Nutella, vagyis csokis mogyorókrém házilag, csak úgy nem lenne olyan menő, ugye? Kenyérre, kalácsra, kekszre, palacsintára lehet kenni, utána pedig ehetjük napokig a csírasalátát, hacsak nem akarjuk a strandszezont két számmal nagyobb fürdőruhában kezdeni.
Ha úgy döntünk, hogy vállalhatóak a következmények, akkor viszont érdemes otthon elkészíteni a nutellát. Sokkal olcsóbb nem lesz, és a mogyoró meghámozása közben biztos megfordul a fejünkben, hogy néztük volna inkább meg az Alien-szériát török szinkronnal, még az is jobb lett volna, a végeredmény majd kárpótol, és boldogan kanalazhatjuk, kenhetjük a Nutellánkat, vagy akár ajándékba is adhatjuk legkedvesebb barátnőinknek, elvégre, ha már hízunk, hízzunk együtt!
David Lebovitz receptjéből indultunk ki eredetileg, amiből többszöri kísérletezés alapján végül az alábbiakra jutottunk. Fontos, hogy:
- törökmogyorót használjunk, drágább és macerásabb, de akkor is. Ha valakinek baja van a mogyoróval, itt megtalálja a klasszikus zserbó kenyérre kenhető verzióját, abban dió van.
- a csoki jó minőségű legyen, az elfekvő, bevonóból készült csokimikulást tehát ne most használjuk fel.
- a végeredmény krémes legyen, amennyire csak lehet.
Hozzávalók kb 5 dl házi Nutellához:
160 g törökmogyoró
40 g mandula
200 g étcsoki
150 g tejcsoki
2 ek kakaópor
3 ek semleges ízű olaj
1. A mandulát 1 percre forró vízbe dobjuk, majd kivesszük és óvatosan kipattintjuk a héjából a mandulaszemeket. Vigyázni kell, hogy ne égessük meg a kezünket, szükség lesz még rá.
2. 180 fokra előmelegítjük a sütőt, tepsire öntjük a mogyorót és mandulát és kb 12-15 percre sütőbe toljuk. A mandula megpirul, a mogyoró pedig kicsit megpörkölődik, feketés színe lesz, de nem baj, az a jó. Kivesszük a sütőből és konyharuhával, papírtörlővel, vagy hőálló tenyér esetén csupasz kézzel ledörzsöljük a mogyoró héját. Nem baj ha itt-ott marad egy kicsi rajta.
3. Ha megúsztuk égési sérülések nélkül, akkor ezen a ponton jön a szemcse-minimalizálási fázis, a móka maga. Próbáltuk azt a megoldást, hogy diódarálón 3x ledaráltuk - ez elég fárasztó és mégis kicsit szemcsés maradt a krémben, úgyhogy ejtettük. A józan ész lebeszélt minket arról, hogy kipróbáljuk azt, hogy szemenként (!) reszeljük le a mogyorót és mandulát sajtreszelőn, de ilyen megoldás is létezik, elsősorban hobbimazochistáknak. Kicsit szaporább, de nem túl hatékony a mozsárban való aprítás, így végül a késes aprítógép marad, mint legjobb megoldás. Néhány percig aprítóban daráljuk a mogyorót és mandulát, ami eleinte szemcsés, de aztán egyre krémesebb, és amikor már vajhoz hasonló állagú, akkor jó.
4. Az étcsokit és a tejcsokit egy kis lábasban közepes lángon megolvasztjuk, a végén hozzákeverjük az olajat és a kakaóport.
5. A mogyorós-mandulás vajszerű krémet a csokihoz adjuk, elkeverjük és befőttes üvegekbe kanalazzuk, majd hűvös helyen (de nem hűtőben) tároljuk.
