Osvárt Andrea nem tudta megszokni a laza, olasz életvitelt, zavarja a két órás ebédszünet. A két, Olaszországban élő magyar ember bemutatta a sajtónak Rómát és amit a dolce vitáról tudnak.
„Amikor hat éve Milánóba költöztem, teljes káosznak láttam Olaszországot. Semmiféle rendszert nem tudtam felfedezni abban, ahogyan vezetnek, ahogyan a pizzára szórják a zöldségeket, ahogyan a buszon utaznak. Idő kellett, amíg a kaotikus helyzet letisztult, ma már el tudok igazodni itt" - mondta Tombor Zoltán divatfotós.
Az olaszok a hátsó zsebükben tartják a sört
Egy eddig ismeretlen jelenséget, az olasz sörkultúrát igyekezett bemutatni egy római sajtóúton a Dreher, amelyik a Peroni Nastro Azzurro nevű olasz sörmárkát forgalmazza idehaza, miután néhány napja megnyílt az Emporio Peroni az Andrássy úton. A márka képviselői az olasz életstílussal szoros kapcsolatban álló Osvárt Andrea színésznő és Tombor Zoltán divatfotós mellett a jolly joker hírességet, Gianni Annonit (az indoklás szerint olasz származásán kívül a stílusossága miatt) is felkérték, hogy hárman alkossák a delegációt, amelyik az első sörszállítmányt elindítja Rómában, majd egy nappal később átveszi Budapesten.
Az olasz borkultúra kifejezés nem hangzik olyan különösen, de az olasz sörkultúra már inkább meglepő volt a számomra. Amint Rómába értünk, próbáltam megfigyelni, hogyan söröznek a helyiek, de ezt leginkább csak a Peroni gyárban láttam, ahol az irodák közti bárban Gianni modellezte az olasz sörfogyasztást. Mint bemutatta, az olasz ember üvegből issza a sört, koraesti aperitivón, ha állva italozgat az ismerőseivel, a sörösüveg nyakát három ujjal fogja - másik kezével szabadon gesztikulál - vagy pedig farmerja hátsó zsebében tartja készenlétben a nyitott üveget.
Közvéleménykutatás: néhány olasz „stílusikon"
Alessi Designtárgyak, dekoratív konyhai eszközök gyártója. A céget a húszas években alapította Giovanni Alessi, aki elsősorban fémből készített asztali tárgyakat. A cég irányítását később formatervező fia, majd unokája vette át, aki már külső designereket is bevont a tervezésbe.
Armani Giorgio Armani divattervezői pályafutását férfiruhák tervezésével kezdte. Hosszú évekig tevékenykedett szabadúszó tervezőként, mire megalapította saját cégét és létrehozta saját márkáját. Azóta a női ruhák, az ékszerek, cipők, táskák és kozmetikai szerek gyártásában is előkelő helyet foglal el a luxusmárkák piacán.
Gucci Guccio Gucci közel száz éve alapította a céget. Eleinte bőrtáskákat készített, amit a cipők gyártása követett. A hatvanas években már olasz és amerikai színésznők tették ismertté a márkát.
Vespa - Az olasz életstílus nélkülözhetetlen elemének tartják a robogómárkát. Az első Vespa, azaz „darázs" 1946-ban jelent meg, nevét pedig darázshoz hasonlító alakjáról kapta. A jármű nem várt sikert aratott, és hamarosan ellepte szinte egész Olaszországot. Ez a jármű sohasem megy ki a divatból.
Ferrari Enzo Ferrari autóversenyző, olasz versenyautó-tervező a Ferrari gyár alapítója. Az első Ferrari tervezése és megépítése 1945-ben kezdődött. A versenyautó rögtön megjelenése után számos versenyt nyert - az ötvenes évekről a Forma 1 versenyek állandó szereplője is - azonban a költségei olyan magasak voltak, hogy a gyárban kénytelenek voltak utcai sportkocsik gyártásába fogni. Ekkor gyártották az első 12 hengeres, 115 lóerős Ferrarit, mely a mai modellek őse.
El kell érni, hogy menő emberek szeressék
A következő szó, amin sokat elmélkedhettünk, a stílusikon volt, a márkát bemutató előadások szerint ugyanis ez a „szuperprémium márka" egy ikon. Ha lenne egy sörmárkám, hogyan érhetném el, hogy stílusikon legyen belőle? -kérdeztem a vendéglátóktól. Mint kiderült, ehhez nagyjából annyit kellene tenni, mint pompás minőséget előállítani, azt nem olcsón adni, a reklámozásához a többség által elismert, hazai hírességet felkérni, mint például Valentino Rossit (ennél a pontnál csaknem leküzdhetetlen akadályba ütköznénk itthon) és elérni, hogy menő emberek fogyasszák.
A tanulmányutat úgy harangozták be, hogy közösen megismerjük, mi is az igazi a dolce vita, ennek érdekében többek közt ellátogattunk a Campo di Fiorira piacozni, Vespáztunk a Colosseum körül, de hogy könnyebb legyen árnyalni a képet, Tombor Zoltánt és Osvárt Andreát kértem meg, elemezzék az olasz életstílust.
Menj el te is kétórás ebédszünetre!
„Az olaszok a mentalitásukban nagyon különböznek a magyaroktól. Nem egy szorgos nép, nem egy maximalista, vért izzadva dolgozó nemzet. Hozzá vannak szokva, hogy a nap süt, turisták mindig jönnek. A magyarok számára talán azért is olyan idegen ez, mert a történelmünk során hozzá voltunk szokva, hogy mindig kihasználtak, leigáztak, meghurcoltak minket, ezért a túlélés vezérel minket sokszor"- mondta Osvárt Andrea, aki huszonnégy éves korában költözött Olaszországba, hogy színészi karrierjének nagyobb lendületet adjon.
„Az elmúlt hét év során, amit itt töltöttem, nem sikerült az olasz életstílust magamévá tennem, magyarként ez nem is könnyű - bár nem tudom, Cicciolina mit gondol erről. Édesanyám mindig azt mondja, minek gyötrődni, csinálj te is úgy, mint az olaszok: menj el kétórás ebédszünetre. De én nem ebben a szemléletben nőttem fel, a mai napig zavar, hogy elhúzódik a nap, és este tízkor ülünk le vacsorázni. Egy munkavacsoránál sem fordulhat elő, hogy este 7-8-kor elkezdődik, és 10-re már otthon vagyok."
Az egész életük az étkezésre épül
A színésznővel szemben Tombor Zoltán szerencsésnek tartja, hogy az olaszok az étkezések időpontját állandónak tartják, és ez rendszert visz az életükbe. „Az olasz emberek imádnak enni, a kaja és az ital, és minden, étkezéssel kapcsolatos gourmet dolog központi ügy, szinte az egész életük az étkezésre épül. A munkatempójuk, a napi beosztásuk is állandóan az étel, valamint a család körül forog. Egészséges ez a rendszer: az olaszok reggel 8-9 óra körül reggelizik, 1-1/2 3 között ebédel, és 8-10 között hozzákezd a vacsorához. Nincs olyan, mint nálunk: hú, már öt óra van, és ma még nem ettem semmit."
A fotós szerint mindenki hozzászokott ehhez a rendszerhez, de ő nem tudja betartani a munkája miatt. „Mi, fotósok mindig utazunk, cuccolunk, helyszínről helyszínre futunk, vagy a műteremben az ölünkből ebédelünk, ezért nincs olyan rendszer az életünkben, mint egy irodai embernek.
Amit lehetne tanítani a magyaroknak
Az olasz stílust említve Tombor Zoltán az öltözködési kultúrára tért rá, ami szerinte példaértékű. „Egy olasz embert meg lehet ismerni az öltözéke alapján bárhol a világon. Lerí róla, hogy olasz, annyira stílusos, az utcakép nagyon egyedi itt. Egy francia, angol vagy akár norvég embert nem lehet ilyen pontosan felismerni, ha csak a ruháját nézed. Egy olasz nő sosem megy le a közértbe úgy, hogy ne a megfelelő rúzst tette volna fel. Ha tetőtől talpig sportos outfitben is van, azt is pontosan átgondolja, milyen felsőhöz milyen cipő illik. Ezt lehetne tanítani akár a magyaroknak is."
