Így adományozunk mi
Egy friss felmérés szerint a magyarok háromnegyede adományozott, adott önzetlenül valamilyen módon az elmúlt évben. Az adományozási szokásairól telefonon megkérdezett 1000 fős mintából kiderült, hogy a civilszervezetek támogatásakor döntő szempont a szimpátia és a kérés, hogy adományozzunk, az elmúlt évek közéleti vitáinak az adakozási kedvre nincs érdemi hatása. A válaszadók picivel több, mint fele pénzt adott jótékony célra, főleg alapítványok, egyesületek javára, a második helyen magánszemélyek, hajléktalanok, kéregetők állnak, akiknek gyakrabban, de kevesebbet adunk.
Egyre jobban működik az úgynevezett crowdfunding is, magyarul a közösségi finanszírozás, amikor az érdeklődők és szimpatizánsok közvetlenül fordítanak pénzt egy jónak ítélt kezdeményezéshez. Az, aki ma közösségi finanszírozásra ad pénzt, olyan projektbe fektet be, amelyből nem feltétlenül remél megtérülést, de úgy gondolja, szegényebb lenne a világ enélkül.
Így került nyomtatásba például a Nyugat+Zombikról című képregény, ami a magyar közösségi finanszírozás egyik nagy sikere a közelmúltból. A szerző, Csepella Olivér Indiegogo projektet indított a kötet kiadására még 2014-ben, de olyan sokan szerettek volna segíteni neki, hogy egyetlen nap alatt összegyűlt a kért összeg többszöröse: 1102 ember 27,864 dollárt, azaz 7,5 millió forintnak megfelelő összeget dobott össze.
„A már nem hordott ruháimat el szoktam juttatni rászorulóknak”
Bár már anyagilag is egyre szívesebben és tudatosabban segítünk másokon és fontos ügyeken, azért még az is viszonylag általános, hogy adományozás címén használt ruháinkat, vagy gyerekeink játékát ajánljuk fel a rászorulóknak. Persze ez is lehet segítség, de gyakran hasznosabb volna más felajánlás. Az önkéntességet és az adományozást érdemes tágan értelmezni, hiszen óriási segítség lehet a véradás, a tartós élelmiszer, vagy az, ha szakmai tudásunkat ajánljuk fel. Amerikában például bevett szokás, hogy a szakemberek heti fix órában civil szervezeteknek dolgoznak be, vagy hogy cégek pro bono munkákat vállalnak alapítványoknál, szervezeteknél.
És még egy érdekesség: sajátos módon az is jellemző ránk, hogy könnyebben adakozunk, ha azért cserébe kapunk valamit, legyen az egy logózott kitűző, karkötő, bögre vagy bármilyen egyéb használati tárgy.
Egyre többen ismerik fel a társadalmi felelősség fontosságát
Az, hogy itthon az utóbbi években egyre inkább a kultúránk részévé válik az adományozás, hozzájárul az is, hogy a témában egyre több kampány fut, sok esetben ismert és hiteles személyekkel. Ez pedig azért fontos, mert a viselkedéskutatók kimutatták, hogy az adományozás ragályos, vagyis, ha látjuk, hogy mások adnak, nagyobb valószínűséggel adományozunk mi is, különösen, ha az a másik egy meghatározó személy számunkra.
Decemberben kerültek fel a videók, amelyekben ismert személyek, mint Beck Zoltán, Jakupcsek Gabriella, vagy Varró Dani ajándékkönyveket hagytak el különböző helyszíneken.
„Jó érzés volt, és azt is jópofa volt látni, hogy milyen különbözőképpen reagálnak az emberek. Volt olyan, aki láthatóan nagyon megörült neki, volt, aki észrevette, de nem merte elvenni, a legtöbben keresni kezdték, hogy ki hagyhatta ott, de volt egy bácsi például a Nyugati térnél, aki ahogy meglátta könyvet,
fogta, körül se nézett, bele se lapozott, csak gyorsan besuttyantotta a táskájába, és elsietett.”
– meséli Varró Dani, aki az egyik szereplője volt a Libri karácsonyi kampányának.
De miért jó érzés az adományozónak, ha segít?
Viselkedéskutatók bizonyították, hogy az adományozás aktiválja az agy jutalmazó központját, vagyis ilyenkor úgy érezzük, mintha az adakozással önmagunkat is megajándékoznánk. Kiderült az is, hogy ha másokra költünk pénzt, sokkal boldogabbá tesz minket, mintha magunkra fordítanánk. De a jótékonykodás nem csak pszichológiai, hanem szociológiai és társadalmi kérdés is, nem véletlen, hogy régóta foglalkoztatja a viselkedéskutatókat, miért adományozunk.
A viselkedéskutatók három csoportját különböztetik meg az adományozóknak:
1. Az önzetlen adományozó: társadalmi értéke miatt adományoz. A szakemberek ezt nevezik pszichológiai összetevőnek.
2. „Piszkos” önzetlenség: Azért adományoz, mert megnyugtatja a tudat, hogy segített, és hozzájárult valami jóhoz. Ebben az esetben az adakozás részben pszichológiai, részben társadalmi megfontolásból történik.
3. „Nem tesz semmit”: Azért teszi, mert így megmutathatja, hogy anyagi helyzetének köszönhetően megteheti” Ez a gazdasági, társadalmi kategória.
Tanulmányok igazolják például, hogy a reklámok nincsenek hatással az adakozási kedvünkre, ezzel szemben, ha ismerősről, illetve ismert nemzetközi szervezetről van szó szívesebben segítünk. Ha pedig korábban önkéntesként dolgoztunk valahol, nagyobb valószínűséggel fogunk jótékonykodni, mint azok, akiknek nincsenek ilyen jellegű tapasztalataik. Ezért különösen fontos, hogy a gyerekeinket úgy neveljük, hogy már viszonylag korán megtapasztalják a másokon való segítés élményét.
Még boldogabb leszel, ha közvetlenül segítesz
Legalábbis ezt állítja a kanadai Simon Fraser Egyetem szakértője, Lara Kinn munkatársaival azt a folyamatot vizsgálta, amelynek során a jótékonykodás pozitív érzelmeket idéz elő az adományozónál. Kutatásukból kiderült, hogy a pénzadományozás akkor kelti a legjobb érzést a felajánlóban, ha az kapcsolatépítő hatású, vagyis az emberek akkor érzik a legjobban magukat, ha ismerősükön, barátjukon vagy rokonukon keresztül segítenek valakinek, míg a névtelen adomány ehhez képest kevésbé pozitív hatású. A kutatási eredmények a nonprofit szervezetek úgy építették be az adománygyűjtő munkájukba, hogy önkénteseket is bevonnak, így a személyes kapcsolat is megvalósul. Ez pedig azért fontos, mert a boldogabb jótékonykodók saját tapasztalataik elmesélésével további felajánlókat vonzhatnak a mikrokörnyezetükben. A szakemberek szerint tehát az önkéntes munka boldogít, és az adományozás nagyszerű módja annak, hogy az anyagi javakat jó érzésekre váltsuk.
És persze nem utolsó sorban örömet szerzünk annak, akit megajándékozunk, vagy akinek segítünk valamivel.
„Csodálatos érzés volt, olyan volt mintha az első karácsonyi ajándékot kaptam volna meg az idén” – mesélte az egyik szerencsés megtaláló, Szilvi, míg egy másik megajándékozott arról számolt be, hogy nagyon meglepődött, hiszen egyáltalán nem számított arra, hogy ilyen kellemes meglepetés éri az utcán. „Akkor még nem hallottam máshonnan erről az akcióról, így amikor kinyitottam a könyvet, és elolvastam a benne elrejtett üzenetet, az olyan volt, mint egy jelenet valami reklámfilmből, amit az ember úgysem hisz el” – emlékszik vissza Timi, aki előtte még sosem kapott ismeretlentől ajándékot.
A cikket a Brand & Content készítette az Libri megbízásából, nem az Index szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.
