Amikor megéljük a pillanatot, például rácsodálkozunk egy szép virágra, akkor válunk eggyé azzal a lénnyel, aki valójában vagyunk: a felsőbb énünkkel, az isteni szellemiségünkkel.
Ahhoz, hogy minél stabilabban a jelenben maradhassunk, tudatossá kell válnunk. Ebben az állapotban minden helyzetben van rálátásunk önmagunkra. Figyeljük gondolatainkat, érzelmi megnyilvánulásainkat és tetteinket. Nem úgy, mint egy szigorú ítész, aki alig várja, hogy lesújtson a hibákra, hanem mindenféle bírálat nélkül, a másik oldali túlzásoktól is – például az elfogultságtól – mentesen.
Szeretetteli elfogadással
Folyamatos őrszolgálat ez, de senkit ne rettentsen el, mert a befektetés arányos a nyereséggel, sőt! Aki elkezdi a figyelést, egyre több mindent tud meg önmagáról és a világról, kezdenek lehullani a hályogok. Ráadásul, közelebb kerülvén valódi lényiségéhez, azt veszi észre, hogy jobban szereti önmagát – ebből adódóan pedig az egész teremtett világot és benne minden létezőt.
Elkezdi megérteni és megélni azt, amit az erdőben járva a fákat, madarakat figyelvén érezhetünk: benne vagyok, része vagyok! Eggyé válni a létezéssel – igen, ez a most hatalma! S ez az egységélmény a valódi boldogság. Minden más csak a képzelet szüleménye.
A tudatosságban való előbbre lépés persze nem jelenti azt, hogy ettől kezdve minden habostorta.
A boldogság egyre többször köszönt be, és egyre hosszabb ideig marad, ám a tudatalattiból feltörő tartalmakkal szembesülnünk kell, és fel kell őket dolgoznunk. Vagyis a fénybe kell emelnünk, amely elkerülhetetlen belső munka. Mélységek nélkül nincsenek magasságok.
Most azonban már másképp állunk hozzá az átfényesítendő lelki-tudati tartalmakhoz, hiszen szakadozik a köd: a tudatos rátekintés lehetőséget ad a rádöbbenésre – hogy: „jé, ez bennem van! Így működöm én!” –, a szeretetteli elfogadásra és az átlényegítésre.
A boldogság kék madarához vezető út szellemi részébe pillantottunk be. Nem mindegy azonban, hogyan működünk a hétköznapokban; földi tevékenységeinknek ugyanis éppúgy a helyükön kell lenniük, ha a boldogságot áhítjuk, mint a szellemieknek.
A hétköznapok földi boldogságtitkairól cikksorozatunk következő részében szólunk.
Boldogságtitkok 1. – Ne felejtsd el élvezni!
