint a sci-fikben a fekete lyukba került objektumok. Lassan, de biztosan szivárgott vissza, és úgy tűnt, ami célba ért, az sem volt elég ahhoz, hogy leigázza az ellenséget.
Az egész vacsora alatt azon gondolkoztam, hogyan fogom közölni a lovagommal, hogy ma nem fogok felmenni hozzá, és nem azért, mert nincs kedvem. Természetesen nem kötelező megindokolni egy ilyen döntést, de én szerettem volna a tudtára adni, hogy most rajtam kívülálló okok miatt alakul így az este. Hirtelen jelentkező fejfájás, elhalaszthatatlan éjszakai skype-konzultáció, holnap én viszem oviba a szomszéd gyereket - sok minden megfordul ilyenkor az ember fejében, de egyik indok sem hangzott volna túl meggyőzően. Végül csak annyit sikerült kinyögnöm, hogy nem vagyok jól, amit ő nyilván kifogásnak értelmezett. Hívtam egy taxit, és elmenekültem a helyszínről.
A megoldás: megelőzés
Ez volt a mélypont, és tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. A társadalmi és a szerelmi életemnek annyi, a közérzetem pocsék, a hüvelyflórámban pedig kitört a háború, és úgy tűnt, a sötét oldal áll nyerésre. Mielőtt végképp elmerültem volna az önsajnálat legmélyebb bugyraiban, kértem egy időpontot a nőgyógyászomtól.
Nem is emlékszem, hogyan húztam ki a rendelésig eltelt néhány napot. A doki az első 2 percben megkérdezte, szedtem-e antibiotikumot az elmúlt hetekben. Ez volt a kulcs. Elmagyarázta, hogy a hüvelyben többféle baktérium, köztük a jótékony tejsav baktériumok (lactobacillusok) élnek. Ezek savas, 3.5-4.5 közötti pH-jú közeget biztosítanak, és ezzel megakadályozzák a többi, betegséget okozni tudó baktérium elszaporodását, puszta jelenlétükkel pedig kiszoríthatják a felbukkanó gombákat. Az antibiotikumok azonban teljesen felborítják a rendszert, és elpusztíthatják a hüvelyflóra érzékeny tejsavbacilusait is – akkor is, ha eredetileg egy légúti megbetegedésre kaptuk a készítményt. Az egészséges flóra megsemmisülése után pedig igen könnyű dolguk van a másodlagos fertőzéseket okozó kórokozóknak és a gombáknak.
A megoldás hasonló, mint a bélflóra esetében: a megfelelő – élő tejsav – baktériumokat kell a szervezetbe juttatni, az előírt módon.
Sőt, meg is lehet előzni a több hetes kínlódást: antibiotikumok szedésekor tuningolhatjuk a hüvelyflórát is: a használati útmutató szerint a gyógyszeres kezelés befejezése után az egyszerűen, kúraszerűen alkalmazható hüvelykapszulákkal. És ez az, amit elmulasztottam. Nemcsak a béflórámra kellett volna koncentrálni, hanem erre is. Elég sok kellemetlen kört megspóroltam volna.
A fertőzést kikezeltük, és azóta gondoskodom a lactobacillus-utánpótlásról. A barátom is megértette, miért tűntem el aznap este, és ma már csak nevetünk a történteken. Csak egy rossz, de tanulságos emlék maradt az egész – amit tényleg egyszerűen megúszhattam volna. Majd legközelebb!
MAN: L.HU.COM.CC.03.03.2018.1541
A cikket a Brand & Content készítette a Canesflor megbízásából, nem a Dívány szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.
