Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Külföldre készülsz? Jobb, ha otthon hagyod az elvárásaidat, a saját kultúrádat vállfára akasztod egy időre, az előítéleteidet… azokat meg egyébként is lakat alatt kellene tartani, mert vannak olyan népek és népszokások, amelyek elsőre meggyomrozzák a kezdő turistát. De ha nemcsak turista akarsz lenni, hanem világutazó, jobb ha csendben figyeled ezt a színes és néha egy kicsit őrült világot, de idővel minden értelmet nyer.
Egy távoli országba látogatva rengeteg meglepetés éri az embert. Az alábbi 9 szokás ismeretével felvértezve mi már edzett Indiana Jonesnak fogunk látszani a turisták között.
1. Kínában bizony szeretnek az utcán köpni
Bár már igyekeznek ezt a szokást visszaszorítani, de bizony, ettől a hétköznapi kínai ember még teleköpi az utcát, és egy cseppet sem szégyenkeznek miatta. Hiába, a feleslegnek mennie kell. De mi magyarok, azért jól tudjuk, hogy ha a köpködési bajnokságot szeretnénk látni, akkor nem kell Kínáig utazni, elég, ha elsasszézunk a Nyugati pályaudvar előtt, és lám, a magyarság keleti származása rögvest bizonyítást fog nyerni.
2. Kambodzsa: a streetfood igazi forradalmának melegágya
Az emberiség élelmezési válságát egyesek szerint a rovarok fogják megoldani. Az EU-ban pedig már engedélyezték pár ízeltlábú forgalmazását is. A Távol-Keleten viszont már évszázadok óta tudják, mi fán terem a jó falat. Bár sok utazó azt terjeszti, hogy Kambodzsában a pókokat és a csótányokat szeretik, de erre a helyiek csak nevetve legyintenének. Meg-megeszik ezeket a teremtményeket, de általában inkább frissen fogott halakat tesznek az ebédlőasztalra. Meg tücsköt. De a tücsök, az más tészta, mert a tücsök az olyan állat, amit nem evésre, hanem ropogtatásra, sznekknek szánnak, egy sorozat mellé, jutifalatnak. A pirított tücsök az evés ünnepe. Tehát, ha Kambodzsában járunk, akkor ne lepődjünk meg, ha utcai árusokat látunk, ahogy forró halomban árulják a vajas ízű tücsköket pirítva, fűszerezve. És egy igazi utazó nem ítélkezik, hanem kóstol.
3. Vietnám és a közlekedés
Egy vietnámi nagyvárosban nem egyszerű élve átjutni az út egyik oldaláról a másikra. Ha már az út túloldalán találod magad, az emberek pedig békések, vidámak körülötted, és hófehér pongyolában grasszálnak virágcsokrokkal, akkor valószínűleg neked nem sikerült.
Ugyanis Vietnámban nem szokás gépjárművel megállni a gyalogosok előtt, inkább lendületből kerülnek, vagy véged. Ezért a helyi rendőrség egy külföldiekre szakosodott különítménye többek között a turistáknak segít átkelni az úton.
4. Japán és a szemeteskukák
Japánban meglepődve tapasztalhatjuk, hogy nyilvános helyeken nem sűrűn fogunk szemeteskukákat találni, ennek az oka nem valami okkult, furcsa szokásban rejlik, hanem egy szomorú, Japán egész társadalmát megrázó eseményben. 1995-ben az Aum Sinrikjó nevű világvégeváró szervezet terrortámadást hajtott végre a munkába igyekvő ártatlan civilek ellen a tokiói metrórendszerben. A 13 halálos áldozattal és körülbelül 5000 sebesülttel járó támadást egy szarin nevű, tiszta formájában színtelen, szagtalan idegméreggel követték el. Ezt követően a hatóságok, a további terrortámadásokat elkerülendő, eltávolították a szemeteseket a nyilvános helyekről.
5. Franciaországban a világot és a nyitvatartást is rugalmasan értelmezik
Triviális, de ősi bölcsességet rejt az a mondás, hogy egy munka akkor van készen, amikor elkészült. Így vannak ezzel Franciaországban is. Van a hivatalos nyitvatartási idő, mert valamit azért csak érdemes kiaggatni a bolt ajtajára, és van a nem hivatalos. És ennek valóságával találkozhat az utazó a gallok földjén. Mert a franciák ha úgy érzik, hogy mára ennyi elég volt, akkor bizony a kifüggesztett, este 8 órás záráshoz képest, például egy szupermarket húspultjánál 7-kor már se húst, se eladót nem találunk. Legfeljebb szélfútta ördögszekereket.
6. Szalvéta alapján válasszunk éttermet Spanyolországban
A spanyolok bővelkednek éttermekben, ezért a bőség zavara lehet úrrá az Ibériai-félszigeten terpeszkedő országba látogató turistákon. De hogyan válasszuk ki a legjobb éttermet? Nézzük meg a padlóját! Ahol a legtöbb eldobott szalvétát találjuk a földön, oda érdemes bemenni. A helyiek ugyanis használt szalvétájukat nem az evőeszközök alá rögzítik a tányéron egy finom vacsora után, hanem a földre dobják.
7. Egy ország, ahol minden tilos, cserébe minden tiszta
Szingapúrban annyi tilalom van érvényben, hogy jobb, ha a turista összehúzza magát, különben súlyos büntetéseket kell befizetnie. Elég, ha egy szendviccsel lerobogunk a metróhoz, és máris áthágtuk a szabályokat, ami átszámítva akár 130 ezer forintunkba is kerülhet. És mivel minden be van kamerázva, nem fogjuk megúszni a dolgot. De büntetés jár azért is, ha egy nyilvános vécét rendetlenül hagyunk magunk után (bár büntetnék ezt itthon is, rövid úton tele lenne az államkassza).
8. Meleg van? Minek a cipő?
Ott, ahol több mint 10 ezer strand van, és meleg, és lazaság, ott nincs szükség cipőre! Ezt vallják az ausztrálok is, akik egy bevásárlás, egy étterem vagy más hétköznapi teendő kedvéért nem fognak cipőt húzni. És Igazuk van!
Egy hazai felmérés szerint a nem mezítlábazók 22%-kal többen viselnek lúdtalpbetétet. Ezt felismerve több országban (köztük Magyarországon is) találunk mezítlábas programokat, tematikus parkokat. Ha pedig elhagyjuk a cipőt Ausztráliában, akkor könnyebben elvegyülünk a helyiek között.
9. Egy hely a világban, ahol nem sülsz meg a buszon
Kolumbiában a buszozás a legelterjedtebb tömegközlekedési forma, főként a terepviszonyok miatt. A buszok pedig majdnem minden esetben esetben fel vannak szerelve légkondicionálóval, amit nem is félnek használni! Egy turistának viszont fel kell készülnie arra, hogy a maximális kapacitáson működő hűtőeszközök miatt naptejízű fagylalttá változik, mire elér a vidékről Bogotába.
Ha már a légkondiknál tartunk: ha szeretnéd tudni, mikor szereltethetik le a berendezésedet, ide kattintva olvashatsz a témáról.
