Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sportoljon a gyerek? Naná, ez egyértelmű. De hogy mennyi a kevés, az elég és a túl sok az egyéb elfoglaltságok mellett, az már nem ennyire magától értetődő. Utána néztünk, mennyit ésmilyen rendszerességgel érdemes sportolnia egy iskolásnak, hogy egészségesebb legyen, és mik azok a jelek, amik arra utalnak, hogy ideje visszavenni a tempóból.
Miért kell?
Tudjuk, hogy a rendszeres testmozgás a gyerekek számára létszükséglet, aminek áldásos testi-lelki hatásait felsorolni szinte lehetetlen. A sport fejleszti a vázizomzatot, szerepe van a csontozat végleges formájának kialakításában, növeli az állóképességet, serkenti az anyagcserét, javítja a teljes test oxigénellátását, ezáltal javítja az agyműködést és erősíti az immunrendszert. Ami pedig a lelket illeti: a mozgás kiváló stresszoldó, sikerélményhez juttat, rendszerességre és kitartásra nevel, fejleszti az önállóságot, a jól megválasztott és a gyerek által kedvelt mozgásforma pedigkiapadhatatlan örömforrás.
Mennyi az annyi?
Nemzetközi ajánlások szerint az iskolás korosztály számára(nemtől, testi fejlettségtől is függően) napi legalább 60 perc intenzív mozgás lenne az aminimum mozgásmennyiség, ami mellett afenti jótékony hatások élvezhetők.Vagyis heti 7 alkalommal kellene egy-egy órát mozogniuk a tizenéveseknek. A legtöbbjük nagyon messze van ettől, és a mindennapos testnevelés a gyakorlatban nem ad választ erre a kihívásra. A szülők egy része ígya fél órás folyosói sorverseny mellé igyekszik tartalmasabb mozgást is beilleszteni a gyerek napirendjébe. Jól teszik.Heti két-három alkalommal valóban érdemes valamilyen olyan plusz sporttevékenységet beiktatni, amit a gyerek maga választ, ahová örömmel megy és ahol az életkorának megfelelően intenzív, de nem versenysport-igényű terhelést kap. A sport jó hatással van az iskolai teljesítményre is, szerencsés, ha a fizikai és szellemi megterhelést jelentő tevékenységek váltják egymást a gyerek napirendjében. Edzés után általában jobban fog az agy és könnyebben megy a tanulás is.
A jellemzően a tanév kezdetére időzített sportágválasztó rendezvények kiváló lehetőséget nyújtanak, hogy megkeressük a gyermekünknek valómozgásformát. Nem biztos, hogy elsőre sikerül megtalálni, de ha ráakadunk a megfelelőre, nagy valószínűséggel iskolai terhelése mellett is igényelni is fogja a fenti mértékű plusz terhelést.
De ne essünk túlzásba. Az iskolai feladatok, az egyéb különórák, a gyerek szociális igényei, a pihenésre és utazásra fordítandó idő mellett nem biztos, hogy reális a hét minden egyes napjára plusz egy óra aktív mozgást szervezni. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekünknek sem feltétlenül tesz jót, ha erre törekszünk.
Honnan tudjuk, hogy sok?
Bízzunk a gyerekünkben! Az egészséges gyerek örömmel mozog a számára kedvelt mozgásformában, erőteljes terhelés után is hamar regenerálódik. Ha sokszor fáradtságra panaszkodik, ha azt tapasztaljuk, hogy a hét végére feléli az erőtartalékait, ha nem jó kedvvel megy a korábban kedvelt edzésre, ha rendszeresen enervált, érdemes lassítani. Még a sporttehetséggel megáldott gyerekeknek is csak igen kis százaléka lesz a későbbiekben versenysportoló s az ő speciális fejlesztésük többnyire már jóval iskolás kor előtt elkezdődik. A többségnél tehát értelmezhetetlenek az olyan kijelentések, mintpl. „a heti egy alkalomnak nincs értelme, akkor ne is járjon”. Járjon csak.
Ha nincs szülői nyomás ezzel kapcsolatban, a gyerek nagyobb eséllyel tér vissza a mozgáshoz, amikor ismét lesz erre plusz energiája. Mert utóbbi ebben az életkorban igen gyorsan fogy. Kamaszkorban tulajdonképpen élettani a fáradékonyság, (https://www.nhs.uk/live-well/sleep-and-tiredness/why-are-teens-always-tired/) mert a hirtelen növekedés, a hormonális változások és az egész napos koncentráció miatt a gyerek a korábbinál jóval több energiát használ fel, mint a kamaszkort megelőző időszakban. ( Mindkét nem esetében közel 500 kalóriás többlet energiaigény léphet fel, több mint amennyivel egy várandós nő táplálkozását kell bővíteni). A nagyobb energiafelhasználás pedig gyorsabb kifáradással is jár.
A gyerek szubjektív beszámolója mellett egyéb jelek is utalhatnak arra, ha túledzi magát, vagy legalábbis egyéb feladatai mellé többet vállal az ideálisnál. Hosszú távon alvásproblémák, testsúlycsökkenés, fokozott izzadás, rendszeres izomláz (ez kiegyensúlyozott terhelés esetében kevésbé lép fel), ízületi fájdalmak (jellemzőentérd- és vállfájdalom) fejfájás, a nyugalmi pulzus felgyorsulása is utalhat arra, hogy túl sokat vállat a gyerek.
Ilyenkor érdemes közbelépni, s csökkenteni a terhelést. Kiemelkedően fontos, hogy a gyerekek olyan szakemberek felügyelete alatt sportolhassanak, akik figyelnek a fenti jelekre, s időben közbelépnek, továbbá hogy a szülő és az edző között érdemi párbeszéd legyen a gyerek teljesítőképességével kapcsolatban. Egy képzett szakember pontosan tudja például, hogy mikor vannak gyerek fejlődésében intenzívebb növekedési szakaszok, amikor az ízületek sérülékenyebbé válnak, s ezáltal fokozódik a húzódás, rándulás esélye. Ilyenkor jó esetben más típusú terhelésre vált a felkészült edző.
Az sem baj, ha van olyan nap a héten, amikor a gyerek teljesen passzívan pihen. Az egész heti iskolai megterhelés és jó esetben mozgásban gazdag életmód mellett szervezetének szüksége lehet egy egész napos szünetre is, ráadásul intenzív edzés után épp a pihenőnapon fejlődik a sportoló gyerek (és felnőtt) izomzata.
Az egyensúly
A fontos az lenne, hogy a sport élményt nyújtó és pozitív töltetű tevékenység maradjon a gyerek számára, és legyen lehetősége lassítani vagy épp fokozni a tempót, egyéni igényei szerint.A gyerekünk számára ideális sportmennyiség meghatározásához ne feltétlenül az ajánlásokat, inkább a gyerekek alapvetően nagy mozgásigényét vegyük figyelembe, de közben legyünk tekintettel arra, ha épp egy nehezebb, megterhelő iskolai időszakot él a kamaszunk. Egy kiadós hétvégi gyalog-vagy biciklitúra jócskán hozzátesz a heti mozgásmennyiséghez, jellemzően nem jár túlterheléssel és családi programnak sem utolsó. Ha a korábban megszokott sporttevékenység valamiért soknak tűnik, érdemes ebbe az irányba is elmozdulni egy kicsit.
