Nem tagadjuk, megrögzött olaszmániások vagyunk. Imádjuk az életérzést, a barátságos helyieket, a mennyei ízeket, a gyönyörű tájakat. Amikor egy kis időre elutaznánk valahova feltöltődni, nem kérdés, hogy melyik országon belül keresünk célpontot. De a fapados árakból kiindulva – általában olcsóbb kiruccanni Milánóba, mint itthon busszal leugrani a vidéki nagymamához – az sem lenne megoldhatatlan, hogy még gyakrabban menjünk. Szívünk szerint leginkább minden hétvégén. Hogy miért?
1. Mert egy városi séta felér egy időutazással
Az olasz városokban lépten-nyomon az az érzése az embernek, mintha visszautazott volna az időben. A Forum Romanumot járva, Siena középkori utcáin csatangolva, Firenze egykori gazdag lakóinak hálószobájába lesve, vagy éppen San Gimignano lakótornyait megmászva nem nehéz megfeledkezni a mindennapi problémáinkról, és régmúlt korokba képzelni magunkat.
2. Mert elképesztően fotogén hely
A fent emlegetett történelmi helyszínek pedig nem csak érdekesek, de csodálatosan szépek is. Elég csak végignézni pár képet a velencei lagúnákról, a Cinque Terre pasztell halászfalvairól, az Amalfi-part sziklaszirtekre épült városairól, vagy a firenzei naplementéről, és az ember legszívesebben máris olasz körútra indulna. Most komolyan, mutassanak még egy olyan országot, ahol a város egyik legolcsóbb panziójának teraszáról és ablakaiból ezt látja az ember:
3. Mert itt élmény enni...
Aki nem édesszájú, annak mondjuk a porcukros édes reggelivel nehéz azonosulni, de ezen kívül nem nagyon tudunk belekötni az olasz étkezési szokásokba. Csodálatos a kávéjuk, a leghétköznapibb, sarki pizzaszeletesnél elképesztő jókat ehetünk, imádni való családi trattoriákra bukkanhatunk, és persze itt adják a világ legfinomabb fagyiját – az ország legjobbját azon belül is San Gimignanóban kell keresni.
Aztán az egyik legjobb dolog, ami az emberrel Olaszország északi részén este hat és nyolc között történhet: az aperitivo. Ez gyakorlatilag nem más, mint egy ital vacsora előtt, némi ingyenes rágcsálnivalóval lekísérve. De ennél jóval több: egy életérzés. Kiülni egy teraszra, Aperol Spritzet, vagy valami hasonló, kesernyés ízvilágú italt szürcsölgetni, beszélgetni, közben nézni a dolgukra igyekvő helyieket és a bámészkodó turistákat az utcán – imádjuk! Főleg, hogy nem sokkal később az ember a vacsorát pont ugyanebben a szellemben folytathatja tovább.
4. ...és inni is!
Naná, hogy nemcsak az étkezések, de az italozások is élményszámba mennek itt. A mi kedvenceink a vadregényes Toscana testes vörösborai. Legyen szó a Chianti-régióról, Montalcinóról vagy Montepulcianóról, a pincék kincseket rejtenek.
Aki valami könnyedebbre vágyik, annak a csodás proseccót, vagyis az olasz habzóbort ajánljuk. De ne akárhol igyák, hanem a prosecco hazájában, északon! A Conegliano és Valdobbiadene körül elterülő lankás dombok vidékén, melyek tulajdonképpen az Alpok, illetve a Dolomitok déli nyúlványai. Remek kitettségű lejtőiken kiváló borszőlő terem. Errefelé minden sarkon találunk egy borászatot, saját, minőségi termékekkel, sok pincének pedig saját panziója és étterme is van. A környéket érdemes gyalogosan, vagy két keréken bejárni, így a szép tájban is gyönyörködhetünk, és nem kell kő-papír-ollóval eldönteni, hogy ki nem iszik az adott napon.
5. Mert életre szóló élmény itt kirándulni
Főleg, ha a Camino olasz testvérét, a Via Francigena zarándokutat választjuk. Mi egy verőfényes nyári napon döntöttünk úgy, hogy a slow tourism jegyében kipróbáljuk, milyen végigmenni a zarándokút egyik közepesen nehéznek mondott szakaszán, Siena és Monteriggioni között. Vallási háttere nem volt a dolognak, de azt megtapasztaltuk, hogy húsz kilométert a dimbes-dombos toszkán tájban nyár közepén legyalogolni akkor is spirituális élményt jelent, ha nem hívő az ember.
Beszámolók szerint hasonlóan maradandó élmény az Amalfi-part beszédes nevű túraútvonalát, az Istenek útját (Sentiero degli Dei) teljesíteni. A szédítő – így tériszonyosoknak nem ajánlott – ösvényről hihetetlen panoráma nyílik az Amalfi-partra és Capri szigetére. A 7,8 kilométeres út Agerolát, Nocellét és Positanót köti össze, bejárására körülbelül három órára, kényelmes túracipőre és – mivel az út olykor egészen szűk, szakadékok mellett vezet – biztos léptekre van szükség.
6. Mert bizonyos partszakaszok olyanok, mintha a Karib-térségben strandolnánk
Sok szép partszakasz van az országban, de a leggyönyörűbbeket kétségtelenül Szicílián és környékén kell keresni. Fehér homokja, pálmafái, a fölé magasodó jellegzetes formájú hegy miatt San Vito Lo Capóé Szicília egyik legszebb strandja, ami akár egy karibi helyszínnek is beillene.
De a Lampedusa szigetén található Baia dei Conigli, vagyis a Nyulak öble is különösen szép. Rendszeresen szerepel is a világ legjobb strandjainak listáin. Homokja egészen világos színű, a lassan mélyülő tenger pedig kristálytiszta és tele van kis halakkal, melyeket egy búvárszemüveggel és pipával közelebbről is tanulmányozhatunk. A közelében található apró szigetecske az Isola dei Conigli, melyet vicces módon ugyanúgy hívnak, mint a budapesti Margitszigetet régen, vagyis Nyulak szigete. Ennek ellenére nem a nyulakat, hanem a teknősbékákat érdemes itt tanulmányozni: az álcserepesteknősök erre a csak hajóval megközelíthető kis szigetecskére járnak lerakni tojásaikat.
7. Mert pazar gyógyfürdőik vannak, és olykor még fizetni sem kell a használatukért
Az, hogy szép a tengerpart, valószínűleg senkinek nem újdonság. Viszont az olasz termál- és gyógyfürdőket talán már kevesebben ismerik. Pedig remek adottságaik vannak e téren is. Toscana például különösen jól ellátott hőforrásokkal, és nem puszta szlogen, hogy garantáltan mindenki megtalálja a pénztárcájának legmegfelelőbb fürdőzési módot.
A négy- és ötcsillagos, hatalmas wellness és spa részleggel rendelkező hotelek mellett bőven találhatunk ugyanis olyan ingyenes szabadtéri medencéket is, amelyekben a vízhőmérséklet állandósága miatt még télen is fürödhetünk. Az ingyenes szabadtéri megoldásban még az is vonzó, hogy itt könnyen találkozni helyiekkel, akiktől el lehet lesni olyan trükköket is, mint a házi iszappakolás elkészítésének menete.
8. Mert gyerekekkel is zseniális célpont
Eddig egyszer sem csalódtunk, amikor Olaszországot választottuk családi nyaralásunk helyszínének. Végre nem volt problémázás az étkezésekkor (a ropogós pizzával és a nutellás fagyival melyik gyereknek lenne baja?), csomó gyerekbarát programot tudtunk szervezni, ráadásul az olaszok látványosan imádják a gyerekeket.
Nyaraltunk hagyományosan családbarát helyeken, például kempingben a Garda-tó partján – itt az alpaka-sétáltatás és a Gardaland volt a gyerekek kedvence. De néztünk már várost is - ráadásul a nyár kellős közepén - Rómában. Volt, aki teljesen hülyének nézett miatta, hogy gyerekekkel megyünk, aztán olyan jól sikerült, hogy ezt a nyaralást emlegetjük a legtöbbet otthon.
