A Muranóhoz közeli San Michele teljesen olyan, mint bármely más sziget, annyi a különbség csupán, hogy ezen tulajdonképpen temetőn kívül nincs is más. Ez a talpalatnyi föld távol esik a legforgalmasabb utcáktól, a zajtól, így innen csendben, egy egészen más szemszögből szemlélhetjük az olaszok festői városát, Velencét.
Kettőből egy sziget született
A Velencei-lagúnában található San Michele nem mindig pont ilyen volt, mint most. Korábban itt két sziget állt, a jelenlegi mellett a San Cristoforo della Pace is. 1804-ben a Saint-Cloud-i ediktum, vagyis királyi rendelet értelmében nem lehetett a templomokban vagy azok közelében eltemetni a holtakat, így 1806-ban sürgetőnek találták, hogy Velencében is megoldást találjanak erre. San Cristoforo szigetét végül maga Bonaparte Napóleon választotta ki e célra, röviddel később azonban a temető bővítésének szükségessége miatt a közeli San Michele szigete is szóba került. Dacára annak, hogy ez egy meglehetősen nagy munkát igénylő folyamat volt,
a két szigetet elválasztó csatornát végül feltöltötték, és egyetlen szigetté formálták.
Most tehát már hiába is keresnéd a San Cristoforo della Pace szigetet, nem fogod megtalálni: attól a pillanattól ugyanis, amikor eggyé olvadt San Michelével, elveszítette az identitását. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem is fontos ismerni a történetét, hiszen
nemcsak San Michele szigetéhez, hanem Velencéhez is szorosan kapcsolódik.
A láthatatlan velencei sziget
San Cristoforo della Pace eredetileg egy szélmalomnak adott otthont a 14. században, később női menedékhelyül szolgált. Ezek után egy brigidini, Ágoston-rendi szerzetesek által vezetett kolostor állt rajta, majd keresztény temetkezési hellyé vált, amely építésére Giannantonio Selva olasz neoklasszicista építész kapott megbízást.
Az 1813 májusában elkészült kápolnát és temetőt június 28-án már meg is áldották.
San Cristoforo della Pace és temetője története a 19. század első felében a San Michelével való „házassága” után megszakadt, így már nem más, mint az eltűnt múlt egy történelmi emléke, amelyet ma már csak leginkább dokumentumok révén lehet felidézni.
Templom mellett kolostor
De akkor most kanyarodjunk vissza a San Michelére, amelynek története a 10. században, egy Mihály arkangyalnak szentelt templom építésével kezdődött a Briosa és Brustolana családok megbízásából. Azt is mondják, hogy a szigetet a múltban Cavana de Muran néven ismerték, mivel
a közeli Murano szigetéről érkező hajók menedékhelyéül szolgált.
A legenda szerint a kamalduli rend alapítója, Szent Romuald is ellátogatott ide. Igaz vagy sem, az bizonyos, hogy 1212-ben a torcellói és a San Pietro in Castelló-i püspökök a jelenlegi templomot a kamalduli rendnek adták át, amely mellé egy kolostor is épült.
A 15. század második felében az a Mauro Codussi építész kapta a megbízást az egész komplexum újjáépítésére, aki többek között olyan rangos épületek tervezője, mint a velencei Santa Maria Formosa, vagyis a Mária megtisztulásának temploma és a ma velencei kaszinóként ismert Ca' Vendramin Calergi. Az 1469 és 1479 között épült San Michele-templomot egyébként Velence első reneszánsz templomaként tartják számon.
Temetőjéről ismert leginkább a Velence melletti sziget
San Michele szigete ezek mellett mégis leginkább a temetőjéről ismert, amelyben az első temetések 1826-ban kezdődtek, és miután a két sziget egyesült,
1843-ban pályázatot írtak ki a komplexum stílusbeli egyesítésére.
Lorenzo Urbani építészmérnök volt a nyertes, de a munkálatokat pénzhiány miatt leállították. A mai temető építése 1870 és 1876 között Annibale Forcellini mérnök vezényletével történt, ám az idők folyamán több ízben restaurálták, amelyek közül a legjelentősebb munka 1998-ban a híres építész, David Chiepperfield nevéhez köthető.
Három része van a temetőnek
A San Michele-temető ma a mólóról leszállva egy oldalajtón keresztül közelíthető meg a San Rocco kápolnához vezető úton, amelyet nem kevesebb mint harminc kisebb kápolna vesz körül. A temető három területre különül el,
katolikus, ortodox és evangélikus részekre.
A zsidó vallás számára azért nem tartanak itt fenn helyet, mert a Lidón található egy nekik szentelt temető.
A sírhelyeken olyan hírességek nevei olvashatók, mint Christian Doppler osztrák matematikus és fizikusé, akinek híres elmélete Doppler-effektus néven vált híressé, vagy Luigi Zandomeneghi szobrászé, aki fiával, Pietróval együtt alkotta Tiziano gyönyörű síremlékét a S. Maria Gloriosa dei Frari-templomban.
Ha szeretnél többet megtudni a világ leghíresebb temetőjéről, amelyet tömegek látogatnak, ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
