Bár a tavaszi tekercsről rendszerint a sarki kis kínaiban árult, enyhén kiszáradt, olajos kis izé jut eszünkbe, szerencsére a valódi verzió sokkal izgalmasabb a kelet-európába szakadt mostohatestvérénél.
A millióféle válozat közül kétségkívül a legkönnyebben elkészíthető, és szerény véleményem szerint a legfinomabb a vietnámi tavaszi tekercs, amelynek tölteléke gyakorlatilag nyers - így rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaz, "borítója" pedig nem igényel sem sütést, sem főzést: a rizspapírt elég melegvízben meglötybölni kicsit, és már tekerhetjük is.
Update: vietnámi olvasónk helyreigazított minket, miszerint ez valójában NYÁRI tekercs, nem tavaszi. Köszönjünk, így úgyis időszerűbb.
Világszerte iszonyú menő "street food", és elég borsos áron kínálják ahhoz képest, hogy mennyire olcsón és könnyen össze lehet dobni.
Hozzávalók (8 jókora tekercshez)
8 rizspapír (kétféle méretben árulják, a nagyobb jóval praktikusabb)
1/4 fej káposzta
1 nagy vagy két kisebb cukkíni
3 vaskos szál sárgarépa
100 gramm csíramix (ha nem találsz, kihagyhatod)
3 szál újhagyma, vagy fél póréhagyma
100 gramm földimogyóró (a sózott is tökéletesen megfelel a célnak)
100 gramm fagyasztott vagy konzerv zöldborsó
3-4 kanál olívaolaj
3-4 kanál szójaszósz
Só, bors, és szárított csili pehely
1. A zöldsékeket vágd vékony csíkokra, a répát és a cukkinit ahogy a franciák mondják, "zsülienre". Ha lusta vagy, reszeld le a le a sajtreszelőd nagylukú oldalán (de jó ha tudod, így sosem lesz igazán ropogós), ha viszont perfekcionista vagy, egy éles késsel hosszában vágd őket öt-hat szeletre, majd sréhen keresztbe nyesd őket gyufaszálnyi csíkokra.
2. A földimogyit mozsárban, vagy egy nejlonzsákban törd durvára, a zöldborsót pedig pár perc alatt olvaszd ki forró vízben, vagy ha konzervet használsz, csepegtesd le.
3. Egy jókora serpenyőben, vagy wokban hevítsd fel az olajat, és a káposztát, répát, borsót és mogyorót zúdítsd bele, majd nagylángon pirítsd őket addig, amíg icipicit szottyadni kezdenek, de azért még nem puhulnak meg. Ekkor locsold meg a szójaszósszal, kínáld meg egy kis sóval és csilivel, és forgasd át mégegyszer-kétszer, amíg a szósz elpárolog. Jöhet le a tűzről, és mehet bele a csíra meg az újhagyma - őt nem pirítjuk meg, mert csak veszítene édes-illatos aromájából.
4. Ha igazán forró víz folyik a konyhádban a csapból, simán csak tölts meg egy serpenyőt vízzel, ha csak langyosra futja, kicsit melegítsd meg a tűzhelyen - de nem kell forrnia. Készíts magad mellé két nagy tányért: az egyiken tekerni fogunk, a máskikra a kész tekercseket pakoljuk.
5. Fogj egy rizspapírt, mártóztasd meg a melegvízben, majd amikor már érzed, hogy puha, mint egy kínai meztelen kutyus bőre a hasán (ha nem tudod az milyen, elárulom: valami elképesztően puha), kapd ki, terítsd a tányérra, gálánsan pakold meg a töltelékkel. Ennek módja a következő: olyan formán rakd rá a tölteléket, ahogy a behajtani tilos táblaközepére pingálják a vízszintes fehér sávot. Először a töltelék rizspapír pereméhez közelebb eső oldalon hajtogasd rá a burkot a zöldségekre, majd a valamelyik üresen hagyott oldalt hatsd rá, így fixálva a tekercsed végeit. Végül egyszerűen csak csavard fel, mint a szőnyeget. Ezt ismételd meg minden tekerccsel.
6. Mártogatósként használhatsz egyszerű szójaszószt is, vagy kecsapból, pár csepp citromlével és ecettel plusz valamilyen sziruppal (agavé, juhar, vagy méz) összedobhatsz egy lusta-édes-savanyú mártást is. Az én kedvencem azonban az egyenlő arányú szójaszósszal és olívaolajjal, fél kiskanál csilipehellyel, és két gerezd préselt fokhagymával készülő, legkevésbé sem csókolózás-barát szósz, amelyet Petra barátném annyira imád, hogy képes az utolsó cseppeket a mutatóujjával kitunkolni a kistányérból.
Ha nem vagy jóban a képosztával, a tekercsbe tehetsz friss spenótlevelet, kínai kelt, vagy akár vékony csíkokra vágott almát is.
