A több száz éves emlékeket őrző útvonal nemcsak egy út volt, hanem egy igen fejlett hálózat, amely Kínából indult azért, hogy a selyemhernyó gubójából ott készült selymet a kereskedők megismertessék a világgal. Innen a neve is, selyemút, amelyet – hogy, hogy nem – éppen a kínai selyem miatt Ferdinand von Richthofen német geográfus nevezett el. A selyem, amellett, hogy a legkelendőbb áru volt a kereskedők árucseréjében, általános fizetőeszközként is szolgált.
Kontinenseket átívelő útvonalak
A kereskedők nem ritkán gyalog is nekivágtak a hosszú útnak, de leggyakrabban lovakkal és tevékkel, hatalmas karavánokkal indultak Kelet-Kínából Közép-Ázsián, valamint Afrikán át a Fekete-tengerig, később pedig létrejött egy Indiát Közép-Ázsiával összekötő útvonal is. A selyemút nem kevesebb mint 8000 kilométert fogott össze, és az 1200-as évektől kezdve évszázadokon át fontos kapcsolatot jelentett kelet és nyugat között.
A selyemúton megszámlálhatatlan áru cserélt gazdát, köztük drágakövek, ékszerek, textilek, üvegtárgyak, illatszerek, ruhák, állatok, zöldségek és gyümölcsök, a legfontosabb értéket azonban a fűszerek jelentették.
Hatalmas kincs volt többek között a bors, amely a gyömbér és a szerecsendió mellett a legdrágábbnak számított.
Tudást adott a világnak a selyemút
„A selyemút mozgalmas északi, déli és tengeri útvonalainak köszönhető a vallások, a kultúra és a művészetek terjedése mellett a tudomány fejlődése is, amely során például „útra kelt” a tízes számrendszer az algebrával és az algoritmus fogalmával együtt, valamint a csillagászatban az a ma már ismert és elfogadott tény, hogy a Föld a Nap körül kering és a saját tengelye körül forog” – magyarázza Bárány Róbert geográfus és útifilmes, aki a közelmúltban járta be a selyemút legfontosabb, üzbegisztáni helyszíneit. Mint mondja,
ebben a közép-ázsiai országban érhetők tetten a leginkább a selyemút emlékei.
Szamarkand: kultúrák és vallások találkozóhelye
„A selyemút egyik legjelentősebb központja Zerfshan folyó völgyében található Szamarkand lett, miután az egykor a mai Afganisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán területén élő szogdok egyre inkább bekapcsolódtak a kereskedelembe. A selyemútbeli jelentőségüket az áruik kereskedelme mellett eszméik terjedése miatt is fontos megemlíteni, hiszen miután több vallásúak voltak, általuk ez is terjedni kezdhetett” – magyarázza a szakember.
A kézművességéről is messze földön híres Szamarkand ősi városa kultúrák és vallások olvasztótégelye volt, amely már Nagy Sándor i. e. 329-es hódítása előtt több évszázaddal is erős városnak számított.
Az iráni származású szogdok a kora középkortól kezdve lakták a területét, kereskedői hálózatukról több bizonyíték is árulkodik; nemesfémeik, fűszereik és ruháik Kínáig jutottak, emellett tevékenységükről az észak-pakisztáni sziklákon szogd feliratok is tanúskodnak a dél felé, Indiába vezető útvonalakon. Mi több, bizonyítékok vannak arra vonatkozóan is, hogy az i. sz. 6. században a szogd kereskedők nyugatra is utaztak, és új utakat alakítottak ki a Bizánccal folytatott kereskedelemben.
Több mint hatszáz éves a világ legnagyobb mecsete
A történelmi település, amelyet gyakran az emberiség egyik legősibbjeként emlegetnek – és egyébként Közép-Ázsia egyik legrégebbi városa is –, 2001 óta az UNESCO világörökség része. Ma egy középkori, régi, valamint egy új, 19. századi orosz hódítás után épített településrészből áll. Az óvárosban a közép-ázsiai építészet legszebb műemlékei láthatók, köztük Timur Lenk mauzóleuma, valamint
a nagy bazár szomszédságában álló iszlám vallási központ, az 1399 és 1404 között épült Bibi-Khanum mecset, amely a világ legnagyobbja.
A színes kupolákkal teli régi városrész káprázatos főtere, a Regisztán volt a kereskedelem fő központja, amelyen ma is több, ősi egyházi iskola, medresze áll, egy közülük a 15. századból.
Khiva, a selyemút legszebbje
A selyemút másik fontos állomása, a délről a Karakum-, északkeletről pedig a Kizilkum-sivatag által határolt Khiva, amelyről sokak vélekednek úgy, hogy az ókori kereskedelmi útvonalak legszebb városa. A lenyűgöző, iszlám építészetéről messze földön ismert település óvárosa nem kevesebb mint félszáz történelmi emlékművet és 250 házat őriz, többnyire a 18-19. századból.
Kék csempés udvarai és homokszínű épületei örökre nyomot hagynak az ember emlékezetében.
Bukhara, a termékeny oázis
Nem említhetjük a selyemutat Bukhara nélkül sem, amely Üzbegisztán egyik legrégebbi és legjelentősebb városa is egyben. Több mint 2500 éves történelme során a régió vallási, kulturális és kereskedelmi központja volt, amely az Amu-darja folyótól nem messze, egy termékeny oázis közepén helyezkedik el, és egykor ideális helyszínt adott a karavánok számára. Bukhara fénykora a 9–10. századra tehető, amikor a Számánidák uralma alatt az iszlám világ egyik vezető tudományos és vallási központjává vált.
Az UNESCO világörökségi listáján szereplő óvárosa történelmi emlékekben gazdag: a Kalon-minaret például évszázadokig a város legmagasabb épülete volt, a Bolo Hauz mecset pedig máig híres díszes faragott faoszlopairól. A Labi-Hauz tér és a környező medreszék a város társadalmi és szellemi életének központjai, ugyanakkor Bukhara igen híres volt a szőnyegeiről, a selymeiről és más kézműves termékeiről is, amelyek a selyemút mentén messzire eljutottak.
A selyemúton terjedt a pestis is
Kétségtelen tehát, hogy a mai Üzbegisztánon át, a selyemút mentén, a kontinenseket átívelő vándorlás igen erősen hatott Európa és Ázsia népeinek történelmére és civilizációjára, sőt általuk az egész világra, ösztönözve a tudás, az eszmék, a hiedelmek és a kultúrák fejlődését. Feltételezhetően azonban ezeken a kereskedelmi útvonalakon terjedtek különféle paraziták is, köztük
a Yersinia pestis baktérium által okozott betegség, a pestis is.
Mint ismert, az emberiség történetében három pestisjárvány söpört végig, amely közül a legismertebb és a legnagyobb a „fekete halálként” emlegetett, 75 és 200 millió ember haláláért felelős második járvány. A pandémia 1347 és 1351 között tetőzött, és 1346-ra érte el Európa kereskedelmi kikötőit. Noha számos elmélet létezik arra vonatkozóan, hogy honnan ered a 14. századi pestisjárvány, és pontosan hogyan terjedt el, az egyik leggyakrabban idézett az, hogy a gyilkos baktériumot
a fertőzött rágcsálók vitték át a kereskedelmi útvonalakon, amely a fertőzött kereskedőkkel és utazókkal együtt elérte Európát is.
A 14. században igen korlátozottak voltak a társadalmak a pestis kezelésének és terjedésének megakadályozásában, hiszen pontos ismereteik nem voltak sem a betegség okáról, sem pedig a kór hatékony kezelési lehetőségeiről. A fekete halál azonban arra kényszerítette a világot, hogy tudósai kiterjesszék és finomítsák a közegészségügyi intézkedéseket.
Ha szívesen olvasnál arról a magyar városról is, amelyben elágazott Európa egykor fontos útvonala, ajánljuk figyelmedbe ezt a cikket is.
